Hajléktalan hősök a Nagycirkuszban
Az Otthon, édes otthon című kelet-európai akrobatikus színházi előadást Primo Levi: Ember ez?, Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyeniszovics egy napja című műve, Beckett Godot-ra várva című drámája és a Teremtés Könyve inspirálta. Az előadást 2011 decemberében mutatták be az olaszországi Bagnacavallóban, 2012-ben pedig európai turnéra indult. Ennek egyik helyszíne a Fővárosi Nagycirkusz. A társulat olasz, lengyel és magyar tagokból áll.
A főszerep nem a csillogó jelmezekben és pazar sminkben fellépő, felkészültségük és tudásuk maximumát nyújtó artistáké volt az Otthon, édes otthon című előadásban. Zsonglőrök és bohócok persze szerepeltek: olyanok, akik hajléktalanként egy szemétdomb lomjai közt élnek.
A szociális cirkuszi mozgalomról februárban konferenciát tartottak a IX. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál keretében, amelyen részt vett például Alessandro Serena is, aki Olaszországban a műfaj egyik jeles képviselője és a mostani produkció egyik gazdája. Rajta kívül több más, szociális cirkuszt művelő külföldi is részt vett a tanácskozáson, így Felicity Simpson, akinek a társulata, a Circolombia többször is vendégszerepelt már Magyarországon. Ez a cirkusz a képzésébe hátrányos helyzetű, nyomornegyedekben felnőtt gyerekeket válogat be, akikből artisták válhatnak.
Szonday Szandra szerint ahhoz, hogy Magyarországon is működjön ilyen oktatás, illetve társulat, elsőként kellene egy olyan szervezet, amely felöleli, és elindítja a résztvevőket, hogy profi artisták legyenek. „De egyébként a szociális cirkuszi mozgalom nemcsak annyit jelent, hogy hátrányból fölemelkedő emberkéket gyűjtenek össze, több válfaja is létezhet. Vannak például Magyarországon is olyan artisták, akik mentálisan sérült, testileg fogyatékos emberekkel foglalkoznak a különböző akrobatikus elemeket, zsonglőrködést felhasználva. Tehát ennek már van egyfajta gyakorlata Magyarországon is, csak kevésbé közismert, mint, mondjuk, a bohócdoktorok vagy a képzőművészeti foglalkozások, drámapedagógiai csoportok” – mondta a cirkusztörténész.
A keddi fővárosi előadásban fiatalabbak és idősebbek, tizenévesek és ötvenesek is részt vettek, a porond tele volt mindenféle kacatnak tűnő tárggyal, amelyekkel zsonglőrözni, játszani lehet. Elhelyeztek például a fellépők között egy elnyűtt matracot, amelyet gumiasztalnak használtak, a produkció kelléke volt egy olajoshordó rajta egy csillár maradványaival és egy ruhafogas is az ütött-kopott kabáttal. Szonday Szandra szerint a műfaj alapja az a fajta játékosság, ami a gyermekeket is jellemzi, akik az első kezük ügyébe kerülő dologgal megpróbálnak játszani.
A profi előadókat képző budapesti artistaképző egyik növendéke szerint a szociális cirkuszban inkább a színházi elemek domborodnak ki, mint az artistaság. „Kevesebb a trükk, de több mondanivalója van az egésznek. Talán ennek van nagyobb jövője, mert ennek van aktuális tartalma” – nyilatkozta egy Sean Peres művésznevű artistanövendék.
