Hoffmann Rózsa bizonyítványa

- A korábbi kereszténydemokrata köznevelési államtitkár a szélsőjobboldali Magyar Demokratában értékelte saját négy évét. Például azt mondta, a köznevelés „fejlődésnek indult, igazságosabb és méltányosabb lett”.

Szüdi János: Visszafejlődött. Így pontos.

– Pedig Hoffmann Rózsa szerint az iskolarendszer színvonalas működése kiszámítható lett az állami gondoskodással.

Sz. J.: Ez kész átverés! Az iskola ingyen használja a helyet az állam nevében, ugyanakkor az önkormányzatnak kötelező finanszíroznia a fenntartás és a működtetés költségeit, amihez semmit nem kap központi forrásból. Már azon is vita van, ki vegye meg a krétát: egymásra mutogat az állam és az önkormányzat.

– Mert az iskola nem nyújthat számlát...

Mendrey László: Az iskolának nincs költségvetése. Az igazgató megrendelheti az eszközöket a tankerületektől, amelyek viszont forráshiányosak. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ milliárdos adósságot görget maga előtt.

– Idézem tovább Hoffmann Rózsát, aki úgy véli: minden gyerek „egyformán birtokába jut a korszerű ismereteknek és a minőségi javaknak”. Valóban mindenki egyenlő lehetőséget kap?

M. L.: Harmincnégy éve vagyok pedagógus: az ötödik bés Kovács Pisti és az ötödik ás Kovács Pisti között óriási a különbség. A gyerekek más háttérrel, felkészültséggel, érdeklődéssel érkeznek az iskolába, egyénileg kell megszerettetni velük a pedagógust és a tantárgyat. Minőségről beszélni, miközben előírják a kötelezően rendelhető tankönyveket? Merész kijelentés!

Sz. J.: Visszatértünk a harminc-negyven évvel ezelőtti elváráshoz, amit Magyarországon poroszos oktatásnak hívtak: a gyerek ne kételkedjen abban, amit a pedagógus mond, biflázza be, amit leadnak. Abszolút korszerűtlen! Nem a minőséget szolgálja. Ellenkezőleg.

M. L.: Azt azonban nem tiltja a törvény, hogy a szülők más tankönyveket is beszerezzenek a meglévő listáról – saját pénzükön. Sokan vannak, akik ezt teszik.

– És vajon a pedagógus harcol azért, hogy saját értelmezését, módszerét érvényesítse? Vagy azt gondolja, jobb, ha előírják, mit kell mondani az órán, legalább a felelősség is másé?

M. L.: Minden magára valamit is adó pedagógus ki akar törni ebből a keretből. Sokan vagyunk ilyenek. A pedagógus – alkotó értelmiségi. A nyolcvanas években magunkra zártuk az ajtót, s azt mondtuk a teremben, amit mi jónak találtunk.

Sz. J.: De most bezárni az ajtót – illúzió! Azon sem csodálkoznék, ha minden osztályterembe kamerát telepítenének. A kormány az embereket akarja államosítani! A pedagógusok egy hivatali rendszer részévé váltak, az iskolák beolvadtak egy központi hivatalba, amelynek alkalmazottjai utasíthatók, figyelemmel kísérhetők, befolyásolhatók. Ezért jó a hivatal a kormánynak. A gyerekek pedig csakis azt tanulhatják, amit az állam jónak lát.

– Ehhez képest Hoffmann Rózsa állítja: ő az első perctől a lehető legszélesebb körű szakmai, társadalmi megegyezésre törekedett.

Sz. J.: Ugyan már! A közoktatási törvény tervezetéhez annak idején negyvenoldalas észrevételt írt a pedagógus-szakszervezet, de nem reagált a kormány. Aztán a törvényjavaslat már teljesen eltért a tervezettől, mert kormányzati szinten úgy döntöttek, az nem lehet száz paragrafusnál bővebb. Kihúzták a törvénynek majdnem a felét. Az alkotmány rögzítette, hogy az előterjesztéseket egyeztetni kell az érdekképviselet szervezeteivel. Az Alaptörvényből ez kimaradt. A jogalkotásról szóló 1989-es törvény szintén úgy rendelkezett, hogy egyeztetni kell a törvényeket. Az új jogalkotásról szóló törvény azt mondja: ki kell tenni a honlapra a tervezetet, mindenki figyeljen, és aki akar, észrevételezzen. Ám ez már nem érdekli a kormányt.

