Kirakat rendezés alatt

Bátortalanok. Fantáziátlanok. Nem használják ki a ziccereket. Mindig csak reagálnak a Fidesz ügyeire. Kiüresedtek, nincs víziójuk a világról. Kevés az új, érdekes arc, hiányos a szervezeti lefedettség. A sor még hosszan folytatható, az ellenzéki pártokra erőtlenségük miatt naponta zúdul a kritika. Nemrég egy tüntetésen Hammer Ferenc szociológus is lecsapott azt harsogva: „Követelem a demokratikus pártoktól, hogy hangoskodjanak, dokumentáljanak, legyenek álnokok, körmönfontak, és legyenek politikusok, az Isten szerelmére!”

A közvélemény-kutatási adatok visszaigazolják a kiábrándultságot. Az Ipsos mérése szerint a Fidesz támogatottságának csökkenése október óta tart. Akkor még 35 százalékon állt a teljes népesség körében, februárban már csak 21-en. Ám miközben a kormánypárttól öt hónap alatt 1,1 millió szavazó elfordult, érdemben csak a Jobbik erősödött 11-ről 16 százalékra, viszont a bizonytalanok aránya 32-ről 40 százalékra bővült.

Magyar Szocialista Párt

Az MSZP – egy 2012-es izmosodástól eltekintve – ott tart, ahol 2010 áprilisában: bő 900 ezer szavazója van. Nemcsak a szocialistáktól elfordulók, de a szimpatizánsok, sőt az MSZP-s politikusok is sokszor a fejüket fogják.

– A párt bátortalan, előfordul, hogy késve lép, nem jól ütemez, követi a Fidesz üzeneteit. Az útdíj bevezetésére két héttel később szerveztünk akciót, mint kellett volna, a vasárnapi nyitva tartás ügyében is halogattunk ötleteket – jelezte egy neve elhallgatását kérő elnökségi tag. – A kormánykritika mellől hiányzik a jövőkép, az, hogy miképp rendeznénk be az országot, az államot, a fékek és ellensúlyok viszonyait. Hiába akarjuk mozgalmi irányba vinni a pártot, ha nem látják a választók, mi mellett szervezhetnek mozgalmat, és hogyan.

Azt persze mindenki elismeri, hogy a jelenlegi vezetés csont és bőr állapotban vette át a pártot. A három kampány anyagilag, politikailag is megtépázta a szervezetet, amely ezek után át is állt a megyei irányításról a választókerületi szerveződésre. Ám a kritikusok szerint végre nyíltan le kellene játszani, mit akar az MSZP. Nekifut újra a dühös és elkeseredett szavazók populista hergelésének, mint 2010 után, vagy inkább középről indulva épít társadalmi koalíciót?

– A populizmus versus összehangolt tények használata legalább megbeszélhető vita, szemben a korábbi, sehova nem tartó öregek kontra fiatalok álkérdéssel. Az MSZP ereje sosem származott tiszta populizmusból. Mindig úgy figyelt a kisemberekre, hogy közben társadalmi és gazdasági reformokhoz is volt bátorsága. Most meg igyekszünk úgy tenni, mintha ez a hagyomány nem lenne a miénk, sőt szégyellnénk.
Más hozzáteszi:

– Az MSZP a korrupcióellenesség élharcosa akar lenni, ami – lássuk be – nem fog menni. Ebben a mezőben vannak nálunk hitelesebb versenyzők.

– Nem önmagában a korrupció ellen szólalunk fel, legalább ilyen fontos a jelenség társadalmi hatása, az, hogy mennyi pénz folyik el a korrupció következtében – mondja Tóbiás József pártelnök-frakcióvezető, aki szerint az elmúlt hónapokban nemcsak az előző évi vereségek, de a 2006 óta tartó mélyrepülés tanulságait is levonták. Állítja: az MSZP számára 2015 a visszatérés éve lesz. A 2014. novemberi, újpesti győztes időközi választás szerinte már ennek a jele, hiszen nyolc éve nem nyertek időközin, s még csak most jön Veszprém és Tapolca.

A párt a következő hónapokban a dolgozói kiszolgáltatottság és a szegénység témáját fogja elsősorban vinni, miközben lépésről lépésre akarják lebontani a Fidesz korrupt rendszerét. Hogyan, ha még a reakciók is megkésettek?

Tóbiás szerint nem ez a lényeg.

– Nem mindig az a döntő, ki áll ki először sajtótájékoztatóra. Nem elég szólamokat mondani. Az MSZP igazolta szervezeti erejét, nyolc megyében volt képes egy időben tiltakozást szervezni az útdíjjal érintett szakaszokon. A kommunikációs győzelmek nem lényegtelenek, de ez önmagában kevés. Elsősorban nem hatalmi, pártpolitikai ügyekre, hanem a helyi közösségek gondjaira kell összpontosítanunk. Az embereknek az a lényeges, ki tudja megvédeni őket, ki képviseli az érdekeiket. Van-e a helyi MSZP, ha be akarják zárni a kórházat a városukban?
A pártelnök szerint az MSZP-ben nincs populista hang.

– A tisztességes bérhez mindenkinek joga van, aki ezt vallja, nem populista. Ezt ismerik fel a szocialisták Európa-szerte. A válság után kialakult helyzetet orvosolni kell, éppen ezért a szegénység, az egyenlőtlenség csökkentése, a fiatalok jövőjének megalapozása a szocialista párt fő célja. Ezt szolgálja majd 2016-ra készülő programunk is.

Demokratikus Koalíció

Hasonló az időzítés a DK-ban is. A Demokratikus Koalíció az Ipsos mérése szerint a választókorú népességen belül valamelyest javított. Februárban 4 százaléknyi szimpatizánst, körülbelül 300 ezer embert vonzott. A párt háza táján ennél nagyobb örömre adott okot a Tárki adatsora: a DK 3 százalékot erősödött november óta a teljes népesség körében, és januárban 6 százalékon állt. A pártválasztók közül a Tárki szerint 10 százalék szavazna a Gyurcsány-pártra a novemberi 5 százalékkal szemben, ám a kutatók figyelmeztetnek: ez friss fejlemény, csak a januári adatok mutatnak ilyen mértékű növekedést. De a pártban ezt úgy értelmezik, a 2014-es három vereség által frusztrált, dühös választók kezdenek megnyugodni.

– A dac, az elkeseredettség érthető volt, mi magunk is őszintén hittük, hogy a félelemfaktor befolyásolta a tavalyi közvélemény-kutatásokat. Kiderült, tévedtünk. De a pártellenes hangulat az indokoltnál erősebb volt. Bármilyen lesújtó véleménye van valakinek az ellenzék korábbi kormányzati munkájáról, az nem hasonlítható a Fideszéhez, amely felszámolta a jogállamot – mondja egy DK-s politikus, aki elfogadja, hogy miképp a többiek, pártja is túlságosan reaktív, s kevéssé mutat alternatívát. S ahogy mások, ő is a három kampány miatti fáradtsággal és a túlságosan képlékeny helyzettel magyarázza a jelenséget.
– A Fidesz egyik napról a másikra forgat fel szakterületeket – hogyan lehetne így évekkel előre programot adni? Ráadásul a választó is keserű, a jelszavakra, a gesztusokra jobban figyel, mint a szakpolitikára, aminek elmondására még médiatér is alig van.

Az illúziókkal való leszámolás. Gyurcsány Ferenc pártelnök szerint ez zajlik most. Merthogy szép lassan kiderül, nincs megváltó, aki megment minket, se Bajnai, se Merkel, se a civilek.

– Nem lehet liberális demokráciát igényelni, a szabad pártversenyt pedig antielitista, populista módon elutasítani, ám közben nem megszerveződni. Most jön a kijózanodás. A másnaposság fejfájással jár. Ezt a közös társadalmi tapasztalatot nem úszhatjuk meg – mondja lapunknak Gyurcsány Ferenc. – Értem a baloldaliak és a liberálisok türelmetlenségét, de az országban nincs forradalmi hangulat. A rendszer nem dőlt össze, a régiek a régi módon tudnak kormányozni, a mi világunk meg egyelőre töredezett, szavazóink nagy része elfáradt.

A Gyurcsány-féle matek mégis optimista következtetésre jut. Mondván: míg 2010-ben az összes szavazó 33, addig 2014-ben már csak 25 százaléka szavazott a Fideszre, amelynek tábora folyamatosan zsugorodik.

