Heller: "számtalan kollegámmal együtt ebben én is bűnös vagyok"

A filozófia társadalmi szerepének történelmi ívű bemutatása után Heller Ágnes arról ír: meglepetésként érte, hogy "rágalomhadjárat indult a kritikus filozófusok s rajtuk keresztül a kritikai indíttatású filozófia ellen", hiszen ez a tudomány a világban máshol "mára ugyanolyan akadémiai diszciplínává változott, mind minden más: egy szakmává, amely saját múltjának muzeális elrendezésével foglalkozik, s így senki sem figyel rá a szakma képviselőin kívül".

A rágalomhadjáratot Heller meglátása szerint egyszerre indította meg három napilap és három tv-állomás, s majdnem két hónapig folytatták "ugyanannak, a közben sokszorosan megcáfolt vádnak a szajkózásával" miszerint a "Hellerék", azaz én és bandám, elkutattak, azaz elloptak, elsikkasztottak félmilliárd forintot".

A filozófus arra hívta fel a figyelmet, hogy a rágalmazók több mint száz kutatói pályázatból kiemeltek hatot, s az azokban "a kutatásra, fordításra, könyvkiadásra szánt összegeit összeadták, majd azt mind egy ember nyakába varrták".

"Hogy miért az én nyakamba, aki a hat közül az egyik pályázat vezetőjeként egy fillért sem vettem fel az említett összegből? Ezt nem tartották titokban. Mint "liberális filozófust" bélyegeztek meg, miután a "liberális" a mai kormánykörök szótárában annyit jelent, mint "ellenség", "ördögi" "nemzetellenes" - fogalmaz a filozófus. Véleménye szerint azért szemelték ki a hat pályázatot, mert rajtuk keresztül kriminalizálni akarták azokat, akik kritikusan állnak szembe a mai kormány intézkedéseivel, elsősorban a médiatörvénnyel.

A filozófusok "kriminalizálásának" Heller szerint "több politikai funkciója" van. Egyrészt a kritikai értelmiség, elsősorban a kritikus filozófusok "megfélemlítése", akiket, ha nem hallgatnak el, "köztörvényes bűnözőkként" fognak kezelni.

Ennek kapcsán Heller megemlíti, hogy az ország eladósodottságára hivatkozva "már folyik a korábbi szocialista-liberális kormányok számos tagjának, s a korábbi miniszterelnöknek a kriminalizálása". "Ma ezt a gazdaságpolitikai kérdést bűnügynek állítják be, mintha az ország korábbi vezetői saját zsebükre vettek volna fel eurómilliókat" - tette hozzá.

Heller megállapítása szerint Magyarországon "Kulturkampf" zajlik, amelynek részeként eltávolították a kulturális elit jelentős figuráit. Példaként említi Fischer Ádámot, "az Operaház világhírű főzeneigazgatóját és karmesterét, a balettigazgatót, számos színházigazgatót, televíziós szerkesztőket, műsorvezetőket, hírmagyarázókat, újságírókat". Szerinte "a filozófusok elleni támadás" is ebbe a sorba illeszkedik.

A médiatörvényt ért nemzetközi bírálatok kapcsán Heller úgy fogalmaz: "Nem tagadom, hogy számtalan kollegámmal együtt ebben én is bűnös vagyok. Azonban nem is kellettünk ahhoz, hogy az európai sajtó megkondítsa a vészharangot. A szólásszabadság korlátozása ugyanis ragályos betegséggé is válhat, az első megjelenésekor kell megálljt parancsolni".

A filozófus szerint a kormány azonban egyéb intézkedéssel is "felborzolja a jogok tiszteletben tartására érzékeny értelmiségiek idegeit". Idesorolja "a fékek és egyensúlyok fokozatos rendszerének következetes eliminálását, a hatalom koncentrálását, a magán nyugdíjpénztárakba befizetett összegek államosításét, a jegybank önállóságának korlátozását, a visszamenőleges törvénykezést" - idézte az írást az MTI.

A filozófusok elleni rágalmazóknak - Heller szerint - ahhoz, hogy "a kevéssé hihető vádakról meggyőzzék a magyar olvasókat, olyan húrokat kellett pengetni, amelyekre többségük érzékeny: szítani kellett az irigységet, az antiszemitizmust". Úgy véli, hogy azt próbálják meg elhitetni a kevésbé művelt olvasóközönséggel, hogy "a filozófusok, akik amúgy is felesleges emberek, felesleges munkáikra elherdálnak olyan pénzeket, amelyekből különben nekik juthatott volna". "Mindehhez közölnek három fényképet, s történetesen mind a három zsidó közéleti személyiséget ábrázol" - hangsúlyozza a filozófus.

Heller "ebben a csúf történetben" ugyanakkor nagyon örvendetesnek tartja, hogy filozófusok a világ minden tájáról és általában a szabadgondolkozó értelmiség szolidaritását fejezte ki.

"A visszhang nagyobb és szélesebb volt, mint ezt képzelni lehetett. Minden földrészről, Európa minden országából küldtek petíciókat, tiltakozó leveleket. Mindenütt megmozdult a sajtó. Végül is, úgy tűnik, hogy a szólásszabadság, a véleményszabadság, a szabadelvűség olyan ügy, amely nem ismer országhatárokat. S hogy a filozófia sem vált fogatlan oroszlánná" - zárta írását Heller.