M. L.: A közoktatás átszervezésének egyik oka, hogy mindent egy kéz irányítson. Másrészt így sokkal egyszerűbb bezárni iskolákat, elküldeni pedagógusokat.

– De a kormány arra hivatkozik, hogy ők nem zártak be iskolákat, nem küldtek el pedagógusokat – szemben az előző rendszerrel.

M. L.: Ebben a rendszerben is bocsátottak el pedagógusokat, például a tankötelezettség korhatárának csökkentése miatt. Vagy: a hatvankét éveseket kényszernyugdíjazták, ezért jó néhány iskolában hiányoznak bizonyos szaktanárok. Több ezer pedagógust érintettek a leépítések, iskolákat is bezártak, csakhogy mindez nem érte el a társadalom ingerküszöbét, amely, lássuk be, igen magasan van. A magyar társadalom szinte semmire nem reagál, inkább mindent tudomásul vesz.

Sz. J.: Annyit teszek még hozzá: a Széll Kálmán-tervben megjelent, hogy azokban az általános iskolákban, ahol nincsenek párhuzamos osztályok, a felső tagozatot meg kell szüntetni. A középiskolába járók számát tehát radikálisan csökkenteni akarják.

– Mert szakmát kell tanulni, mert a szakma – adott esetben – sokkal értékesebb, mint egy egyetemi diploma?

M. L.: Ha ez így lenne, rendben lenne. De nemrég rendkívül aggasztó adatsort kaptam egy déli megyénkből, hogy ott melyik középiskolai típusból hány gyerek hiányzik a tervezettekhez képest. Nagyjából kétezer tanuló. Több mint ezren a szakképző intézményekből. De már a szakközépiskolák, sőt a gimnáziumok is létszámhiánnyal küzdenek. Ami nagyon-nagyon súlyos. A jelenlegi rendszer – a tankötelezettség leszállítása miatt is – kidobja magából a 16 éves kort elért gyerekeket, és a szakképzésbe sem kerülnek be.

– És mi lesz velük?

Sz. J.: Az már nem érdekli az államot.

– Négy év után távozik Hoffmann Rózsa és a KLIK vezérkara. Szerintem ez a kudarc beismerése. De mit várhatunk az új oktatási vezetőktől?

Sz. J.: Megmondta Orbán Viktor: folytatják.

M. L.: És mindegy, ki kerül e posztokra: végrehajtó szerepre kárhoztatják őket is.

Sz. J.: Az, hogy az állam maga szabályoz, engedélyez, ellenőriz és fenntart – példa nélküli konstrukció egész Európában. Nálunk az államon kívül senki nem rúg labdába. Az állam mondja meg, hol lehet iskola, milyen feladatot láthat el, mit taníthat és miből. Másfelől: rosszul jártak azok a pedagógusok, akik átlagon felül teljesítettek, akik többet tanultak, akiknek több szakképesítésük, második, harmadik diplomájuk volt. Ebből adódóan a pedagógusok nem érdekeltek abban, hogy többet dolgozzanak, és jobban.

M. L.: Ennek a rendszernek alattvalók kellenek, akik szó nélkül végrehajtják az utasításokat.

– Eljöhet-e annak az ideje az újabb Orbán-kormány időszakában, amikor minden magyar pedagógus-szakszervezet belátja, hogy össze kell fogniuk, mert ez a leghatékonyabb és legerősebb módja az érdekérvényesítésnek?

Sz. J.: Szerintem nemcsak az oktatásügyet képviselő szakszervezeteknek, hanem az összesnek össze kellene fognia. Ugyanis nagyon nagy a baj. Az oktatás csak egy szelete a társadalomnak.

M. L.: Egyetértek. Hozzátenném: a jogi keretek most már adottak a sztrájkhoz.

Sz. J.: Egy felülről irányított rendszer ideig-óráig tud csak működni. Hosszabb távon gondok lesznek. Mert minden látszat. Látszat az ország egész felépítése. Látszat az Alkotmánybíróság. Látszólag van ombudsman. Látszatra minden működik, valójában semmi sem. Eötvös Józsefnek igaza volt: szabad iskola nélkül nem lehet szabad állampolgárokat nevelni.