Hét év emlékei

A távozó nagykövet, az utolsó fogadás előkészületei közepette honlapunknak elmondta: osztrák barátaival, partnereivel folytatott búcsúbeszélgetésein számára is meglepő módon kristályosodott ki, miért is részesült e magas kitüntetésben. Igen széles az a kör, amellyel Horváth István kapcsolatot tartott, ezrek vettek részt a fogadásokon, szűkebb körben – Magyarországról meghívott vendégek jelenlétében - vacsorákon, vagy egyszerűen csak a kulturális programokon. Fehér asztal melletti eszmecserék, kötetlen csevegések, de a nagykövetség patinás falai között megrendezett szakmai konferenciák, kis koncertek, kiállítások, sőt, divatbemutatók is szolgálták az „ismerkedést”, s lám, most, a távozás pillanatában kiderült: a cél megvalósult.

A búcsúlátogatásokon résztvevő osztrákok közül igen sokan fogalmaztak úgy, hogy ez alatt a hét év alatt sikerült Magyarországot soha nem látott mértékben elfogadtatni. Igaz, az osztrákok mindig rokonszenveztek velünk, de inkább felszínes benyomások alapján, mára viszont a legfelsőbb körökben pozitív kép alakult ki – idézi Horváth a hallottakat, és hozzáteszi: mindezt plusz anyagi források nélkül, szponzorpénzek szerzésének köszönhetően sikerült megvalósítani.

Követségi befolyás az osztrák parlamentre

Valami ilyesmiről szólt Heinz Fischer levele is. Az államfő kitért arra, hogy miközben a nagykövet tevékenysége pozitív módon járult hozzá a baráti kapcsolatok erősítéséhez, Horváth profi módon képviselte a magyar érdekeket, figyelembe véve Ausztria sajátos szempontjait is. Fischer Horváth Istvánt az új demokratikus, pluralisztikus, az európai közösségben biztos helyét megtaláló Magyarország kiváló képviselőjének nevezi.

Mindez igen hízelgő és nagyon jól eső, amint az is, hogy Fischer államfő számos esetben ült le vele bizalmasan beszélgetni – teszi hozzá a nagykövet, kitérve arra, hogy számos példát tud sorolni, mennyi minden múlik a személyes kapcsolatokon.

A Rába-habzás elhíresült ügyét említi. Ennek mára megnyugtatónak mondható megoldásában szerepet játszott, hogy Stájerország miniszterelnökét, éppen a személyes jó viszonynak köszönhetően sikerült rávennie bizonyos technológiailag fontos beruházások támogatására. Az új szennyvíztisztítóknak tudható be, hogy mára a folyó szennyeződése elenyésző. A nagykövetség nemcsak a Magyarországról kiutazó szakértők és politikusok tárgyalásait készítette elő, saját kezdeményezései is voltak. Felvette a kapcsolatot az osztrák környezetvédőkkel és a Zöldek pártjával. Utóbbi nem utolsósorban ennek nyomán interpellált a parlamentben.

Horváth reméli, hogy a másik, még le nem zárult ügy, a heiligenkreuzi szemétégető építése is jól végződik. Ez még nehezebb, a szentgotthárdiak félnek az ottani ipari parkba tervezett létesítmény környezeti és egyéb hatásától, a látványtól. Szeretnék, ha fel sem épülne, viszont az osztrákok már sokat invesztáltak a projektbe, ráadásul a szemétégető fontos energiaforrás lenne. Annyit sikerült elérni, hogy a legújabb változtatások után a létesítmény terve megfelel a legkorszerűbb környezetvédelmi előírásoknak, minden EU normának.

Kétezer nyolcszáz vendég egy teremben

A hét év legjelentősebb eseményei közül persze élen jár Magyarország 2004-es EU-csatlakozása, amelynek előkészítésében, nem utolsósorban az osztrák segítség, a tapasztalatok átadása révén a bécsi nagykövetség tevékenyen részt vett. Nem beszélve a 2007-es schengeni csatlakozásról, a határnyitás élményéről.

2005-ben tartotta a két kormány az első, azóta évenként megismételt közös minisztertanácsot – folytatja a felsorolást a nagykövet. Máig Magyarország az egyetlen, amellyel Ausztria ápolja ezt a merőben új politikai kapcsolatrendszert. A témák kiválasztása, a tárgyalási dokumentumok előkészítése a Bécsben dolgozó magyar diplomaták komoly erőpróbája volt.

Kevésbé látványos, de a mindennapi élet szempontjából egyenrangú a regionális fórum, amely a nyugat-magyarországi megyék és a határos osztrák tartományok közös ügyeinek koordinálását teszi lehetővé. Számtalan ilyen ügy van. Már csak a földrajzi közelség miatt is: az infrastrukturális és környezetvédelmi problémák átnyúlnak a határon, és sokszor politikai, gazdasági megoldásokat tesznek szükségessé. Az ott élők egymásrautaltsága egyértelmű, a regionális fórum pedig jó eszköz a koordinálásra.

A legszebb emlékek közé tartozik az 1956-os forradalom 50 éves évfordulójának ünneplése, az mega-rendezvény, amelyre az A

ustria Centerbekétezer nyolcszáz vendég jött el, politikusok, gazdasági vezetők, az osztrák közéletének krémje, no és persze ausztriai magyarok százai. A nagyszerű kulturális programmal egybekötött est – amelyet teljes egészében a nagykövetség koordinált – nagymértékben hozzájárult ahhoz a bizonyos pozitív Magyarország képhez.

S hogy mire büszke még? Most, a búcsúrendezvények egyikén az Ausztriában működő, sokszor egymással nem túl jó viszonyban lévő magyar egyesületek vezetőit, képviselőit hívta meg ebédre a nagykövetségre. Jó huszonöten voltak, s a kedélyes beszélgetés meglepő fordulataként ekkor tudta meg, hogy korábban a magyar szervezetek többségének képviselői nem voltak bejáratosak a követségre, nem kaptak meghívókat a rendezvényekre, semmi kapcsolatuk nem volt. Nos, ma ezek az ausztriai magyarok jól érzik magukat e patinás épület falai között, s ami ennél is fontosabb: egymással is meg tudják beszélni esetleges nézeteltéréseiket, képesek az együttműködésre.
Ami a jövőt illeti, Horváth István tapasztalataira a külügyminisztérium nem tart igényt, így a magángazdaságban tevékenykedik tovább. Utódát még nem nevezték ki – ez nem meglepő, mondja, más posztok is üresen maradnak egy darabig. Talán a takarékosság szándéka is közrejátszik.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon