Lapajánló
Újságunk címlapján Göncz Árpád, akit szeretettel köszönt 90. születésnapján a 168 Óra szerkesztősége. A harmadik köztársaság első embere úgy kezelte a sajtót, mintha minden újságíró közvetlen, személyes ismerőse, jó barátja, fiatal kollégája lenne, ezért érthető, hogy mi is szerettük és szeretjük változatlanul. A 168 Óra múltidéző írásának címe: Árpi bácsi, köszönjük! A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Mészáros Tamás vezércikke arról szól, hogyan szállt el a Malév.
Interjút készítettünk Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász professzorral, aki hosszú éveken át élt nálunk, tud magyarul, eredetiben olvasta a magyar törvényeket, és most határozottan azt mondja: az új alkotmány alkotmányellenes, nem alapul a választópolgárok akaratán, és még a közösség történelmi alkotmányával sincs összhangban. A magyarok egyáltalán nem arra szavaztak, ami történt – figyelmeztet a professzor, aki szerint bár a fülkeforradalom folytatódik, az emberek szerveződnek, forrong a Facebook, szinte nincs nap demonstráció nélkül, s mint mondja: a dolgok igenis rendbe jönnek, talán nem is nagyon sokára.
Kérdés persze, hogy nem borul-e az Ellenzéki Kerekasztal. Milyen következményekkel számolhatunk, ha a választásokig elmarad az Orbán-ellenes szervezetek kiegyezése? Pungor András erről szóló elemzését kiegészítjük még egy jegyzettel, amely azt a kérdést teszi fel az LMP-nek: meddig halasztható, ami halaszthatatlan?
Magyarország jelenlegi elnökének neve maró viccek, közröhejjé vált fotómontázsok ezreit hívja elő az internetről, politikusnak Magyarországon hozzá hasonlóan lekezelő sajtója még nem volt – állítja Maszk című írásában Barát József, aki megjósolja: Schmitt lesz az első, akit Orbán meneszteni fog, mert már sokkal több a kára, mint a haszna. Kollégánk szerint a kormányfő egyébként is eldobálja majd elhasznált, népszerűtlenné vált maszkjait, és újakat keres helyettük.
A közigazgatási reformról beszélgettünk Lamperth Mónikával, aki úgy gondolja, hogy a kormányhivatalokban kormánymegbízottak ülnek, és a járásokban ugyanez lesz a helyzet. Ha ez a koncepció megvalósul, akkor a legutolsó kis faluban is az történik majd, amit Orbán Viktor akar.
Elértük az apátia mélypontját, vagy van még lejjebb? Ébredezik a civiltársadalom, vagy ez csak látszat? Ezt mérlegeli Félelem és felébredés című publicisztikájában Koltai Tamás.
Miért veszített fontosságából a Corvinus Egyetem? Kik és milyen megfontolásból döntöttek felsőoktatási intézmények fúziójáról? Ki tud megfizetni nyolcszázezer forintos tandíjat? Az egyetemekkel való furcsa játékról három professzort kérdeztünk.
Csődközeli helyzetbe került a BKV. Ki a hibás a helyzetért: az Orbán-kormány, az előző kurzus, vagy a Tarlóssal háborúzó fideszes pártkatonák? Erről cserélnek eszmét a 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői.
Múlt év októberében jelentette be a Magyar Rádió vezetője, hogy olyan bunker áll az intézményben, ahol két belügyes harmincnégy évig, még a rendszerváltás után is lehallgatta a rádiósok telefonbeszélgetéseit. A 168 Óra most feltárja a bunker legendáját, és bemutatja az irattárost, aki palira vette a médiát.
A Kulturális rovatban Kelecsényi László számol be a Filmszemle vetítéseiről és vitáiról.
Portrét adunk Pokorny Liáról, aki Dörner György hivatalba lépése után elsőként távozik az Új Színházból.
Kiábrándultságainkról beszélgettünk a Katona József Színház művész-direktorával, Máté Gáborral, aki egyebek mellett arról beszél, Dörner pályázatának elfogadása azt jelenti: a döntéshozók szerint a kulturális szakma – nincs. Nem létezik. Külön történet, hogy ezt a szakmát hányan és hányféleképpen árulták el.
Ez a magyar világ saját magával sincs jóban, képmutató, fél, gyűlölködik. Így látja Spiró György, aki a társadalom reflexeiről szólva igen pesszimista képet tár elénk: „Ma iskolák zárnak be, vagy vállnak egyházivá, az egyetemi felvételi számok radikálisan csökkennek, a nemzeti emlékezet szempontjából nélkülözhetetlen intézményeket felszámolják, az értelmiségre mintha nem lenne szükség, a munkavállalók jogai kezdenek ázsiai képet mutatni.” Ehhez képest az interjú végkövetkeztetése és címe is: Nem leszünk Ázsia.