Laikusok fóruma

A paradicsom meghódítása című Vangelis-dallamra vonulnak a pedagógusok a Szalay utcába, s a feladat valóban emberes. A tanárok az államosításra, óraszámemelésre készülő minisztériumot szeretnék jobb belátásra bírni, s mindenekelőtt elérni: legalább álljanak szóba az érintettekkel. Koncz Zsuzsát visszhangozzák a falak, fiatal és idős együtt énekli, „szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel”, lengeti a táblákat („Lázár, kelj fel és menj!” „Elegünk van Hoffmann meséiből!”), a szakadó nyári esőben tapodtat nem mozdulva hallgatja a felszólalásokat. Pillanatokra az ember elhiszi, valaki észreveszi, valaki meghallgatja az utcányi keserűséget. Csak amikor a többezres tömeg hozta petíciót V. É., a „kabinet munkatársa” veszi át a minisztérium kapujában, illan a remény, és zúg a fütty. Pedig a pedagógus béketűrő fajta, nehezen mozdul. Fél, és félnek tőle.

– Az erőnk a tömegben és a nyilvánosságban rejlik. Százötvenezer tanárt nem lehet elküldeni – mondja lapunknak Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, az OÉT-szereplő Szakszervezetek Együttműködési Fórumának alelnöke. – És nem kérünk lehetetlent, csak annyit: üljünk le tárgyalni.
Ha nem, szeptemberben országos sztrájk is elképzelhető.

– Az oktatás közügy, a szakmával való érdekegyeztetés pedig megkerülhetetlen.
Az volna, amikor épp felszámolják az OÉT-et?

– A reprezentatív szakszervezetekkel való ágazati érdekegyeztetéshez egyelőre nem nyúlnak hozzá. De egy biztos: az OÉT megszüntetésével nem lesz béke a munka világában.

Hétfőn kétszer

Most sincs. Az pedig, hogy a kormány csakis a „zemberekkel” konzultál szívesen, régóta tudható. Az OÉT-et egy év alatt csupán kétszer hívták össze, s ebből a tanács tagjai értettek: a kormány nem akarja már sokáig működtetni a több mint húszéves érdekegyeztető fórumot. Mégis, sokan a sajtóból értesültek a konkrétumokról.

– Hétfőn délelőtt a parlament munkaügyi bizottságának ülésén Matolcsy úr egy írásos anyagban még méltatta az OÉT-et – emlékszik Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. – Aztán délután megjelent a törvényjavaslat a tanács likvidálásáról.

Új rendszer

A sürgősséggel tárgyalandó kormányzati előterjesztés persze nem az OÉT elsüllyesztéséről beszél, hanem „egy hatékonyabb, a gazdaság és a társadalom teljes egészét lefedő” új rendszert vázol fel. Merthogy a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint „megérett az idő egy új, általános gazdaságpolitikai és szociális kérdéseket megvitató, konzultatív jogkörű tanácsadó testület életre hívására”. Ez lesz 2012-től a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT), amely egyesíti az OÉT-et, a Gazdasági és Szociális Tanácsot, valamint a Gazdasági Érdekegyeztető Fórumot.

Tagjainak megbízatása négy évre szól, munkájukért nem részesülnek díjazásban. Sokba is volna. Hiszen a kilenc munkaadói szövetséget, hat szakszervezeti konföderációt és a kormány képviseletét összefogó OÉT-tel ellentétben az új grémium csaknem ötszörös létszámmal fog működni. A javaslat szerint ugyanis az NGTT-nek a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseleteken túl szereplői lesznek a gazdasági kamarák, a civil társadalom – vagyis a nagycsaládosok, a környezetvédők, a kultúra témakörével foglalkozó, az egészségügyi és szociális feladatokat gondozó és a nyugdíjasokat érdekvédelmét ellátó szervezetek –, plusz a történelmi egyházak és a tudományos élet képviselői. Így például a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, különféle szervezetek által delegált kutatók, valamint a határon túli magyar tudományos élet képviselője.

– Laikus testület – minősít tömören Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. – Miért kellene nekünk civilszervezetek és történelmi egyházak képviselőivel a szakmunkás-bérminimumról vitatkozni? Nem szégyen, de nem érthetnek a munka világához. Nem öncélúan kell létrehozni a struktúrát. A lényeg az, hogy működőképes legyen. Ez az új pedig – nagy valószínűséggel – nem lesz az.
Dávid Ferenc mégis azt mondja, nincs sértődés, nem nyalogatják a sebeiket. A VOSZ máris levélben fordul a nemzetgazdasági miniszterhez, amelyben a tárca által elgondolt keretek között egy üzleti, gazdasági bizottság felállítását javasolják. Tagjai az üzleti szférában működő munkaadói szövetségek és a szakszervezetek konföderációinak képviselői lennének, s csakis a munka világát érintő terveket, előterjesztéseket vitatnák meg.

S hogy a miniszter erre miért is bólintana, ha épp vizes lepedőt húznak az OÉT-re?

