Köpönyegforgatás

Csodálkozva olvastam a 168 Óra fórumán a chartás hozzászólásokat, ahol a kezdeményező személyére hivatkozva igyekeztek liberális olvasók a tüntetést alábecsülni, lejáratni.

Visszaemlékezve a kilencvenes évek elejére, úgy látom, az akkor kialakított stratégia azóta is az egyik legsikeresebb. Mégpedig a kezdeményezés tartalmánál (amely lehet blöff is) fontosabb a kezdeményezés ténye és elindítója. A szembefordulás alkalmas lehet politikai tőke kovácsolására. Ez amolyan fideszes vonás (volt!). Példa rá a világkiállítás elvetése, majd támogatása, attól függően, hogy mit lépett az MSZP. De Soros György díszpolgárrá avatását is említhetjük, amit csak azért nem szavaztak meg, hogy borsot törjenek az SZDSZ orra alá, annak ellenére, hogy Fidesz-vezetők személyesen is sokat köszönhettek Sorosnak. Még lehetne sorolni a sok-sok dacos, „azért sem szavazom meg”-et.

Véleményem szerint az 1991-es és a mostani charta is a demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen született meg. A Fidesz most is szokásos formáját hozta (a másodhegedűs szerep nem kifizetődő), viszont a liberálisok nyakatekert okfejtései megdöbbentőek. Kövér László szavai jutottak eszembe, amelyeket a fodoristák kilépésekor mondott: „Néhányan eltévesztették az ajtót!”

Ezzel kapcsolatos dilemmáim: vajon hány ajtó van, kettő vagy esetleg több? Illetve: létezik-e visszaút?

Szalay Piroska
Győr