Kemény Dénes: Sokszor nem tudtam a medencén kívül hagyni az érzelmeimet

„A legelső trauma az volt az életemben, hogy három évesen elváltak a szüleim, és én édesapámmal maradtam. Persze ekkor még szinte nem is voltam a tudatomnál, nem éltem meg traumaként, de akkoriban sem volt hétköznapi, hogy anya nélkül cseperedik egy gyerek. De már kiskoromban annyi feladatom volt, hiszen az átkosban nem volt mese. Nagyon szigorú neveltetést kaptam, persze akkoriban még más időket írtunk. Nem lehetett nyolc óra két percre beérni az iskolába, nem lehetett nem megírni a leckét. Az iskolát komolyan kellett vennem, a sportolást, a vízilabdát pedig még komolyabban kellett vennem” - mesélte a kezdetekről a legendás vízilabda-dinasztiába születő Kemény Dénes, aki szokatlanul bensőséges hangnemben beszélgetett Csernus Imrével.

A vízipóló-legenda elmondta, a legelső igazi traumák akkor érték az életben, amikor egy-egy meccsen rosszabbul játszott annál, mint amit elvárt magától. „Mégis, minden egyes vereségből tanulni, profitálni tudtam játékosként és később szövetségi kapitányként egyaránt. Ahelyett, hogy leráztam volna magamról a kudarcot, mindig traumaként éltem meg a vereséget, ezért gondolkozni kezdtem. Gondolkoztam az okokon, és előbb-utóbb rájöttem, hogy mit rontottam el, mit nem tettem meg. És ez óriási segítség volt a fejlődéshez” - mondta.

Kemény Dénes azt is elárulta a Lelkifröccsben, hogy furcsamód az volt az általa vezetett magyar válogatott legnagyobb problémája, hogy sohasem szenvedtek vereséget. „Nem kaptunk ki, így nem traumaként éltük meg az egyébként gyengébb teljesítményünket, hiszen győztünk. Mivel az eredményjelző tábla megvédett, ezért sokkal kevésbé voltunk arra fókuszálva, hogy javítsunk magunkon” - magyarázta.

Csernus Imre kérdésére a sportlegenda elmesélte, fiatal játékosként kivétel nélkül egyedül dolgozta fel a kudarcait, még gyerekként se beszélte ki a sportvereségeit.

„Megtette ezt helyettem az edzőm, és az apám, Kemény Fecsó bácsi, aki ugyan sosem volt az edzőm, mégis legendás vízilabdaedző volt. A vasárnapi ebédnél tehát a levestől a palacsintáig illendőségből ott ültem, és nem úsztam meg, hogy az apám ne mondja el a véleményét a vízilabda-teljesítményemről. Nyilván ellenálltam apámnak, ahogy minden kamaszgyerek, de ha magamra maradtam, akkor elgondolkoztam, hogy mennyi mindenben igaza volt az apámnak” – idézte fel.

Miután a pszichiáter rákérdezett, Kemény Dénes azt is elárulta, nemcsak szakmai kudarcok érték, hanem vele is megtörtént fiatalon, hogy összetörték a szívét. „Hiába voltam fiatal, jóképű és vízilabdás, akikért köztudottan odavannak a nők, bizony, megviselt egy-egy szakítás. És az volt a legnehezebb, hogy sokszor nem tudtam a medencén kívül hagyni az érzelmeimet. Szövetségi kapitányként is átéltem hasonlókat, hiszen pontosan tudtam, hogy melyik sportolóm él át aktuálisan lelki krízist, és ilyenkor természetesen másképp néztem rá, másképp foglalkoztam vele.”

A háromszoros olimpiai bajnok vízilabda aranycsapat vezetője azt is elárulta, manapság már semmiféle magánéleti hullámvölgyet nem kell átélnie, hiszen feleségével, Renátával már 18 éve élnek boldog házasságban. „Legkisebb fiam, a 15 éves Márk is megpróbálkozott a vízilabdával, de hamar váltott. Koronglövész lett, tavaly, 14 évesen már junior Eb-ezüstérmes lett szárnyas koronglövészetben” – mesélte Csernus doktornak Kemény Dénes, akinek legnagyobb fia, Kristóf pedig a BVSC-Zugló felnőtt ob I-es vízilabdacsapata vezetője.

„Az összes apukai hibám a három fiammal szemben mind abból fakadt, hogy amikor szigorú és nézeteik szerint rossz apuka kellett volna legyek, mert fájdalmat és pillanatnyi lelki megpróbáltatást kellett volna okozzak ahhoz, hogy az életre készítsem fel őket, olyankor sokszor megbicsaklottam, és nem tudtam olyan negatív élményeket okozni nekik, amikre egyébként hosszútávon szükségük lett volna. Hanem inkább örömet okoztam nekik” – vallotta meg Kemény Dénes Csernus Imrének a Lelkifröccs adásában.

(Kiemelt kép: 168/Lakos Gábor)