– Orbán nyolc évig szisztematikusan, türelmesen építkezett ellenzékből, a tábora nem kiáltott világvégét és együtt maradt. 2010 után illúzió volt azt remélni, hogy a baloldal négy év alatt fordítani tud. De legalább növekedett. Miközben a hárompólusú pártrendszerben már 1,7-1,8 millió szavazó is elég a győzelemhez. A DK három év után 7–10 százalék között van, szisztematikus munkával ez nőhet félévente 1-2 százalékponttal, felmehet akár 15-ig is, de nem leszünk 30 százalékos párt. Viszont előttünk van a legkevesebb stratégiai kihívás, világos, mit gondolunk európaiságról, szabadságról, polgári értékrendről.

A pártelnök szerint az ellenzék gondjai nem mindig képességhiányból, hanem „sokszor a drámaian szörnyű körülményekből fakadnak”. És úgy véli, ez nem önfelmentés.

– Ha a demokratikus nyilvánosság és a parlamenti munka annyira korlátozott, mint ma, az tényleg bénít bennünket, és sokak szemében bénának is mutat. De ebben van igazságtalanság.
Gyurcsány szerint a magyaroktól távol állnak a radikális húzások, a DK pedig az alkotmányozás bojkottjával és az éhségsztrájkoló exkormányfő-pártelnökkel elment a falig.

– Persze a mostani kongresszuson is lesz fontos döntésünk, de a bojkottnál és az éhségsztrájknál erősebb szimbólum nincs. Mit csináljunk még? Gyújtsuk fel magunkat Jan Palachként a Parlament lépcsőjénél? Attól se lenne hirtelen plusz egymillió szavazónk. Ehelyett a DK inkább a holnap élhetővé tételén gondolkodik.

„Egy a haza, de kettő az ország” – idézte évértékelőjében Gyurcsány Erdei Ferencet Bibó nyomán, aminek alapján megérthető a DK fordulata. Míg korábban elegendőnek tartották a 2010 előtti helyzethez való visszatérést, ma már nem akarnának restaurálni. Az ország politikai-kulturális értelemben megosztott, amit inkább elfogadni kell, nem felszámolni.

– Medgyessy Péternek nem sikerült betemetnie az árkot, a NER pedig úgy tesz, mintha nem lennének másképp gondolkodók. A Fidesz politikáját radikálisan kell támadni, de a szavazói által képviselt kulturális, politikai közösséget nem. Másképpen szólva: maradjanak a Wass Albert-szobrok, de legyenek Faludyk és Máraik is.

Együtt

Más problémái vannak a tavalyi összefogósdi nagy veszteseinek, az Együttnek és a PM-nek. A felmérések 1 százalék körül mérik őket, s még a PM politikusai között is akadnak, akik nem értettek egyet az együttműködés felbontásával.

– A kapitány lelépett, túl vagyunk a sokkon, a kibeszélőshow-n, a tisztújításon, a stratégiaalkotáson, az újrakezdés első lépésein. Sokan azt sem hitték, ezt megéljük – summázza a helyzetet az Együtt egyik politikusa.

Juhász Péter, aki a párt alelnöke lett a hétvégi tisztújításon, azt mondja, az Együtt most nekifog annak az aprómunkának, amit az ellenzéki oldalon eddig senki nem végzett el.

– Egyrészt végigviszünk ügyeket, ahogy azt a Belvárosban is elkezdtük. És mozgalmi típusú pártot építünk, amely valódi kapcsolatban áll az állampolgárokkal. Nem hatalmi, hanem képviseleti logikában gondolkodik.
Konkrétabban? Hálózatot építenének, amely a mindennapokban segíti a választókat, szolgáltató tevékenységet végez. Mintául szolgálnak a TASZ jogsegélypontjai, de sokrétűbb célokkal.

– Szociális, oktatási-kulturális és közéleti tevékenységek jelennének meg a hálózatban, sok-sok helyi projekt. Biobrikett-készítés, tanodalánc, ételosztás, filmklub, ahol amire szükség van. Ha nem vagyunk ott helyben, nem segítünk, akkor a sajtótájékoztató csak áltevékenység. Ha lentről építkezünk, valódi, mozdítható politikai közösséget tudunk majd létrehozni – bizakodik.

