Ha az ellenzék feladja a harcot, öngyilkosságot követ el

– A kilencvenes években még irigyelte a Fidesz az MSZP vidéki kiépítettségét. Mára ebből nem sok maradt. Hová tűntek a szocialisták fővároson kívüli alapszervezetei?

– Az MSZP szervezeti kiépítettségben sokáig megmutatkozó előnyét az ezredforduló körül kezdte elveszíteni a Fidesszel szemben. A 2002-es magabiztos választási győzelmét részben az akkor még jó országos lefedettségének is köszönhette a párt. Aztán egyre zsugorodtak a fővároson kívül. Eközben a Fidesz ellenzékben kiépítette a vidéki bázisát. Náluk a 2003-as pártreformmal kezdődött mindez: a választókerületi rendszerre való áttéréssel, a polgári körökkel és az egyre erősödő önszerveződéssel. Ellentétes folyamatok zajlottak tehát a két pártnál. Az MSZP-nél a 2006-os győzelmet követő politikai válság következtében végleg leállt a vidéki hálózat építése.

– Ami az újabb pártoknál el sem kezdődött. Az LMP esetében ez azért is érdekes, mert ökopártként azt hihetnénk, nekik van mondanivalójuk a kistelepüléseken élőknek is.

– A kisebb pártok közül még épp az LMP-nek sikerült a fővároson kívül is valamennyire megkapaszkodnia. Az ő vidéki szervezeteik azokból a zöldszervezetekből lettek, amelyekből a párt alakult. De tény: a legutóbbi választási eredmények egyértelműen mutatják, hogy az LMP is inkább csak Budapesten tudott érvényesülni. Baranya megyében és egy-két nagyobb településen erősebbek, azon kívül ők sem tudtak valódi országos lefedettséget létrehozni.

– Visszatérve az MSZP-re: egyes elméletek szerint a pártnak úgymond terhessé vált a vidéki, szerintük kevésbé haladó gondolkodású tagság, ezért szándékosan kezdtek inkább a fővárosra összpontosítani.

– Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy párt direkt leépítse a vidéki hálózatát. Inkább az lehet: nem figyeltek oda erre eléggé, nem volt megfelelő stratégia a megújításra. Emellett a legutóbbi MSZP-tisztújításon is nyíltan beszéltek a jelöltek arról, hogy a leépülésben fontos tényező az elöregedés. Nem maradnak emberek az alapszervezetekben. A Jobbik az egyetlen ellenzéki párt, amelynek szilárd elképzelése volt a vidéki hálózatépítés mikéntjéről. 2006 után – a Fidesszel párhuzamosan – rendezvények sorát szervezték, lakossági fórumokat tartottak. Kampányidőszakban a jobbikos politikusok akár napi két-három fórumot is tartottak. Az akkor még kormányon lévő MSZP ennek legfeljebb töredékét. A Jobbik gyorsan beágyazódott vidéken.

Fotó: Bazánth Ivola

– A Magyar Gárda miatt?

– Pontosan. A Jobbik 2003-ban alakult párttá, de a szervezetépítés 2006 után vett nagy lendületet. Egy tanulmányunk is kimutatta: amerre vonult a Magyar Gárda, ott „kinőtt” egy jobbikos alapszervezet. Tudatosan használták erre a gárdát, és ez nagy előnynek bizonyult. Persze az is igaz: a Fidesz és a Jobbik sérelmi nacionalizmusra építő politikája eleve nyerő helyzetből indul vidéken.

– Ezt hogy érti?

– A magyar társadalom egyik legmeghatározóbb politikai törésvonala a vidék-város kettéosztottság: a fővároson kívül fogékonyabbak a választók a jobboldali hívószavakra. Vidéken a nacionalizmus és a tradicionalizmus fontos összetartó erő.

– Csakhogy sok helyen, például Észak-Magyarországon, ahol ma a Jobbik tarol a választásokon, a két­­ezres évek előtt még az MSZP-re szavazott a többség.

– A kilencvenes években az MSZP hátterében még megvolt a megörökölt erős állampárti struktúra, amely csak lassan épült le. Ez valójában mesterségesen létrehozott szervezeti rendszer volt. Kutatásokkal is alátámasztott tény: vidéken hagyományosan inkább jobbra húznak a szavazók, a jobboldali hívószavak jobban ki tudják szolgálni a választók biztonságigényét.

