Kortesnyitány

Kampánydíszlet a Kossuth tér. Adott minden, ami csak egy jó kis korteskedéshez kell. A költségvetés tagadásához a Kósa-recept szerint fideszes polgármesterek kavarnak. Csak egy szoci asszisztál: Karsai, a lázadó kispados. A hangszórók recsegő műdalait vidám kortestranszparensek feliratozzák: „Oszkó, a mi villánk is áll.” „Új magyar szimfónikusok: 1 gordonka, 10 millió bőgő.”

Barátok közt, számok nélkül

Itt az aláírásgyűjtés, amott a brosúraosztás megy jól. Mellényzsebben is elfér a fideszes papiros: „Önnek is joga van tudni, hova tűnik a pénz és mit vesz el Öntől a Bajnai-kormány?”
A kampánymixtúrához a vidéki helységnévtáblákon kívül szereztek egy új celebszpíkert is: Halász Gábor szappanoperából jött, de barátok közt maradt. Nem küzd a matekkal, Philiptől eltérően nem rovancsol milliós létszámot. Nehéz is lenne, most pár ezernél biztos elakadna.

– Köszönjük, de nem kérjük a Bajnai-csomagot. Visszahoztuk Budapestre – kiáltja az RTL-ből a kiskutasi polgármesteri székbe emigrált excímlapfiú.

Bruttó 120 milliárd bennragad az államkasszában, ezért a polgári jaj.

Fideszes pecséttel megy a büdzsé – poste restante.

Zacskó és zászló

– Ma nem létezik önkormányzatiság, mert hiányzik a szóból az „ön” – sziporkázik Bernáth László, Tetétlen elöljárója.

Szólóban vitázik a szocikkal: hol Medgyessyre, Gyurcsányra vagy Lamperthre fúj. Mert ígérgettek, de nem teljesítettek: normatívát csökkentettek, hazudtak, nem érdekelte őket az önkormányzatok sorsa.

A bolsi személynevekre fütty a pavlovi reflex.

Mellettem egy ügyeletes tüntető távoli rendőrnőre sziszeg. Egyik kezében nemzeti nejlonzacskó, a másikban árpádsávos papírzászló. Neki mindegy, mi is zajlik itt, csak a „mocskok menjenek el”. A „Bajnai-huszárok”.

A menekülő liba

– Honnan ismerem magát? – hajol bele egy középkorú hölgyrajongó Balla Mihály törvényhozó arcába.

– Talán az Echo TV-ből? – bizonytalanodik el a fideszes.

– Gyurcsány biztatta a kabaiakat: megmarad a cukorgyár, és lesz bioetanol-üzem. Bezárt a gyár, felverte a gaz az új üzem alapjait – kampányol a színpadon Bernáth.

– Nem szabad az a nemzet, ahol az állam követel a polgároktól, de nem ad nekik biztonságot. Tízezrével szűnnek meg Magyarországon a munkahelyek – rímel kollégájára Kővári János. Pécsről jött, és állítja: reményt hozott. Fideszeset. Alkotmányos jogokat sorol: szociálisat meg tulajdonhoz valót. – Millióan élnek szegénységben, és több ezren veszítik el a lakásukat – ostorozza a kormányt.

Most elfelejtjük a felelőtlen hitelfelvételeket és a világválságot. Legalább egy kampányórányira.

– Szívesen beszélnék oktatási és önkormányzati reformról, de ezek nem voltak – korteskedik az exceleb konferanszié.

A fideszes parlamenti torpedókról nem esik szó. Hallgat az orbáni reformellenességről is.

Aztán erősítenek még a libákkal meg csipet Bajnai-szitokkal. Kis adag „monnyonle” és egy BKV-sziporka is belefér. Hogy az élmény teljes legyen, jön Döbrögi meg Lúdas Matyi: a debreceni színészek egypercese. Nem sok időt pazarolnak a dialógusra. A libás elveri a libatolvaj Döbrögit. Háromszor. Gyors a hepiend. Csak a rémült liba nem érti. Hamar elszállna a színpadról, de elkapják.

– Lajos este, a meccs után hívott, hogy lépjünk fel – magyarázza a döbrögis színész a szobrász Melocco Miklósnak és az énekes Gulyás Dénesnek; premier után jólesik a kollegiális gratula.

Abszurdisztán

És jön Lajos.

– Irigykedne a Monty Python-csoport: a központi ellen tüntet a helyi hatalom. Abszurdisztán – kritikus a kósai kijelentés. Aztán felsorolja, miért vált okafogyottá összegyűlniük:

– A tüntetés bejelentése óta a szocik meghátráltak. Jó esély van arra, hogy eltöröljék a gyermekétkeztetési elvonást, megkapják a pénzt a fogyatékosok és a két tannyelvű iskolák – magyarázza Debrecen fideszes ura.

Marad az angol abszurdnál. Megtetszett, hát nem ereszti el a büdzsézsargont:

– Este a vacsoránál ki kérdezi meg asszonyát: hogy áll a hiánycél? Olyan ember nincs, aki hajnali kettőkor azzal riad fel, mi van a hiánycéllal. Milyen ember az, aki a célját csak a magyar nyelv derékba törésével fejezi ki? Célhiány ez. A szociknak nincsenek céljaik – járatja csúcsra a szójátékot. Folyt. köv.

Kósát a Bajnai-kormány Kipling Csucsundájára emlékezteti.

– A pézsmapocok világéletében arra készült, hogy egyszer keresztülszalad a szobán. Biztatta magát, hogy meg tudja csinálni. Aztán soha nem tette meg.

Polgári a kacaj.

Egy igazi kampánytüntetéshez 12 pont is dukál. Meg közfelkiáltás. Tudja ezt Kósa Lajos. Gyorsan előáll egy közhelygyűjteménnyel:

– Minden önkormányzat alapvető célja polgárai jólétének és biztonságának megteremtése. Minden önkormányzatnak joga van az élethez, sorsáról csak lakói dönthetnek.

És ez így megy egy darabig, míg csendben leül a kampányesztrád. Egészen másnapig. Akkor már Orbán főzi a kertévében a kolbászos rántottát.

Nincs kétség: folytatása következik.