Hülyeséggyár

– Nem lesz alkotmányozó nemzetgyűlés – ezzel a mondattal dobta papírkosárba Lázár János fideszes frakcióvezető Orbán Viktor korábbi tervét a siófoki pártmíting után. Így március idusán a parlament nem kereszteli majd át magát ünnepélyes deklarációval, hogy új néven, egészen húsvétig az ország alaptörvényén rágódjon.

Minden bizonnyal most sem volt önjáró a frakcióvezető. A Fidesz-vezetők feltehetőleg rájöttek arra, hogy a szimbolikus lépés többet vinne a konyháról, mint amennyit hozna. Tudhatták, hogy a parlamenti nemzetgyűlés csonka testület lenne: az még hagyján, hogy az ellenzék távol maradna az ülésekről, de elemzők szerint az sem világos, ki képviselte volna ott például a clevelandi, a vajdasági, a kárpátaljai, az erdélyi magyarokat. Mert a nemzet – tudjuk – olykor több az országnál.

Idehaza népszerű lett az alkotmányozás. A Nézőpont Intézet felmérése szerint a megkérdezettek többsége (55 százalékuk) támogatja az új alaptörvény ötletét. Kezdett is szerveződni a virtuális nemzetgyűlés: ki nyilatkozatban, levelezőlapon vagy karácsonyi üdvözlőlapon, mások komoly, iktatott iratban vagy lapinterjúban adták tudásukat a nemzet leendő alaptörvényéhez.

Boross Péter exkormányfő nyitotta a sort, és elég sikeresen lepett meg mindenkit. Azt mondta, szerinte lehetnénk akár királyság is. Bár élő trónörökösünk nem magyar, hanem egy Habsburg, de ez minden bizonnyal mellékes.

„Hitem szerint lehetnénk királyság is. Tény, hogy 1945 után Nyugaton a királyságok maradtak, csak a keleti blokkban törölték el ezt az államformát, rajtunk kívül Bulgáriában és Romániában. Görögország, Olaszország is köztársaság lett, népszavazással, ám mind a négy országban alig évszázados múltja volt a királyságnak, nálunk viszont ezer esztendőn át ez a forma adta a nemzet életének kereteit – magyarázta a Heti Válasznak Boross, aztán gyorsan le is hűtötte a kedélyeket: – Eddig azonban valószínűleg nem kell elmenni az új alkotmánnyal.”

Hogy akkor mire volt jó ez a „nemzeti gondolatkísérlet”, nem tudni.

Aztán Schmitt Pál is belevetette magát a munkába. A „zemberek” emberének az írása hemzsegett a helyesírási hibáktól. Sőt, a tudós elme a felvilágosult dolgozatba – Kálvin nevét feledve – belefoglalta ezt a mondatot is: „A református társadalmi tanítás legfőbb képviselője Luther Márton.”

Aztán biztos, ami biztos, kitért a pokol urára is: „Az örök törvényen alapuló az emberi természettel is összhangban álló rend megvalósítása nem könnyű feladat, amennyiben Isten országával áll szemben a Sátán birodalma.”

Kultikus emlékhely

A fennkölt szöveg megnyugtatta az olvasót: a hatalom birtokosai Istentől kapták a hatalmukat, mert „az abszolutórium felett is Istennek van hatalma”.

Így lopva azt közölte a tudatlanokkal, hogy az egyetemi és főiskolai bizonyítvány felett is őrködik a jóisten!

Darab idő múlva a gyönyörű dolgozat eltűnt a netről. Ezért minden bizonnyal a közröhej a felelős.

Semjén Zsolt sem tétlenkedett. Lopva egy költségvetési javaslat indoklásában hozakodott elő azzal, hogy az alkotmány elfogadásának méltó helyet talált.

Na nem a szívcsakrás Dobogókőn vagy Etelközben, hanem Ópusztaszeren. Szerinte ott, „az első magyar országgyűlés helyszínén” írhatják alá az új alkotmányt. A HVG Urbanlegends című blogja ennek apropóján Kovács Ákosnak az „Árpád-ünnep, Szent Istvánkor – Egy kultikus emlékhely genealógiája” című tanulmányára hívta fel a figyelmet. Ebben Révész Imre akadémikus azt állítja: Anonymus honfoglalással kapcsolatos állításának („azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg szerét az ország egész dolgának”) nincs semmi alapja. A tanulmány idézi az ópusztaszeri feltárásokat vezető régészt: „Nem szégyen bevallanunk, hogy a mai régészet eszközeivel nem lehet sem bebizonyítani, sem cáfolni: hoztak-e törvényeket Szeren a honfoglaló vezérek.” De ez a romantikus történelem szerelmeseinek, így Semjénnek sem számít.