– Csak észérveim vannak. Az OÉT megszüntetése a VOSZ számára nem presztízskérdés. Elég jó az érdekérvényesítő képességünk, sok csatornán elérjük a kormányt. De egy bölcs vezetés meghallgatja a vállalkozások képviselőit. Attól, hogy egy másik tanácsba ültetik az érdekképviseleteket, a gazdaság súlya nem csökken. A kormány magának is árt azzal, ha a munka világát érintő döntései előtt nem kéri ki azoknak a véleményét, akik ismerik ezt a környezetet.

Márpedig most így fest a helyzet. Míg az OÉT-ben a kormány állandó tag volt, az új rendszerben csupán „közvetítő szerepet” szán magának. Ráadásul az OÉT megszűnésével hatályukat vesztik azok a jogszabályok, amelyek alapján a kabinetnek konzultálnia kellett a munkaadók és a szakszervezetek képviselőivel például a minimálbér nagyságáról.

– Tiszteletben tartom, hogy a kormány a lakossággal levelez, de ez nem helyettesíti a szakmai konzultációt és a gazdasági érdekegyeztetést – figyelmeztet Dávid Ferenc. – Ha például egyedül dönt, és elméri a minimálbért, azzal komplett ágazatokat dönthet be. Nem látom be, miért nem ismerik fel a párbeszéd fontosságát, és miért akarnának konfrontálódni a saját vállalkozóikkal, végső esetben elvesztve a szövetségeseket. Mert félreértés ne essék: ha egy súlytalan szervezetben nem tudjuk artikulálni az érdekeinket, akkor a tanácson kívül leszünk kénytelenek kritikai megjegyzéseinket és javaslatainkat megismertetni a közvéleménnyel.

Ki válogat?

Az Orbán-kormánynak nem először sikerül elérnie, hogy az elviekben ellentétes érdekű munkáltatók és a szakszervezetek vállvetve ostorozzák a politikai döntéseket. Dávidhoz hasonlóan Borsik János sem látja be, miért kellene a környezetvédőkkel tárgyalniuk.
– A már amúgy is tetszhalott állapotban lévő Gazdasági és Szociális Tanács kiszélesítésével garantálják az új testület működésképtelenségét. Azt pedig ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ezután majd a helyi és az ágazati szakszervezettel fognak egyenként leülni tárgyalni, amikor eddig se tették. A kormánynak rá kell jönnie, hogy nem lehet mindent erőből megoldani. Az a zsigeri gyűlölet, amely a szakszervezetek felé árad, sem szakmailag, sem politikailag, sem emberileg nem érthető.
Héthy Lajos – aki annak idején részt vett az OÉT tető alá hozatalában, ’94 és ’98 között munkaügyi államtitkárként dolgozott, majd kimunkálta a Gazdasági és Szociális tanács konstrukcióját – higgadtabban érvel.

– Önmagában a három – egymással tagságában és hatáskörében is sok átfedést mutató – intézmény összevonása nem negatívum, de nem is előrelépés. A rendszerváltás óta egyre inkább jellemző volt a konzultációra létrehozott testületek túlburjánzása – kevés kézzelfogható eredménnyel. Ezek csökkentése jó irány, de sok a bizonytalanság. Például az OÉT-ben a részvétel reprezentativitáshoz kötött. Az új rendszerben ki fogja megválogatni a szereplőket? Ráadásul keveredik két funkció. A munkaügyi érdekegyeztetéshez csekély közük van a civileknek, viszont az általánosabb társadalom- és gazdaságpolitikai irányokról való beszélgetést eddig valóban igyekezett kisajátítani az OÉT.
Mert azt, hogy az érdekegyeztető tanács működésén volna mit javítani, kevesen tagadták. Az OÉT például szívesen túlterjeszkedett hatáskörén, s ha a politika, főképp a baloldali kormányok keringőre hívták, véleményt mondott monetáris politikáról vagy akár egészségügyi reformról is. Ám a hibákkal együtt – summáz Héthy – az OÉT a legjobban működő érdekegyeztető fórum.

A minisztérium mégis egy másik, igaz, könnyebben érthető érvet citál: a tanács nem volt kellően költséghatékony.

– Mennyibe kerül, ha három partner beszélget egymással? Az utóbbi időkben már rendes étel sem volt – veti ellen Héthy. – Igaz, minden oldalnak volt egy-egy titkára és adminisztrátora, köztisztviselők. Plusz megkapták évente a munkaerő-piaci alap 0,6 százalékát, ez tavaly 2 milliárd volt. Ezt csak fejlesztésre költhették, működésre nem. Magyar szinten a társadalmi párbeszéd igen olcsó.

Szándék híján

És a hatékonysága nem is ezen múlik.

– Angliában, Németországban vagy Svédországban nincs intézményesített fóruma az érdekegyeztetésnek. Mégse fordul elő, hogy ne kérnék ki a munkaadók és a szakszervezetek véleményét. Másutt csodálatosan felépített rendszerek működnek – és mit sem érnek valódi szándék híján. Ahol megvan az akarat, megvan a lehetőség is. Itthon a kormány összetéveszti az érdekegyeztetést valami mással. Az eredményhirdetéssel.