Hiba volt az EU keleti bővítése

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Die Zeit
Nem csupán Lengyelország utasítja vissza, hogy kövesse Brüsszelt, az EU egyébként is egyre kevésbé meggyőző. Jelenleg azt látni a világ legcivilizáltabb szervezetében, hogy az unió figyelmezteti Varsót, az viszont a felemelt középső ujját mutatja vissza. Ennél jobban valószínűleg semmi sem illusztrálja jobban, hogy a legfelső szinten megkezdődött a közösség szétesése. Timmermans figyelmeztetésére olyan válasz érkezett a lengyelektől, ami az európai gondolat visszautasítását jelentette. Mármint hogy egy idegen testület nem kényszeríthet rá semmit az országra, mert az nem egyeztethető össze a nemzeti büszkeséggel. Továbbá hogy nem legitim tárgyalópartnerek az olyan uniós hivatalnokok, akik összeköttetés révén jutottak pozícióhoz. Szóval itt fordulat zajlik. Ugyanilyen ellenségesen tekint Brüsszelre Orbán Viktor, valamint a cseh elnök is. A lényeg, hogy a népakaratot a terhessé vált nemzetközi építmény fölé emeljék. A választóvonal nem a jobb- és a baloldal között húzódik, a fő kérdés az, hogy több Európát akarsz, vagy kevesebbet. És egyre többen voksolnak az utóbbira. A fő ok az, hogy az összefogás kapcsán sok remény nem teljesült be. A külső határok nyitva maradtak, ellenben leereszkednek a belső sorompók. Euró ide vagy oda, a spanyolok, az olaszok és a franciák ma gazdaságilag rosszabbul állnak, mint tíz éve. És a szervezet a jog tiszteletben tartása kapcsán sem büszkélkedhet, lásd a többségi kvótadöntést. Ezek után az az egyik legszörnyűbb mondat a varsói parlamentben, hogy a nemzet jóléte fontosabb a törvénynél. Annak az önkénynek az igazolására szolgál, amelyről már azt hittük, hogy eltűnt Európában. Orbán Viktor erkölcsi imperializmust vetett Merkel szemére, amikor a kancellár a menekültek elosztását javasolta. Megjegyzése mögött az az aggodalom húzódik meg, hogy az EU-t Berlinből és Brüsszelből egy pár szentfazék vezeti, aki azt hiszi, hogy rá kell kényszeríteni a többiekre a magasabb politikai kultúráról alkotott véleményét. Az ellenoldal azt szeretné, hogy többé ne kelljen külső gyógymódot követnie, ne kelljen vazallusnak lennie az idegen apparátcsikokkal szemben. Nem véletlen, hogy a leghangosabb bírálat jobbról, nemritkán a volt kelet-európai ellenzékiektől érkezik. A bajokat semmiképpen sem lehet úgy orvosolni, hogy Lengyelországtól megvonják a szavazati jogot. A liberális demokráciák közösségének bizonyosan reagálnia kell, amikor egyes államok kiiktatják a demokrácia intézményes biztosítékait, amikor járszalagra veszik az igazságszolgáltatást és a médiát. Viszont meg kell nézni, miből táplálkozik az újfajta tekintélyelvűség. És lehet, hogy nem két-, hanem három- vagy négysebességes Európára lesz szükség. A gyorsakat kell ösztökélni, nem pedig a lassúkat megbüntetni, és ezáltal még inkább védekezésre kényszeríteni őket. De kétoldalú alapon is lehet keménységet tanúsítani az autoriter, illiberális kormányokkal szemben. Az ilyen tűszúrásokkal többet el lehet érni, mint ha Brüsszel veri a tamtamot.

