Görgey Gábor: Az MMA ideológiai klubegylet
Még a Rákosi-rendszer kultúrpolitikája szüntette meg 1949-ben az irodalom és a művészetek akadémiai szervezetét. A „rehabilitációt” 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Kosáry Domokos kezdeményezte. Elképzelését a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiáról (SZIMA) először Ujfalussy József zenetörténésszel, Cseres Tibor, Hubay Miklós, Konrád György, Mándy Iván, Szabó Magda és Vas István írókkal beszélte meg. A SZIMA hivatalos megalapításáról határozó MTA-közgyűlést követően egy alkotói csoportosulás Makovecz Imrével az élén még segítséget is ajánlott a SZIMA szervezéséhez. Aztán Makoveczék az MTA-tól függetlenül megalapították a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA). Görgey Gábor Kossuth-díjas író – a Medgyessy-kormány kulturális minisztere – alapító tagja a SZIMA-nak. De eleinte az MMA is feltüntette alapítói között. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.
– Úgy tűnik: a Makovecz Imre-féle MMA mai abszurdjának a gyökerei a múltba nyúlnak.
– Egyetlen legális művészeti akadémia van: a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül működő SZIMA. Kosáry Domokos, az MTA hajdani elnöke mindig hangsúlyozta: az MMA csupán egyesület, s ő próbált is rendet tenni a káoszban. Ám hadakoznia kellett az MTA egy részének pártállami „kövületeivel”, akik Révai József szellemében úgy vélték: a művészeteknek nincs helyük az akadémián. Amelynek – nem mellesleg – egykor Arany János volt a főtitkára! Kosárynak a jobboldali kormánnyal is csatároznia kellett. Az akkori kulturális minisztert, Andrásfalvy Bertalant főként olyan vehemens főinkvizítor képviselte, mint helyettes államtitkára, Fekete György, aki egyik fő kerékkötője volt a SZIMA megalapításának. Fekete azt szerette volna, ha állami segítséggel, vagyis az akkori MDF-kormány patronálásával alakul ilyen szervezet. Ez Kosáry ellenállásán megtört. Ekkor hozták létre a művészeti „ellenakadémiát”, amely csak egyesületnek volt tekinthető. Mivel az MMA-t nem működtethették akadémiai rangban, a tagok intenzív verbuválásával próbálták emelni a tekintélyét. Egy külföldi tartózkodásom alatt így keverték a nevemet a megkérdezésem nélkül az alapítók közé. Hazatérve cáfoltam a valótlan hírt a sajtóban.
– 1992 tavaszán Kosáry Domokos és Makovecz Imre találkozott, hogy tisztázzák a két szervezet működéséből adódó „félreértéseket”. Kosáry azt nyilatkozta akkor: megállapodtak, hogy Makovecz levélben kezdeményezi a tűrhetetlen kettősség felszámolását. A Makovecz Imre által később kiadott „emlékeztető” viszont lényegében arról szólt: Kosáryval a két testület együttműködésének a lehetőségéről váltottak szót. Nincs összhangban a két megszólalás.
– Azaz a máig tartó háborúskodást nem a SZIMA robbantotta ki. Inkorrekt puccs történt, hátráltatva Kosáry Domokos erőfeszítéseit.
– Makovecz halála után Fekete György lett az MMA elnöke. Megnyilvánulásai miatt az utóbbi időben többen kiléptek a szervezetből. Szakonyi Károly, aki múlt héten hagyta ott az MMA-t, úgy fogalmazott a 168 Órának: a két szervezet létrejötte lényegében az évtizedekre visszanyúló népies–urbánus-vita testületi leképeződése. Csak ennyi lenne a gyúanyag?
– Többről van szó. A SZIMA tagsága kiegyensúlyozott, nem húznak sem jobbra, sem balra. Leginkább az européer szellemiség iránt elkötelezettek. Az MMA kezdettől erőteljesen jobboldali szervezet, a magyar jobboldal jelentős része pedig hagyományosan agresszív és militáns. A másként gondolkodókat nem ellenfélnek, hanem ellenségnek tekintik. Semmiben nem hasonlítanak az európai jobboldal attitűdjéhez, etikájához.
– Említette: a rendszerváltáskor az MTA tagjai közt akadtak „pártállami kövületek” is. Egyesületének a megalapítását anno azzal indokolta Makovecz: az aczéli kultúrpolitika tönkretette a honi művészeti életet, s negyven év után új értékrendre van szükség.