– De ettől még a baloldalon is elő lehetne állni vidéken is hatásos hívószavakkal, nem?

– Lehetne, de jelenleg nincsenek ilyenek. Az egész világon probléma ez. A jobboldali populizmus térnyerésének is az az oka, hogy a baloldal mindenhol próbálja újraépíteni magát és a főbb mondanivalóit. Magyarországon utoljára 2006-ban volt meghatározó irányvonaluk, amikor a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP azért tudott országos szinten győzni, mert modern és erős pártként adta el magát. Az akkoriban avíttnak tűnő Fidesszel szemben ez lendületesnek hatott.

– Ehhez képest ma az MSZP leginkább a 65 év felettiek pártja.

– Persze, hiszen ez pusztán üres lózung volt, nem állt mögötte valódi tartalom. A modernizációs lufi igazából már 2006 nyarán kipukkadt.

– Amúgy vannak települések, ahol baloldali tartalmakkal is nyerhető választás. Botka László erős pozíció­­jában az is szerepet játszik, hogy szociális intézkedések sorát hozta meg, többek közt bérlakásprogramot indított Szegeden.

– Botka László maga is utalt arra: nem véletlen, hogy vidéken egyértelműen Csongrád megyében a legszervezettebb az MSZP. Ahogy Budapesten a XIII. kerületben. Ezeken a helyeken valóban az MSZP-hez köthető a szociális rendszer és a pártszervezet is kiépítettebb. De a legtöbb helyen ez lehetetlen, ma már az autokráciába hajló politikai környezet miatt is.

– A DK-s Földi Judit mindössze két éve önkormányzati képviselő Székesfehérváron, ezalatt megakadályozta, hogy hulladéklerakót építsenek a városban, az ő tiltakozásának is köszönhető, hogy nem állítottak szobrot Hóman Bálintnak, illetve egy alkalommal a vonatsínekre feküdt, az épp átadott felcsúti kisvasút elé, amely az akció miatt első hivatalos útja előtt harminc percet vesztegelt. Akadnak tehát ellenzéki képviselők, akik a politikai környezet ellenére is tudnak érvényesülni.

– Persze, vannak egyedi sikertörténetek. Nyilvánvalóan sokat számít, ha az ellenzéki önkormányzati képviselők sok munkát tudnak fektetni a lokális ügyekbe. De ehhez elengedhetetlen a helyismeret. Kész Zoltán nemcsak azért tudott nyerni a 2015-ös időközi választásokon, mert a pártok összezártak mögötte – nyilván ez is sokat segített –, hanem mert kiterjedt helyi kapcsolati hálóval rendelkezett, és ezzel az őt támogató pártok táboránál több szavazatot szerzett. De ezek tényleg elszigetelt esetek. A jobboldal tarolt vidéken, az országos és az önkormányzati választásokon egyaránt. Aki akkor elveszítette a pozícióját, csak kínkeservvel tudja magát visszaküzdeni. Ellenzéki politikus a partvonalról érdemben ma nem nagyon tud beleszólni a közélet ügyeibe.

– Sokszor a partvonalon belülről is nehéz. Kübekháza polgármestere, a volt fideszes, ma független Molnár Róbert többször beszélt arról: a kormány nem tekinti partnernek a helyi politikai vezetőket, gyakran a megkérdezésük vagy a beleegyezésük nélkül hozzák meg az őket érintő döntéseket.

– A 2010 után kiépülő politikai rendszer nagyban megnehezíti az ellenzéki pártok vidéki építkezését. A kistelepüléseken a potenciális aktivisták többsége például önkormányzati vagy állami intézményekben dolgozik, hiszen jellemzően ez a társadalmi réteg venne részt a közéleti ügyekben. Az ő számukra azonban valós egzisztenciális fenyegetést jelent a nyílt ellenzékiség. Egyre nagyobb a centralizáció, ráadásul az információáramlás is korlátozott: a helyi média nagyrészt a Fidesz kezében van, erősen szűrt hírek jutnak csak el a lakossághoz. És akkor arról még nem is beszéltünk: a nem kormánypárti polgármestereknek jóban kell lenni a Fidesszel, ha jót akarnak a településüknek, az uniós fejlesztések avató ünnepségein is fideszes politikusok mondanak beszédet, és ők nyilvánvalóan kormányzati sikerként kommunikálják ezeket.

