Jöhet egy új erő?

- „A helyzet szinte reménytelen.” Így fakadt ki elemzésében Magyar Bálint az ellenzéki pártok állapotáról. Elsietett az ítélet?

– A helyzet nem reménytelen, csak nehéz. De 2000 májusában sem volt jobb állapotban az akkori ellenzék.

- Nem összehasonlítható a két időszak.

– Ez igaz. Most ott tartunk, hogy kiderült, helytelen siettetni az együttműködést. Látjuk a civil és politikaellenes illúziók szertefoszlását, a köztársaság is jobb alternatív elnököt érdemelne Dopemannél, a szervezetileg nem látszó 4K! pedig éppen kedélyes, szocialisztikus víziókkal terheli a magyar népet.

- A civilek lassan szétaprózódtak, szétestek. Némelyikük populista, durva szövegeivel járatja le magát. Ha ez így folytatódik, lassan visszatér a lefitymált pártok ideje.

– Ne azt verjük le a civileken, amiről nem ők tehetnek! A demokratikus ellenzék politikai képviseleti válsággal küzd. Ezt nézve jogos a civil ellenreakció. Legnagyobb felelőssége viszont az MSZP-nek van, mert bár kedvezőbbé válhat a párt számára a helyzet, ez önmagában nem lesz elég.

- Azt írta, az új választási szabályokból következik, hogy rövidesen a háromosztatú rendszerről (Fidesz, MSZP–LMP, Jobbik) visszatérünk a kétpólusúra. Ez jelenleg az MSZP-re és a Jobbikra nézve fenyegető, hiszen egyiknek sincs egyenletesen sok támogatója minden régióban és minden korcsoportban. Jöhet egy új erő?

– Csak annyit állítottam, hogy az új szisztéma, mint minden választási rendszer, formálni fogja a pártrendszert. Az új rendszer a második erőnek is kedvezhet.

- De létezik űr a politikai centrumban?

– Orbán legnagyobb hibája, hogy saját jobboldalától való túlzott félelmében a kelleténél nagyobb űrt hagy a politikai centrumban. Szélsőségeseinek egy része immár a Jobbikra szavazna, de közben a centrumban lévő, a jobboldal számára győzelmet hozó magyar középosztály egy része magára maradt. Azok is, akik a válságban megcsúsztak lefelé, és azok is, akik még tartják magukat. Emelkedő árakat, torz közteherviselést, számukra másodlagos szimbólumokat látnak. Van tehát tér.

- Visszaszerezhető?

– Nem úgy, ha azt mondjuk: ami mérséklődött, visszaemeljük, ami drága lett, azt meg csökkentjük. Ennek a rétegnek kevesebb is elég: tudnia kell, hogy az élet kiszámíthatóbb, a munkahely pedig biztosabb is lehet. Őket csábítandó Orbán hiába mutogat Brüsszelre, számukra ez kevés.

- De nem számoltunk a leszakadó választók előtt álló kísértésekkel: a szociális demagógiával, a kisebbségellenességgel. Ennek révén a Jobbik könnyen arathat.

– Ez komoly kihívás, de a mostani háromosztatú politikai térben a demokratikus ellenzéknek először identitás-, másodsorban Fidesz-problémája van, és csak harmadsorban van Jobbik-problémája. Szerencsére a mi térfelünkön rasszizmusban senki nem akar versenyezni. Viszont a Jobbik támogatottságának van plafonja, és először inkább a Fideszből kiábrándultak körében kell szavazatot szerezni. A csak leszűkített célcsoportokra koncentráló stratégia helyett széles néppárti identitás kell, valamint sokkal több szavazó a Dunántúlon, és stabilizált északkeleti támogatottság.

- Vagyis először a saját identitását kell tisztáznia az ellenzéknek.

– Igen. Jobb lett volna, ha az MSZP nem hangsúlyozottan baloldali, hanem balközép néppártként újítja meg magát, esetleg nevet is változtat, és a rendszerváltás két évtizede után a megváltozott viszonyok között új választói koalíciók megkötésére teszi magát alkalmassá. De most egy szűkebb önképű párt látszik. És néha olyan mondatok hangzanak el, mintha a mi kormányzásunk alatt a felsőoktatással vagy például az „Út a munkához” programmal minden rendben lett volna. Botka László mondta helyesen: nem lehet ugyanott folytatni!

