Keveset lehet kivenni a gyógyszerkasszából

A nemzetgazdasági miniszter nyilatkozata szerint, 100 milliárd forintos megtakarítást akar a kormányzat a „gyógyszerkasszában” elérni. A Policy Agenda 168óra.hu-nak küldött elemzése szerint ez komoly kihívásnak tűnik, mivel az állam ezen a területen 343,5 milliárd forintot költ el, (és ebben benne van a gyártók 31 milliárd forintos befizetése is.)

Idén az úgynevezett méltányossági gyógyszertámogatásra 5,1 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez az alap olyan esetekre szolgál, amikor a beteget csak speciális gyógyszerrel lehet gyógyítani, de annak az ára túlságosan magas, vagy patikai forgalomban nem kapható, esetleg csak külföldön lehet beszerezni. Ilyen esetekben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár dönt arról, hogy adható-e támogatás az adott kezeléshez vagy sem. Az elmúlt években 4,2 és 5 milliárd forint között mozgott a támogatási keretnek a nagysága. Az idei évre tervezett összeg tehát, csak minimális mértékben csökkenthető. Az úgynevezett speciális beszerzésű gyógyszerekre 10,2 milliárd forintot költ az állam, amely már évek óta lényegében egyedül a veleszületett vérzékenység kezelésére szolgáló készítmények beszerzését támogatja. Ezen a jogcímen 2008 óta hasonló nagyságrendet költ el az állam évente, így ennek a mérséklése lényegében lehetetlen. A legnagyobb tétel a gyógyszertámogatás 328 milliárd forintos összege. Ebből az állam 297 milliárd forintot biztosít, míg törvény alapján 31 milliárd forintot a gyógyszergyártóktól, forgalmazóktól szed be, amelyet szintén gyógyszertámogatásra költ.

Az elemző cég emlékeztet arra, hogy az elmúlt években jelentősen átalakították a támogatási rendszert. Az állam előre meghatározta azokat az értékhatárokat, ameddig finanszírozni képes, és azt mondta, hogy efölött már a gyártóknak is be kell szállniuk a fizetésbe. Ezért van az, hogy ténylegesen csak 297 milliárd forint az állami költség a gyógyszerekre, míg a többit a gyártók, forgalmazók fizetik. A másik jelentős változási pedig az volt, hogy több hatóanyag esetében a legalacsonyabb árú készítményhez szabták az állami támogatás mértékét. Azaz hiába vásárolt valaki hasonló készítményt drágábban, az állam akkor is csak annyi támogatást biztosított hozzá, mint az olcsóbb termék esetében.

A Policy Agenda szerint az összeg nagyságát tekintve a gyógyszertámogatáson biztosan lehet további megtakarításokat elérni, de az a kérdés, hogy ennek milyen ára van. 2007-ben még 435 milliárd forintot hagyott ott a beteg és az állam közösen a patikákban, amikor vényköteles gyógyszereket vásároltak. Ez a szám 2010-re (az első háromnegyedév adatai alapján becsült szám) több mint 9,5 százalékkal nőtt meg, és közelít a 480 milliárd forinthoz. Ugyanakkor a lakosság által fizetett térítési díj lényegében állandó maradt (a teljes lakosságot nézve évente egy fő esetében 11.500 forint körül), miközben az állam egyre többet fizetett ki.

Annak érdekében, hogy ez ne legyen költségvetés számára többlet, a gyártóktól többet kellett beszedni. Az elemző cég szerint ha a kormányzat jelentős megtakarításokat akar elérni, akkor erre három lehetősége van. Olyan adminisztratív és pénzügyi ösztönzőket alkalmaz, amelyek segítségével leszorítják a lakossági gyógyszer fogyasztást (úgynevezett: generikus termékek ösztönzése). Ez egyébként minden kormányzatnak célja volt, de ebből valódi megtakarítást csak minimális mértékben tudtak elérni. A második lehetőség, hogy növeli a lakossági terheket az állam. Jelenleg minden 100 forint értékű gyógyszerből kb. 75 forintot megtérít a költségvetés, azaz a lakosság a gyógyszer árának valójában átlagban a negyedét fizeti ki. Amennyiben ezt az értéket a kormány eltolná 70-30 arányra, azzal mintegy 20-25 milliárd forintot tudna megtakarítani, igaz ennyivel növelné a betegek terheit. Egy ilyen mértékű emelés azonban komoly társadalmi hatással bírna, hiszen azokat érintené leginkább, akik a betegségük miatt amúgy is jelentős összegeket költenek gyógyszerre, számukra hatványozottabban jelenne meg egy ilyen tehernövekedés.

Ezért egy ekkora mértékű megtakarítás már komoly politikai kockázatokkal is járna. A harmadik lehetőség, amely a kormány eddigi politikai karakterébe is beilleszthető, ha növelik a gyártók, forgalmazók terheit. A korábban bevezetett válságadók esetében már többször felvetődött, hogy kiterjesztenék azt a gyógyszergyárakra, illetve a gyógyszereket forgalmazó nagykereskedőkre.

Akkor azzal vette le a kormány a napirendről ezt a kérdést, hogy ez egy olyan ágazat, amely érzékenyebben reagálna egy ilyen jellegű lépésre, és akár bizonyos készítmények forgalmazása is megszűnhetne, amely kockázatos az egészségügyi ellátás szempontjából. Amennyiben mégis az a döntés születik, hogy a gyógyszertámogatási rendszeren is meg kell takarítani, akkor nehezen elképzelhető, hogy ennek terheit csak a lakosságra hárítanák. Ezért a Policy Agenda szerint inkább az a valószínűbb, hogy az állam növelné a gyártók és forgalmazók felelősségét, azaz többet kellene befizetniük a kasszába, mint azt a korábbi években tették. Az, hogy mekkora többlet terhet lennének képesek tartósan elviselni ezek a cégek nehezen megbecsülhető, de nem hinnénk, hogy ez több tízmilliárd forintos nagyságrendű lenne.

A Policy Agenda szerint az a valószínű, hogy a kormány egyszerre nyúl a három lehetőséghez. Azaz az olcsóbb készítményeket preferálja, növeli valamelyest a lakossági terheket és több pénzt szed be a gyógyszeripar szereplőitől. Mindezen intézkedések együttes hatására sem takarítható meg ezen a területen 50 milliárd forintnál nagyobb összeg, ráadásul a politikai kockázat így is jelentős. Ugyanakkor kérdés az is, hogy az amúgy is alulfinanszírozott egészségügyi ellátórendszerből kiveszik e ezt a forrást, vagy más területekre visszaforgatják. A kórházak adósságállományának rendezése lassan akut kérdéssé válik, amelynek rendezése több tízmilliárd forintot jelent majd. Amennyiben a gyógyszerkassza megtakarításait idecsoportosítja át a kormány, akkor valójában a kiadási oldalon nem tud eredményeket felmutatni a reformcsomagjában. A Policy Agenda szerint látszik, a kormányzat láthatólag meg akarja úszni a teljes egészségügyi ellátórendszer átalakítását, benne a kórházi struktúra finanszírozását. Önmagában ugyanakkor a gyógyszerkiadások csökkentése nem lesz elég egy fenntartható rendszer működtetéséhez. Az elemző cég arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormány politikai vezetésének el kell döntenie, hogy mit akar tenni az egészségügyben. Egyelőre ez a döntés nyilvánosság számára láthatóan még nem született meg.