– A kultúrát nem lehet tönkretenni! Legfeljebb egyes képviselőit korrumpálhatja a politika. Minden voluntarista új értékrendteremtés gyanús, mert a nemzeti kultúra értékrendje fölötte áll a politikai kurzusoknak. Kosáry Domokos a SZIMA megalakulásával azt a nyitott és befogadó, Széchenyi István szellemiségének megfelelő művészeti struktúrát kívánta visszaállítani, amelyet 1949-ben ellehetetlenítettek, míg az MMA előzmények nélküli ideológiai klubegylet.
– Ami az Antall-kormány idején nem sikerült, az mára valósággá lett: az MMA köztestületi rangra jutott, Fekete György pedig vehemensen hirdeti kirekesztő nézeteit. Ugyanakkor az újabban biztos jövedelemmel honorált tagság többsége – tisztelet a kivételnek – csendben van.
– Az MMA kistafírozása része a káoszpolitikának. Annak a következménye, hogy nincs például külön minisztériuma a társadalom olyan meghatározó területeinek, mint a kultúra, az oktatás vagy az egészségügy. Holott ezek – a gazdaság mellett – egy normális európai állam legfontosabb elemei. Nálunk korcsosították őket, és bekötötték egy olyan csúcsminisztériumhoz, amelynek első embere láthatóan nem igazán ért a rábízott feladatokhoz. Intézményének egyik ellenpólusa a lényegében minisztériumi feladatokra feljogosított MMA. Hasonló metódus szerint zajlik az amúgy többségében fideszes vezetésű önkormányzatok felszámolása is. A megaláztatások, más esetben anyagi függőségek kiépítése és egyéb praktikák atomizálják a közösségeket. A kommunisták ideológiája permanens forradalmat hirdetett, a Fidesz a nemzet permanens megosztásán ügyködik: nemzeti és nemzetietlen kettős társadalmat hallucinál. Ennek pedig a teljes ország a vesztese.
– L. Simon László kulturális államtitkár szerint részlegesen megszüntethető a kulturális intézmények direktori székeinek a megpályáztatása. Amikor ön a Medgyessy-kormány kulturális minisztereként pályázat nélkül kinevezte Huszti Pétert a Nemzeti Színház élére, megtapasztalhatta, milyen az egyszemélyi felelősség.
– Nem szeretnék közös platformra kerülni az említett államtitkárral. Amikor a tárcát 2002-ben átvettem, éppen lejárt Schwajda György direktor mandátuma a Nemzeti élén, s három napon belül döntenem kellett az új igazgatóról. A Nemzeti sajátosan részvénytársaság: ha három napon túl „vezérigazgató” nélkül marad, a törvény értelmében feloszlatható. Huszti Péter kinevezése volt a leggyorsabb megoldás. A részvénytársasági forma nem írta elő a pályázatot. Azért annyiban demokratizáltam a dolgot, hogy a kinevezés előtt meghallgattam az összes fungáló pesti színidirektor véleményét. Történelmi és élettapasztalataim okán mégsem rázott meg különösebben a kinevezést követő médiaössztűz. Huszti Péter azonban még nem élt meg hasonlót. Lemondását nem sorolhatom a sikereim közé. Ellentétben például a Művészetek Palotájával: felépüléséhez annak ellenére ragaszkodtam, hogy még a fideszes kormányzat alatt „álmodták meg” az épületet, és erős politikai nyomás nehezedett rám, hogy vágjunk vissza. Mondván, a Horn-kormány alatt az Erzsébet téren megalapozták az új Nemzeti Színházat, az első Orbán-kormány azonban veszni hagyta a befektetett hatalmas pénzt, és így létrehozta a „nemzeti gödröt”, tehát mi se építsük fel a Művészetek Palotáját. Ám az intézményre szükség volt. Morálisan sem volt kérdés: a MÜPA megvalósulása nemesebb üzenet, mint ha egy újabb „nemzeti gödör” jelezné a világnézetek szembenállását. A Nemzeti Színház mostani direktorváltásáról amúgy azt gondolom: higgadt, felelős kulturális miniszter még egy ciklusra biztosan pozíciójában hagyta volna Alföldi Róbertet, aki progresszív, mégis közérthető, komoly értékű színházat teremtett. Nagy kérdés: mennyire tud művészként független maradni a pártkatonává előléptetett, bár kétségtelenül nagy tehetségű rendező, Vidnyánszky Attila?
– Ön lát kiutat a káoszból?
– A káoszpolitikának nincs jövője. A folytonos bizonytalanság nem vezet sehová. Ilyen helyzetben a morális érzéknek kell felülkerekednie a kisszerű érdekeken. Ezért becsülöm nagyra kulturális életünk ama kiválóságait, akik – mint legutóbb Szakonyi Károly – kilépésükkel az MMA-ból a nemzet és a kultúra módszeres megosztása ellen tiltakoznak.