Der Spiegel
Az egyik legtekintélyesebb német újságíró, a Financial Times szemleírója válságként jellemzi azt, ami ma Magyarország és Lengyelország részéről zajlik, egyben megerősíti, hogy véleménye szerint hiba volt az unió keleti bővítése. Emellett azt jósolja, hogy hamarosan robbanás következik be, mert az unió túl sok ponton kerül súlyos próbatétel elé. Wolfgang Münchau a következő válság jelképes kezdetének tekinti az Orbán–Kaczyński-találkozót, mármint hogy az törést jelez a Kelet és Nyugat között. Alapvetően új természetű politikai viszályról van szó. Nyugaton a két nagy tábor pártjai irányítanak, Keleten ellenben a verseny – mint a magyar és a lengyel példa mutatja – a jobboldal és az egészen jobboldal között zajlik. Kívülről úgy látszik, mintha Orbánt csak jobbról lehetne előzni, jóllehet a Fidesz a konzervatív európai pártcsalád tagja. Az új keleti jobbosok gyűlölik a Nyugat liberális országait. A szemükben Németország liberális, Merkel baloldali.

Die Welt
A német konzervatív lap arra hívja fel a figyelmet, hogy az uniónak nem szabad kíméletesen eljárnia Lengyelországgal szemben, mert a magyar példa mutatja, hogy a barátságos figyelmeztetés nem használ a tekintélyelvű államok esetében. Így az EU nem rettenhet vissza a támogatások megvonásától. Az új nemzeti-konzervatív kormány ugyanis nem kívánja magát zavartatni, hogy törvénybe öntse a demokrácia és a jogállamiság kétes értelmezését. Ám Brüsszel részéről nem maradhat válasz nélkül, amikor Kaczyński elbocsátja a neki nem tetsző alkotmánybírákat és újságírókat, hogy hazafias vonalra állítsa át az országot. Orbán Viktor esete megtanította, hogy a halk fenyegetés hiábavaló, ha olyan kormányfőkről van szó, akik el akarják törölni a számukra terhes belső ellenőrző mechanizmusokat. Ugyanakkor Brüsszelnek immár új eszközök is rendelkezésére állnak, nem úgy, mint korábban, amikor legfeljebb csak levelet tudott írni Budapestnek. A bizottságnak ezúttal nem szabad félnie a diplomáciai ütközésektől. A visszafogottság egyébként sem helyénvaló, ha a másik oldalon bunkók vannak, akik semmibe veszik a demokráciát. Brüsszel a szubvenciók visszatartásával megfelelő jelet küldene a sok tízezer lengyelnek, aki az utcára vonul, ám valószínűleg nem képes jobb belátásra bírni a kormányt.

Süddeutsche Zeitung
A lap azt ajánlja, hogy Európa hívei ellentámadással reagáljanak, miután a nacionalisták kihasználták az általános politikai határozatlanságot. Nem arról kell vitatkozni, hogy nyomulnak a nacionalista-revansista mozgalmak és a tekintélyelvű, antiliberális vonásokat mutató pártok. Nem szabad tétlenül nézni, amint a magyar, a lengyel és a szlovák kormány demokratikusan választott frontot alkot a földrésszel szemben, és Európa szétesik a válságok nyomása alatt. Már nem elegendő a pusztán közös értékekre hivatkozni a jogos kiábrándultság és a populisták által gerjesztett bizalmatlanság láttán. Az ellentámadás nem csupán azt jelenti, hogy el kell zárni az idegen- és Európa-ellenes mozgalmak útját, hanem azt is, hogy nem szabad defenzívába szorulni. És nem érdemes a kontinens híveinek takarékoskodniuk a bírálattal, mert Európa nem elég demokratikus és átlátható. Az EU továbbra is ellentmondásos képződmény, amelyben túl sokáig vákuum alakult ki az ügyben, mi legyen a saját államisággal. Ebbe a légüres térbe hatoltak be az Európa-ellenes nacionalisták. A sorozatos válságok miatt nincs napirenden, hogy milyen reformok lennének szükségesek. Pedig itt nyílt vita kell arról, milyen eszközökkel és kezdeményezésekkel lehet Európát megmenteni, illetve demokratikusan bővíteni, hogy azt hosszú távon a polgárok is meggyőzőnek találják. Sürgősen tárgyalni kellene a mélyülő szegénység, illetve a fiatalok munkanélküliségének visszaszorításáról. A demokrácia hiányosságai mellett a szociális deficitet is enyhíteni kell.