– Akkor a Jobbik hogyan tudott 2010 után is erősödni a fővároson kívül?

– Alternatív eszközökhöz nyúltak. Mondhatni, megkerülték a kormányzati akadályokat. Saját újságot indítottak, használták a Facebookot, amellyel az ő fiatal szavazóik könnyen megszólíthatók. És persze azzal, hogy a nemzeti érzések felszításával közösséget tudnak kovácsolni, gördülékenyebb az alulról jövő önszerveződés is. Egy felmérésben megkérdeztek vidéki jobbikos és LMP-s fiatalokat, mi köti őket a pártjukhoz. Kiderült: míg a Jobbik tényleges ideológia-politikai közösség, az LMP-s fiatalokat sokkal kevésbé a közös ideológia tartja össze, rájuk egyfajta laza életmódközösség jellemző, politikailag sokkal kevésbé elkötelezettek.

– A Magyar Gárda megalakulása után nem sokkal megjelent egy cikk, amely azt járta körbe, miért csatlakoztak a szervezethez a tagok. Kiderült, a többség nem ideológiai okokból, hanem azért, mert új barátokat, összetartó társaságot nyertek a gárdatagsággal. Persze ez talán még veszélyesebb, hiszen az alapvetően nem szélsőjobboldali emberekre is hat az ideológiai agymosás.

– Igen, ismert: a jobbikosok jelentős részénél a szélsőjobboldaliság felvett attitűd. Merthogy a párt számos rendezvénye látszólag tényleg nem a politikáról szól. Például ma ez az egyetlen ellenzéki párt, amelyik gyerektáborokat szervez – holott ez régen az MSZP fő erőssége és privilégiuma volt –, ahol például jurtában lehet lakni, hagyományőrző foglalkozásokat tartanak, és ez nyilvánvalóan tetszik a gyerekeknek és a családoknak is. Másrészt az is igaz: sokan azért lesznek jobbikosok, mert nincs más szervezet, amelyhez tartozhatnának. A mai atomizálódott világban különösen nagy érték a közösség. És a kistelepüléseken még annyi lehetőség sincs, mint a fővárosban.

– Az MSZP egykor pontosan tudta, hogyan kell közösséget szervezni vidéken. Nem lehet, hogy a leépülésben mégis szerepet játszott egyfajta tudatos elfordulás a fővároson kívüli politizálástól?

– Nézzük a számokat: a 2014-es választásokon a 18 budapesti egyéni választókerületből nyolcat nyert az ellenzék, míg a vidéki 88 választókerületből kettőt. Nagyon egyszerű a matek: ha az ellenzék le akarja győzni a Fideszt, nem elég a 106 választókörzetből 18-ban nyerni. Ezzel biztosan tisztában vannak a párt vezetői is. Más kérdés, hogy nemcsak a kispártoknak, de az MSZP-nek is szinte a nulláról kellene kezdeni az újraépítést. Miközben az MSZP-nél azzal sincsenek tisztában, hogy pontosan mely vidéki alapszervezetek léteznek még s melyek szorulnak erősítésre. Hatalmas munka ezt feltérképezni. Kérdés, szándékukban áll-e ekkora erőfeszítéseket tenni.

– Demeter Márta búcsúlevelében úgy fogalmazott, miután kilépett az MSZP-ből: egyes vezetők a pártban nem a kormányváltásért dolgoznak. Arra utal, igaza lehet?

– Valóban felmerült már sokakban a kérdés, hogy mi az MSZP vagy akár a DK valódi célja. Mert előfordulhat: már rég feladták, mert úgy látják, ebben a politikai rendszerben nem lehet nyerni. Vagyis megelégszenek annyival, hogy van frakciójuk, megélhetést tudnak adni a saját vezetőiknek. Ezt hívják politikai öngyilkosságnak. Az a párt, amelyik lemond arról, hogy a hatalmon lévőket leváltsa, feladja magát. Egyre kisebb és kisebb lesz.