Tóth Zoltán József, Hende Csaba honvédelmi miniszter helyettes államtitkára jogtudósként a Szent Korona-tan avatott ismerője. A Népszabadság tudósítása szerint ő bizony visszahozná ezt a ködös hagyományt: „Az elmúlt húsz évben az az oligarchikus, globalista, monetarista hatalmi struktúra, amely az egész világot kormányozza vagy kormányozni akarja, arra épít, hogy eladósítsa az államot és az állampolgárokat. Ha azonban a Szent Korona tulajdonába tesszük a termelő ingatlant... akkor egy olyan védelmet adunk magunknak, amely a nemzeti biológiai megmaradás feltételeit adja.”

Hogy a köztársaság és a Szent Korona-tan hogyan egyeztethető össze, erre még nem találtunk magyarázatot. Jó, tudjuk: lehetnénk akár királyság is.

Tulajdoni hányad

A pórnép sem maradt ki az alkotmányozás szent dolgából. Az alkotmány-előkészítő testület honlapján számos magándolgozat várja, hogy beépítsék az alaptörvénybe.

E. A., három fiúgyermek édesapja, egy pedagógusnő férje, 21 éve adófizető állampolgár, hatgyermekes családban felnőtt mérnök azt írta: ő bizony elutasítja a gyermekek utáni szavazati jogot. Hogy mi ragadtatta erre a kemény mondatra?

Mint ismeretes: néhány éve a fideszes Révész Máriusz rukkolt elő az ötlettel, mondván: igazságtalan a jelenlegi szisztéma, és a gyerekek számára behozhatatlan hátrány, hogy „ők a választásokon nem léteznek”. Azt javasolta: járjon a gyerekek után plusz voksolási lehetőség a szülőknek. A parlament akkor leszavazta Révész indítványát. Most a fideszes Szájer József vetette fel: be kellene építeni az ötletet az alkotmányba.

E. A. mérnök megrettent. Javaslatában meg is indokolta, miért. Attól tart, hogy „a sokgyermekes, munkanélküli-segélyből és/vagy illegális jövedelmekből, netán bűnözésből élő cigányság kezébe kerülne a választások, népszavazások eldöntésének lehetősége”. Ezért ő alkalmassági feltételhez kötné a választójogot: iskolai végzettséghez vagy IQ-hoz, netán legális munkában töltött időhöz. Aztán mindezt kombinálná a gyermeknevelési hajlandósággal.

Egy másik névtelen javaslattevő azt írta a bizottságnak, hogy bár ma még nincs realitása a gyerekek utáni szavazati jognak, de az alkotmányban kellene rendelkezni róla. Szerinte a választóknak több (akár tizedes törtben is kifejezhető arányú) szavazatra lenne joguk.

„Ehhez csupán a társasházi közgyűlésről ismert tulajdoni hányad szerint járó szavazatok kiszámításának módszerét kell alapul venni” – írja a magánalkotmányozó.

Pofonegyszerű

Hogyan lehetne kiszámolni, mennyi voksra jogosult a polgár? Az indítvány szerint „az adóhatóság adna ki egy többfokozatú adózói minősítést, ami a gyermekek számával szorozva lehetne az emelt szavazati jog alapja”.

Pofonegyszerű!

A F. O. G. nevű magánalkotmányozó pedig feltehetőleg az ebtartókat kívánja alkotmányilag megregulázni. Szerinte az állampolgárok alkotmányos joga, hogy nyugalomban élhessenek, és ez a jog elsőbbséget élvez az állattartáshoz való joggal szemben. Rögtön megértjük a javaslattevőt, ha a szomszédunkban sziesztaidőben kezd szűkölni egy kutya.

B.-né is a nyugalom mellett tör lándzsát, csak őt nem a kutyaugatás irritálja. Szerinte sok ír és angol polgár vásárolt budapesti lakásokat, és panzióvá alakították őket. „A turisták pokollá teszik az emberek életét. Sajnos, a mellettünk lévő lakás is ilyen – írja B.-né.

Kifakad a magánalkotmányozó: az önkormányzat nem orvosolta a panaszát! Ezért tisztelettel kéri, hogy „az alkotmány védje meg a Magyarokat”.

Alapértékek

T. Attila nem tesz mást, mint illedelmes levelet körmöl a bizottságnak. Elismeri, mennyire nehéz feladat az alkotmányozás. És rögtön hozzáteszi ő is a magáét: „Engedjék meg, hogy az általam fontosnak ítélt alapértékeket felsoroljam: Rend, Béke, Szeretet, Boldogság, Bizalom, Összetartozás, Otthon. További munkájukhoz sok sikert kívánok.”

Kívánjunk mi is!