Kihalt mesterségek

Örömmel olvastam az Elfeledett mesterségek című képriportot, amelyet kiegészítenék hajdanvolt emlékeim felidézésével.

Kucséber. Nyakba akasztott tálcájával vándorolt városról városra, kínálgatva portékáit: bazárárut, gyermekjátékot, csecsebecsét, kisebb használati tárgyakat. A vadkapitalizmus tönkretette a kucsébereket, a nép inkább plázákban, hipermarketekben akar vásárolni. Manapság a politikusok viselkednek választások környékén kucséberként. Városról városra vándorolnak, kínálgatva portékáikat: a gazdaság fellendítését, nemzetmentő programokat, ígéreteket, nagyszabású terveket, a munkanélküliség megszüntetését és a közbiztonság két héten belüli rendbetételét.

Rikkancs. Utcai újságárus, aki fennhangon rikkantva kínálgatta a napilapokat. Kitűnő pszichológiai érzékével pontosan tudta, hogy nem elég azt kiabálni: megjelent az Esti Kurír! Hanem így: óriási szenzációk az Esti Kurírban! Ma már nincsenek rikkancsok. Viszont szóvivők rikkantják a híreket. Ők azonban rossz pszichológusok: nem tudják megkülönböztetni a híreket az eseményektől.

Telefonos kisasszony. Csinos, fiatal lány, perfekt német-, franciatudással. Az úgynevezett hüvelyfal előtt ült, és több ezer telefonállomást kezelt. Ha valaki lakásában felemelte a kagylót, a telefonos kisasszony beszólt a hangtölcsérbe: itt a központ, milyen számot kapcsolhatok? Óránként több száz kapcsolást is teljesített. Ma is vannak telefonos kisasszonyok, de call-girlnek nevezik őket, és a társadalom felsőbb régiójába tartoznak. Már ami a jövedelmüket illeti.

Normás. A szocializmus építésének kulcsembere. Ő mondta meg, hogy az államosított gyárban egy munkát mennyi idő alatt kell elvégezni. Elbújt a műhelycsarnok egyik oszlopa mögé, figyelte a melóst, és ha elég tempósan drehált a szaki, akkor az lett a normaidő. A normást mindenki utálta, kivéve az élmunkásokat, akik ezer százalék felett teljesítettek. Hogy ne lehessen csalni, a normás munkáját figyelte a művezető, őt a fődiszpécser, őt a munkásigazgató, és így tovább, egészen népünk bölcs vezéréig, Rákosi Mátyásig.

Káder. Az egypárt aktív, tettre kész, vakbuzgó, keménykezű embere volt. Hogy valaki káder legyen, ahhoz három dolog kellett: politikai megbízhatóság, politikai megbízhatóság, valamint politikai megbízhatóság. Mindenhez értett, és minden funkcióra alkalmas volt: gyárigazgató, államtitkár, diplomata, tábornok. A káder a parlamentben mindig az egypárt javaslatára szavazott, lényegesen egyszerűsítve ezzel a sértegetésig fajuló parlamenti vitákat. A káderek emberek százezreinek mutatták a helyes utat. Ma már nincsenek. Bár lehet, hogy vannak, de a személyiségi jogok őket is megilletik.

Jeges. Természetesen jeget árult. Tavasztól őszig mindig azonos időpontban jelent meg lovas kocsijával, bekiabált a házak udvarába: megjött a jegeees! Jégcsákánnyal vagdosta a jégtáblákat. (Vö. Lev Davidovics Trockij kalandos élete.) A háziasszonyok, gyerekek, cselédlányok vödörben, lavórban, kübliben, rocskában vitték fel a jeget a lakásba, egyenesen a jégszekrénybe. E mesterségre halálos csapást mért a frizsiderszocializmus, amikor is a családok átálltak az elektromos hűtőszekrényre.

Hóhér. Finomabban szólva állami ítélet-végrehajtó. Kevesen emlékeznek rá. A liberális államszervezés elburjánzása kihalásra ítélte a szakmát. Bár most egy halvány remény felcsillant. Egyik parlamenti pártunk képviselője nagy híve a kötél általi halál visszaállításának. Csak nehogy néhány hazánkfia polgári engedetlenségre hivatkozva maga kezdje gyakorolni ezt a kihalt mesterséget.

Láng Róbert
Budapest