Üzenet a melleken

A „hogy nem lett milliárdokat érő cégem” témában köteteket tudnék teleírni, ahol külön fejezetet érne a „hogy nem lettem Nobel-díjas író”, a „hogy nem lettem világhírű útikönyvek szerzője” és a „hogy nem lettem fantasztikus pólódizájner”. Mivel az első kettőről valójában még nem tettem le, maradjunk a harmadiknál. Pólót dizájnolni a hülye is tud, csak ki kell találni valami vicces-mókás-eredetit, azt rá kell nyomatni a pólóra, és már dől is a lé, hiszen tehetségünk úgy üt át a textilen, mint hónaljtájékon az izzadság.

Persze nem én voltam az első, akinek eszébe jutott ez a remek ötlet. Mert mindenki egyedi szeretne lenne legalább egy kicsit. És ha nem futja haute couture-re, akkor marad az egyedi póló. Tehát pólót kell gyártani. Sokan próbálkoznak is ezzel, azonban igazán nagyra csak két társaság tudott nőni Magyarországon.

A piac közelít a telítettséghez, ami azt jelenti, hogy most belépni szinte már felesleges, hacsak nem elégszünk meg kis mellékes jövedelemmel, illetve szórakozás gyanánt csináljuk az egészet.

A teljes pólópiac hazánkban hozzávetőleg kétmilliárd forint körüli lehet – a 2021-es évre vonatkozó adatok még nem állnak rendelkezésre, a 2020-as gyatra, a COVID-os évben 1,3 milliárd forintot tett ki a legnagyobb cégek bevétele. Tavaly már biztosan jobbak voltak a körülmények, de a duplázódás azért nem valószínű.

A pólóbizniszben nagyjából két irány van: az egyik a művészi szintű vagy nagyon menő, egyedi és trendi mintázat, a másik a poénokra építő, kisvakondot, szójátékokat és egyszerűen dekódolható üzeneteket felvonultató gyártóüzem. Bevétel szempontjából előbbi a kisebb, utóbbi a nagyobb szelet. A különbség nem elsősorban a minőségben van, hanem abban, hogy az egyik tömeggyártásra készül, a másik nem, ezért szükségszerű, hogy a tömeggyártásra készülő termékek nagyobb kört, szélesebb igényt tudjanak kielégíteni – több tízezer minta közül lehet választani. A nagy tételben gondolkodó cégek számára is fontos, hogy legyenek egyedi vagy prémiumtermékek a palettán. Tipikusan ilyenek a telefonok és a vászonkép.

A nagyok közül a Pamutlabor a piacvezető. A kecskeméti Weloveshirts Kft. bevétele 2020-ban meghaladta a 740 millió forintot, bevallásuk szerint tavaly is meg tudták őrizni piacvezető szerepüket. Ez nem volt nagyon nagy feladat, hiszen a második legnagyobb szereplő, a Pólómánia 480 millió forint bevételt könyvelt el 2020-ra – ők nem reagáltak lapunk megkeresésére, pedig, mint az majd kiderül, rengeteg kérdésünk volt.

Az utánuk következő cégek jóval kisebbek. Emellett a profiljuk is más. A Vates magát kifejezetten nem pólós cégnek tartja, hanem egyfajta kulturális projektként – ötvenmillió forint alatti bevételt ért el a lapunkban is szerepelt (2022/07) társaság 2020-ban. A Pólópláza inkább a nagykereskedelemben érdekelt – harmincöt millió forint alatti bevétellel –, az Indigo pedig kisüzemi gyártással működő családi vállalkozás, két családnak biztosítva megélhetést. Vannak még kisebbek, mint a Hegyshop, amely a túrázóknak gyárt pólókat, vagy az egészen egyedi Keleti Blokk – Miskolc kimaxolva Avas toronnyal és panelházmintákkal –, de ezek már nem rúgnak labdába a teljes piacot nézve.

Biztosan mindenki volt már úgy, hogy volt egy nagyon jó ötlete, és azt rá akarta rakatni egy pólóra. Húsz éve még batikolt mindenki, ma már vannak erre kifinomultabb módszerek is. Mondjuk egyedi pólók gyártása, hiszen mennyire jó már a saját ötleteinket textilre nyomni. Ilyenre a két nagy vállalkozik. A Pamutlabornál magunknak tervezhetünk akármilyen pólót, mondjuk a gyerek szülinapját vagy a felmondásunkat megünneplendő, legyen akár felirat, akár kép, legyártják. Az ilyen minták nagyon népszerűek, az emberek szeretik a testükön hordani az életüket. Ezek a termékek csak saját célra gyártathatók, kereskedni velük nem lehet.

A Pólómánia ehhez képest másban is gondolkodik. Itt is van saját célra gyártott póló, de már mi magunk is beléphetünk a tervezői csapatba. Vagyis tervezhetünk egyedi mintát, motívumot, aztán azt feldobhatjuk az oldalra, és bárki megveheti. A jutalék néhány száz forint per póló, de a feladatot a cég maga végzi, hozzánk meg csorog a sűrű fillér.

