Hírközpontosítás

Becsúsztak hibák, valóban volt félreértés, súlyos szakmai hiba volt, történt négy-öt szakmai hiba, nagy hiba volt kitakarni, rengeteg félreértés és figyelmetlenség vezetett ide, a felelős szerkesztő nem vette észre, egyre nőtt a felelősök száma, – mondja a Hírügynökség első embere, Belénessy Csaba. Az ilyen és hasonló kitételek sora nyílt beismerése annak a dilettantizmusnak vagy manipulációnak, amely a közmédia hírvilágát uralja. A riporter rossz helyen állt, hamarabb visszaadta a szót a stúdiónak, ahonnan nem volt lélekjelenlét a kérdésfeltevéshez, nem volt segédszerkesztő, rossz volt a felirat, az operatőr megfordulhatott volna. Ennyi hiba még belefér, ezért még nem meszelhetők el – vallja Belénessy. De akkor miért fordult a közhangulat a közmédia ellen? Lomnici tartozik egy „letiltó levéllel”, az MTI-főnök egy őt dicsérő szocialista politikus nevével.

A hírfőember a nézettség javulásával dicsekszik. Csakhogy az általa citált adatok a hírműsorok tekintetében semmilyen releváns növekedést nem mutatnak. De legyünk nagyvonalúak! Csak a szakmaiságot tekintve: mára egyértelmű, aki politikailag megbízható, nem biztos, hogy a mesterség gyakorlásában is járatos. A kereskedelmi televíziók a nyertesei annak a tisztogatásnak, amelyért a közmédiából a szakmailag profi munkatársak kiüldöztettek. Belénessy is elismeri, Nagy Navarro minden munkaügyi perét megnyerte, és borítékolható, lesznek még, akiknek az adófizetők pénzéből kell kárenyhítést fizetni.

Összességében nem hiszem, hogy a napi tartalomszolgáltatásban ennyi hozzá nem értő ember tenné dolgát saját beosztásában. (Hacsak nem nekik osztják a „lapot”.) Az MTI vezérigazgatója nem érez ellentmondást a kormánylojalitás és a vasfegyelem között? Vagy miként válaszolható meg a – korábban általa vezetett – Regionális Főszerkesztőség Körzeti Szerkesztőségeinek megszüntetése? Csak nem azért, mert így a kormánypárt városi televíziói szállítják a vidéki anyagokat a központnak, amelyek nem mellesleg a Hír TV-nek is bedolgoznak. (Saját tapasztalatomból is tudom, a véleménynyilvánítás szabadsága akkor érvényesül, ha a fehérről is állítjuk, hogy fekete.)

Amint azt várni lehetett, alaposan összekuszálódtak a szálak, így megoszlik a felelősség, minden mindenkivel összefügg. A hatáskörök elmosódnak, lehet egymásra mutogatni. Belénessynek is szokatlan, hogy a munkatársak jó része nem tőle függ. Az NMHH, az MTVA, a Médiatanács, az MTI Hírcentruma és maguk a médiumok elvesztek a maguk ültette erdőben. Az EU által mai napig vitatott médiatörvény direktíváiról nem is beszélve. Néhány szakember bevonásával újra lehetne írni a történetet. Vagy ez senkinek nem érdeke?

Nagy Zoltán
Debrecen