- Kudarcot vallottak?

– Dehogy. Komoly vezetői siker Mesterházy Attila részéről, hogy az ellenzék legnagyobb pártja maradt az MSZP, és mivel az LMP nem lesz pólusképző erő, így a helyzet kulcsa még a szocialistáknál van.

- Nem beszél a Demokratikus Koalícióról. Leírja őket?

– Nem, az ellenzéki oldalon három szereplővel számolok: az LMP-vel, az MSZP-vel és a DK-val. A civilekkel és a többi szervezettel már kevésbé. A Demokratikus Koalíciónak az a baja, hogy a párt megerősödése és Gyurcsány politikai korrekciója más-más stratégiát kíván.

- A szocialisták önmeghatározásuk során kényszerhelyzetről beszélnek. Szerintük a Fidesz lefoglalta a középosztályt, nekik nem maradt más, mint a sárga csekkesek, a kiszolgáltatottak világát képviselni. Ez bizonyos fokig a párt radikalizálódását is jelentheti, legalábbis nyersebb üzeneteket, akciókat válthat ki.

– A nyersebb akciókkal semmi baj nincs, helyes, hogy ez is megjelent Mesterházyék eszköztárában. De ha csak ez látszik, és közben a társadalmi véleményvezérek körében nem épül újra a kormányzati kompetencia hite, azáltal feladja a párt a magyar politikai tér átalakításának ambícióját, lemond a néppárti megújulásról, elvéti a politikai centrumot. Ám ez a kérdés végleg még nem dőlt el, van idő elvégezni ezt a munkát is.

- Orbán pártja azért tud erős maradni, mert tagjait, szimpatizánsait összetartja egyfajta közösségi ethosz, amit Magyar Bálint az ellenzék körében hiányol. A liberális politikus szerint nem elég, ha a demokratikus ellenzéki erők összefognak, arra is szükség lenne, hogy ez a közösség érzelmileg is átélhető legyen.

– Nyilván meghatározó szerepe van a közösségteremtésnek. A jobboldal ezt a maltert az antikommunizmusból, az elit- és rendszerellenességből gyúrta, és leöntötte nemzeti színekkel. A magyar balközépnek is szüksége van pozitív identitáspolitikára, de – szemben sokak meggyőződésével – én nem hiszek abban, hogy ez felülről tollba mondható a balközép bázisnak. A mi identitásunk mindig széttöredezettebb és reflektáltabb lesz.

- Mintha az ellenzéki szervezetek csupán az orbáni világ leváltásának stratégiáján gondolkodnának, de azon nem, hogy mi jöhet utána: eddig se koncepció, se program.

– Ennek hatalmi előfeltételei vannak. Amíg nem dől el, ki ül az asztalfőn, addig mindenki abban érdekelt, hogy a neki tetsző ülésrendért harcoljon.

- Csak Bajnai Gordon gondolkodik fordítva: szakmai programmal küzd a jobb hatalmi pozícióért.

– Leginkább sehogy sem küzd, így túlzás a kérdésben megfogalmazott állítás. Vagy idővel megharcol a rá mért szerepért, és új politikai, illetve társadalmi koalíciókat köt, vagy nem. Harmadik út nincs, vagy az csak kudarcosan kompromisszumos.

- Nem azt kérdezem, hogy Bajnai végre eldönti-e, beszáll a politikába, hanem csak annyit állítok: ő a többiekhez képest másként ül a lovon.

– Ne legyen igazságtalan! A parlamenti ellenzéki pártoknak más dolguk is van, bozótharcosoknak is kell lenniük. Új választói koalíció kell, ehhez új program és felhatalmazott vezető. Bajnai ráér még egy darabig, de döntenie kell. És ő ezt tudja is.

Az interjút teljes terjedelemben a legfrissebb 168 Órában olvashatja.