Ebben láttam meg a piaci rést. Végtelen kreativitásom (irónia) végre forintra váltható, gondoltam én, és vadul nekiálltam tervezni. Az első mintám egy figura volt, aki állt egy hegytetőn, épp kelt fel a nap, alatta meg a szöveg: „Higgy magadban, te hitvány szar!” A rajzot magam skicceltem össze, mégse lopunk grafikát. Nagyon izgultam, de pár perc után visszadobta a rendszer, nem engedélyezett. Hát jó, ezek szerint nem volt elég egyedi a rajzom, sebaj, legyen helyette egy saját fénykép hasonló kontextussal (hegy, madár, tenger), felirat ugyanaz. Ez se lett jó. Oké. Akkor dolgozzunk más forrásból. Mondjuk az archívumból.

Tódor János kolléga Májkároly büfében feljegyzett szociói emlékművet is kaphatnának, jobb híján én egy pólót tudtam volna felajánlani. Történt, hogy a kocsmatöltelékek épp a COVID-járványt szakértették meg, amikor is megszületett a gondolat: „Ahol nyáj van, lesz immunitás is”. Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, és ez a mondat a cellulóz fogságában vergődjön, amíg az utolsó lapszámot is ki nem viszi a postás, szóval akkor legyen ez a végső igazság a pólóra feszítve. Nem is kell más, mit egy jogtiszta birka, egy mező, és nagyjából készen is vagyunk. Hát nem. Valahogy ez sem illett bele a pólótervezős koncepcióba. Sajnálatos módon a társaság nem látja el a tervezőket instrukciókkal, így csak találgatni tudok, mi lehetett a gond – talán csak túl bonyolult volt, nem illett a többi grafikához ez a rendkívül magas művészet.

Akkor legyen csak a felirat! Ezt azonban egyáltalán nem engedélyezte a rendszer, feliratot nem, csak teljes képet lehet gyártani. Itt bukott meg, hogy pólóra kerüljön a szállóigévé vált ukrán javaslat is az orosz hadihajó útirányválasztását illetően.
A póló mellesleg elkészült egyedileg, csak nekem – saját feliratos pólót lehet gyártani, eladásra kínálni azonban már nem, ki tudja, miért. Bár én megbuktam mint tervező, a legjobb dizájnerek mindazonáltal napi négy-öt grafikát gyártanak, vagyis előbb-utóbb rá lehet érezni a dologra.

A nemzetközi piacon vannak olyan oldalak is, ahol lehet birkákat, hegyeket vagy demotivációs szövegeket is pólóra álmodni, de inkább olyan vállalkozásokról van itt szó, ahol minden marketing és értékesítési feladat a tervezőé. Tehát nem egy nagy webshop kínálatába lehet bekerülni, hanem kizárólag a termék legyártását lehet megrendelni. Ebből is látszik, milyen nehéz a fakezű művészek élete is.

A hazai pólóbizniszt ugyanakkor nem befolyásolja a nemzetközi konkurencia. Ennek egyik oka az ár. Míg a hazai pólóboltokban három-négyezer forintért lehet egy darabhoz hozzájutni, addig ez a nemzetközi oldalakon huszonöt-harminc euró – akciósan esetleg tizenöt, de a szállítás igencsak megdobhatja ezt az árat is. Annyira azért nem lehet jó egy felirat, hogy dupla árat fizessünk érte.

A másik ok, amiért nem töri le a honi piacot a nemzetközi dömping, a téma. A magyar vásárlók leginkább a magyar feliratokat és magyar utalásokat szeretik – nem véletlen, hogy a Pamutlabor Magyar népmesék sorozata is kifejezetten népszerű, ahogyan az Indigo Magyarország hegyeit ábrázoló rajza is.

Utóbbi cég szándékoltan szűkebb közönséget szolgál ki, mindent maguk csinálnak, adott rajzot, figurát külső grafikustól is kérnek. A COVID nagyon betett a veszprémi társaságnak, hiszen amellett, hogy nem is tudtak dolgozni egy hónapot, 2020-ban kézműves vásárok sem voltak, pedig számukra ezek a helyek kifejezetten fontosak. A pólók, pulóverek mellett itt jól mennek a vászontáskák is, hiszen ezek nem annyira drágák, ezeknél kifejezetten az impulzusvásárlás mozgatja az embereket. Tavaly már jobban gurult a gép, karácsonyra teljes gőzzel dolgoztak, nem is tudtak volna egy darabbal sem többet gyártani. A folytatásban mindenképpen szintet kell lépniük, ami új gyártósort, pályázatot és befektetést jelent.

Az Indigo és a kisebb, saját, szűkebb tematikát követő cégek nem fordultak rá a divatos témákra, a két nagy azonban igen. A Pamutlabor nagyjából fél évvel a COVID-járvány kitörése után jött ki a karantén tematikájú pólóival, korábban egyszerűen nem tartották ízlésesnek.

A bezártság azonban rájuk is hatott, amit nem akartak volna kihasználatlanul hagyni. Háborús tematikájú pólóik egyelőre nincsenek. Ebben a Pólómánia gyorsabb – orosz hadihajós koncept viszont nincs, ez azért alapvető hiányosság, valljuk be –, de itt egyelőre nincs irónia, sem rendszerkritika, csak kék-sárga szíves motívum meg békegalamb. Ez kicsit elüt a cég nyers, néha tapló poénjaitól, de legalább orosz-cimboraság sincs egyetlen terméken sem. Tényleg már csak a birkák hiányoznának.