Lapajánló – Az esélytolmács
A 168 Óra címlapján a siketen született Weisz Fanni, aki a köztársasági elnök újévi köszöntőjének jeltolmácsa volt. Róla szól a portrériport, amelyből kiderül: Weisz Fanni embernek és jelenségnek is rendkívüli. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Vezércikkében Mészáros Tamás azt állítja, hogy az Orbán-rezsim politikája másfél évvel a választások előtt lényegében megbukott, de érthetetlen, miért oly tétlen és néma a polgári közép.
A kérdést egyébként az is indokolja, hogy a kormányváltó összefogás elég nehezen áll össze. Az ellenzékiek tárgyalóasztalánál leginkább a politikai baloldalról gyülekeznek, egyelőre hírmondó sincs a konzervatív táborból. Krug Emília elemzése azzal foglalkozik: hol van Bokros? Lesz-e pártja? Hol vannak a Fideszből kiábrándult mérsékelt jobboldaliak? Írásunk címe: Konzervatívok kerestetnek.
Kétmondatos idézet Koltai Tamás Törvény és morál című írásából: „Pártunk és kormányunk vezetői a lakásukból is csak a villanegyedre látnak, hogy ne kelljen szembesülniük az ország valódi állapotával. A Blaha Lujza téren ingyen ebédért kígyózó hatórás sorig végképp nem látnak el.”
Interjú készült Andor Lászlóval, az Európai Bizottság magyar tagjával, aki foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztos. Szerinte egy országból csak akkor vándorolnak el, ha nagy baj van a gazdasággal. Nálunk elég nagy a baj, de Andor László nemcsak erről beszél, hanem Magyarország nemzetközi megítéléséről is. Bayer Zsolt nagy vihart kavart cikkével kapcsolatban megerősítette: az unióban nincs helye a gyűlöletbeszédnek.
Bayer cikkével két írás is foglakozik a 168 Órában, és mindkettő arról szól: az évek során hogyan változott a véleményünk Bayer Zsoltról.
Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldal állításait és a tényeket.
Lapunk internetes vitafórumának résztvevői arról cserélnek eszmét, érdemes-e latint tanítani az iskolákban.
Olvashatnak a lapban a kényszernyugdíjazott orvosok vészhelyzetéről; az alternatív Pulitzer-díjjal kitüntetett Csillag Ádám nélkülözéseiről; arról, hogy jogosan büntetett bennünket a FIFA, mert a magyar futballpályák lelátóin szinte megszokottá vált a nyílt zsidózás, a rasszista szövegek skandálása.
Lemondása után ismét beszélgettünk az MTI volt vezérigazgatójával, Belénessy Csabával, aki változatlanul azon a véleményen van, hogy a közmédiának lojálisnak kell lennie a kormányhoz. Most nyomatékkal hozzáteszi: a mindenkorihoz.
Lampé Ágnes riportjában bemutatja, hogy pár héttel az állami kézbeadás előtt milyen háborús állapotok alakultak ki egy mátyásföldi iskolában.
„Kétségbe vagyok esve, hiszen a Fideszre szavaztam” – mondja lapunknak a Kossuth-díjas, nemzetközi tekintélyű koreográfus, Novák Ferenc, aki azt meséli el, miért lépett ki Fekete György Magyar Művészeti Akadémiájából.
Glóbusz rovatunkban Aczél Endre a japán kormányról és a szigetország gazdasági helyzetéről ír.
Múltidő rovatunkban Bokor László azokról a réges-régi baljós előjelekről ír, amelyek annak idején elsötétítették Európát.
Baljós előjelek most is vannak, de nem szeretnénk csupán ilyesmivel terhelni az olvasót. Javaslom, lapozzanak vissza a címoldalra: örömük lesz benne.
