Ítélet a rasszizmusról

– Az Ítélet Magyarországon hatalmas nemzetközi sikert ért el, s Budapesten, a Verzió Filmfesztiválon is tarolt. Hazai pályán édesebb a győzelem?

– Főleg annak örülök, hogy ez közönségdíj. Idehaza és az egész kelet-európai térségben erősödik a kirekesztés, az emberi jogok leértékelődnek, ezért is fontos a magyar nézők elismerése. Két órába foglaltuk a romák elleni sorozatgyilkosságok 167 napig tartó perét. Láthatjuk az áldozatok hozzátartozóit, a vádlottakat, a bíróság tagjait. Azt rögzítettük, ami a tárgyalóteremben történt. Tavaly novemberben az amszterdami IDFA nemzetközi fesztiválon volt a film világpremierje: több ezer dokumentumfilm közül az első háromba választották. Ezután „végigutazta” a nemzetközi fesztiválokat. Az itthoni májusi bemutatót nagy várakozás előzte meg, és remek kritikákat kaptunk.

– Huszonhat országban mutatták be a filmet. Budapesten azonban jelenleg egyetlen moziban játsszák...

– Sokáig több fővárosi és vidéki moziban is látható volt, aki akarja, meg tudja nézni most is a Cirkó Gejzírben. Emellett rendszeresen vetítünk iskolákban, egyetemeken, illetve vidéki közösségeknek is. A filmet mi visszük el, és beszélgetéseket is szervezünk szakértők bevonásával. Dr. Csonka Árpád, aki a sértettek egy részét képviselte a per során, és Setét Jenő roma polgárjogi aktivista állandó partnereink a vetítéseken. Ezt a számunkra nagyon fontos „nem hagyományos” filmterjesztési módot a Soros György által alapított Open Society Foundations támogatja. Nemrég a győri jogi karon vetítettünk, előtte pedig a helyi börtönben. Megdöbbentő volt, mennyire másként reagáltak a két helyszínen. A börtön parancsnoka, Mihály Attila újságírókat, bírákat, ügyvédeket, ügyészeket is elhívott, és a rabokkal együtt nézték végig a filmet. A parancsnok arról is beszélt, hogy a társadalomban milyen erős a rasszizmus, de a börtönben meg kell tanulni egymást tisztelve együtt élni. A zárt falakon belül rendkívüli nyitottságot tapasztaltunk. Aztán átmentünk a jogi karra, ahol teljesen más légkör fogadott. A tanszék vezetői el sem jöttek, a diákok pedig passzívan nézték a dokumentumfilmet. Romaellenes sztereotípiákat fogalmaztak meg, s többen rosszallták, hogy a filmben besározódik a Magyar Gárda neve.

– A leendő jogászok szélsőjobboldali nézetekkel szimpatizálnak?

– Kutatások szerint semmivel sem kevesebb köztük a szélsőséges, előítéletes személy, mint bármelyik más társadalmi csoportban. De ezek a fiatalok legalább szembenéznek az előítéleteikkel. Akadtak köztük olyanok, akik a beszélgetés elején rasszista kijelentéseket tettek, és egy óra elteltével teljesen másképpen nyilatkoztak. Az viszont nagyon meglepett, hogy a győri joghallgatók egy része nem is hallott a cigánygyilkosságokról és a perről.

– Ez volt Magyarország legsúlyosabb rasszista sorozatgyilkossága: hatan meghaltak, hárman megsebesültek, köztük gyermekáldozat is volt. Az elsőfokú tárgyalás két és fél éven át tartott.

– A pert csekély társadalmi érdeklődés kísérte, a tárgyalóteremben szinte egyedül a mi forgatócsoportunk volt jelen. Ezért is akartunk mindent megörökíteni. A 2500 órás forgatási anyagot aztán megvágtuk kétórásra.

– A romagyilkosságok perének bírája Miszori László. Ő kicsit olyan, mintha az igazságszolgáltatás „Doktor House”-a lenne. A tárgyalás során sokszor rendkívül arrogáns és lekezelő volt mindenkivel, ugyanakkor zseniális munkát végzett, maga nyomozta ki mindazt, amit a rendőrség elmulasztott.

