Kell egy ellenzéki vezető

E lap hasábjain tettem fel a kérdést 2013 májusában, hogy az ellenzék oldalán is szükség lenne-e egy vezetőre. Akkor arra a következtetésre jutottam, hogy igen. Ma is ez a véleményem. A kormánypárti példán okulva nem nevezném vezérnek, de még „kedves vezetőnek” sem, mert egy vezetőnek nem kell kedvesnek lennie. Érdemi kihívóra lenne szükség. Ma sajnos a civilek még mindig nem akarják a pártokat, viszont a pártok sem nagyon szeretnék a civileket. Egyre többen vallják azonban, hogy mind sürgetőbbé válik egy politikust találni, aki komoly kihívója lehetne Orbán Viktornak, hiszen már 2016-ot írunk.

Arról sok vita folyik, hogy ennek a kihívónak, vezetőnek politikusnak kell-e lennie. Szerintem aki erre a feladatra vállalkozik, már ezzel a döntésével politikussá is válik. Többen azt mondják, hogy ezt az embert az egységes ellenzéknek kell megszülnie. Ha ezt a véleményt humorosan fogom fel, akkor az nagy baj lenne, ha még csak ezután születne meg. Abban kételkedem, hogy az ellenzék által való elfogadás elég lenne. Sokkal fontosabb, hogy az ellenzéket támogató szavazók is elfogadják. Gondoljunk csak vissza 2014-re, hogy a hosszú vajúdással elfogadott Mesterházy Attila sorsa mi lett. Azon is megy a tépelődés, hogy a kiválasztott lehet-e korábbi politikus, vagy sem. Én mindkét területen látok több alkalmas embert is. Sokan félnek megnevezni a szerintük alkalmas személyeket, nehogy rontsák az esélyüket, én megtehetem, mert az én javaslatom a megnevezetteket ilyen veszélynek nem teszik ki. Szerintem a korábbi vezetők közül Gyurcsány Ferenc, Bokros Lajos vagy Bod Péter Ákos, a korábban ilyen funkciót nem viselők közül Vadai Ágnes, Szabó Tímea vagy Barabás Richárd igenis képes lenne egy vitában legyőzni a mai „kedves vezetőt”, majd olyan kormánytagokkal kellene körülvenni magukat, akikkel kormányozni tudnának.

Amíg ennek a vezetőnek a személye nem válik ismertté, nem fog változni semmi. Most divat az előválasztást előtérbe helyezni, de szerintem rettenetes tévedés lenne megvalósítani. Egy párton belül van ennek helye, és ahol a tapasztalatok szerint – mint az Egyesült Államokban – eszébe sem jut a demokrata párti szavazónak a republikánus párt előválasztásába „belepiszkálni”, hogy egy esetleges republikánus győzelem estén a számukra elfogadhatóbb vezető legyen a befutó, és fordítva sem. Képzeljük ezt el Magyarországon egy Fidesz- vagy Jobbik-szavazó esetében. De ha mégis lenne az ellenzéki oldalon előválasztás, akkor annak már a technikai feltételeinek kidolgozottnak kellene lenni. Végül is a legfontosabb, hogy a vezető kiválasztásnál a pártok legyenek lojálisak egymással, és az ország érdekeit tartsák a legfontosabbnak.

Id. Jókai Oszkár, e-mail