Párbeszéd Magyarországért

Kisebb lépésekben gondolkodik a korábbi szövetséges, a PM. Zugló a bázis, afféle inkubátor, ahol kicsiben megmutathatják, hogyan politizálnak, mit jelent az átláthatóság, a baloldali szociálpolitika, a civilek bevonása.

– Azt a hitelességi válságot, amibe a baloldal került, nem lehet szavakkal ledolgozni – mondja a 168 Órának Karácsony Gergely, a párt társelnöke és zuglói polgármestere. Egyetért azzal, hogy az ellenzék negatív spirálba került, nehezíti a helyzetét a Fidesz mozgatta ügyészség, a szűk médiatér, a választási manipulációk, s ha ez nem lenne elég, még a civilek is belerúgnak a döglött oroszlánba. Amitől a pártok még inkább megsértődnek, s a szervezetek alibit is gyártanak maguknak, miért nem tudnak előrelépni.

– Ilyen válságban egy ellenzéki párt nem lehet gyáva. Az ingerküszöb magasan van, neki is proaktívvá kell válnia, merészen, tabudöntően politizálnia. Nem az az érdekes, hogy mit gondol a kormányról vagy a riválisairól, hanem az, mit mond a világról, mi az ő ajánlata. Ebben pedig érdemes hallgatni a civilekre, hiszen nekik vannak releváns gyakorlati tapasztalataik a megoldásokról.

Karácsony szerint a civilek bevonásával sok olyan embert is meg lehetne szólítani, aki ugyan politizálni akar, de pártba nem lépne be. Igaz, az utcai mozgalmak meg is nehezítették a pártok munkáját.

– A netadót az utca fúrta meg, a sajtótájékoztatók leértékelődtek. Ültem a Közgép udvarán, molinóztam a Parlamentben, dobáltam a kékcédulákat, de mára azt látom, a kreatív eszközök is „elfáradtak”. Három kampány alatt sok puskaport ellőttünk. Most érdemes újragondolni mindent. Nem lehet elvárni, hogy az ellenzék a házi feladatait (programadás, szervezeti konfliktusok) pár hónap alatt megoldja. A fejreállás sokkja után itt a kirakatrendezés ideje. Olyankor viszont lehúzzák a redőnyt.

Kár, hogy a Fidesz nem hirdetett ebédszünetet.

Lakner Zoltán még január végén írta blogjában: „Az ellenzék összességének legnagyobb problémája az identitáshiány. Nemhogy közös ellenzéki identitás nem alakult ki, de az egyes potenciális szereplők is identitásmegújítási vagy identitásmegfogalmazási válságban vannak, méghozzá hosszú ideje.”

Az ötletelés látszik, a kiút még nem.

Lehet Más a Poltitika

– A Fidesz varázstalanodott, és ez már nem visszafordítható. Csakhogy eközben az ellenzéki oldalon még mindig nem ment el néhány politikus civil foglalkozást végezni, pedig ez jót tenne több pártnak – véli Szél Bernadett, az LMP társelnöke, aki szerint nekik nem a szervezet hitelességén, hanem a kormányzóképességén kell dolgozniuk.

A számonkérhetőség végett folyamatosan nyújtanak be törvényjavaslatokat, miközben a következő időszakban aláírásgyűjtéssel erősítik az utcai jelenlétet, és újabb országjárásra indulnak. Szél Bernadett szerint a nagy visszhanggal járó parlamenti happeningeket csak végső eszközként használják:

– Én már háromszor, a választójogi és a földtörvény, illetve Paks kapcsán is csináltam ribilliót, de ezt nem lehet hetente alkalmazni. Viszont következetesen foglalkozunk Paks 2.-vel, kijárjuk, hogy kiderüljenek a szerződés részletei, az euroatlanti szabadkereskedelmi egyezmény kitartó kritikusai vagyunk, vitanapot is kezdeményeztünk. Ezek mellett fő célunk a dolgozói szegénység csökkentése, a munkahelyteremtés és a korrupció felszámolása. Amit mi hitelesen képviselhetünk.