– A bíró is eljött a májusi hazai bemutatóra. Tartottam tőle, hogy ki fog akadni, ha meglátja magát a vásznon kiabálni. De nagyon tetszett neki a film, és hálás volt, amiért végigdokumentáltuk a tárgyalást. Ami azt jelzi, nála ez a „szenvedély” tudatos technika: erre volt szüksége, hogy lényegében teljesen egyedül képes legyen végigvinni a maratoni tárgyalást. Összetett személyiség: hatalmas a tudása, impulzív és kontrollált egyszerre. Azt hallottam, az elsőfokú ítélet bírói indoklása csaknem ezer oldal lett. Nekünk szerencsénk volt, mert a forgatást minden szereplő segítette. Az áldozatoknak fontos volt, hogy együtt érezzen velük a társadalom. Velük együtt döntöttük el azt is, hogy a meggyilkolt hozzátartozóikról készült brutális rendőrségi felvételeket bemutassuk. A vádlottak viszont azt szerették volna nyilvánossá tenni, hogy szerintük jogtalanul ítélték el őket.

– A négy gyanúsított közül hárman életfogytiglanit kaptak, a negyedik 13 évet. Mindannyian fellebbeztek. Másodfokon is forgatnak majd?

– Lehet, de mi nem az ítélet jogosságát akarjuk minősíteni. Szakmai kompetenciánk sincs ehhez. Engem a társadalmi kórkép érdekelt. A beidézett tanúk többször megjegyezték: nem értik, miért kell hangsúlyozni a gyilkosságok rasszista jellegét. Abban a közegben, ahol ők élnek, mindenki így gondolkodik a cigányokról. Számukra a rasszizmus természetes. A tettesek csupán végrehajtották a társadalmi ítéletet. Filmünk arra a veszélyre is figyelmeztet: soha nem tudni, hogy a verbális erőszak mikor csap át gyűlölet-bűncselekménybe.

– Miből finanszírozták a hosszú forgatást?

– Német, angol, amerikai, holland forrásokból, nemzetközi alapítványok és televíziók közreműködésével.

– És a magyar támogatások?

– Nálunk csak a Nemzeti Filmalaphoz lehet pályázni, de én nem akartam lemondani az utolsó vágás jogáról. Már zajlott a forgatás, amikor egy konferencia utáni vacsorán találkoztam Andy Vajnával, és meséltem neki a dokumentumfilmről. Azt mondta, nincs szükség ilyen témára, az emberek szórakozni vágynak. Ez is visszatartott attól, hogy pályázzak a Filmalaphoz. Tipikus honi hozzáállás az is, hogy a társadalomkritikus művek ártanak a hazának, lejáratják Magyarországot a világ előtt. Én mindig azt hangsúlyozom: a filmjeimet nem a hazám ellen, hanem éppen érte csinálom, azért, hogy a társadalmi feszültségek csökkenjenek, és elkezdődjön a traumák kibeszélése, feldolgozása.

– A film szeptemberi berlini bemutatóján megjelent Prőhle Gergely EU-ügyekért felelős helyettes államtitkár. A vetítés után felállt, és hosszan méltatta az Orbán-kormány romapolitikáját. Ott volt a berlini nagykövetségünk egyik diplomatája is, aki kijelentette: a film rosszat tesz az ország megítélésének.

– Politikusaink berlini megjelenése rossz diplomáciai lépés volt. Mindenkit megdöbbentett, és a magyarázkodásaik inkább indulatokat váltottak ki. A mozi német közönségéből többen bekiabáltak nekik. Nem érették, miért „romaproblémáról” beszélnek a magyar politikusok, hiszen a film a neonáci-problémáról szól. A berlini nézők azt is kiemelték: „romakérdést”, „romaproblémát” emlegetni náci terminológia. Ezt magam is így gondolom: az ilyen fogalmazás épp olyan káros, mint a második világháború idején a „zsidókérdés” kifejezés volt. A valódi veszélyt a szélsőjobboldal jelenti mindenütt Európában. A társadalmi bajok elhallgatásánál semmi sem lehet ártalmasabb. Ha sikerül a filmünkkel vitákat, párbeszédet kezdeményezni a rasszizmus valódi okairól, a munkánk már nem volt hiábavaló.