Fő az őszinteség!

Kedvelem az őszinteséget, és a Yeti kellőképpen őszinte autó. Olyan, mint amit a mai divat elvár: terepjáróféle, bár a fényképeken alig látszik, hogy mekkora. Éppenséggel nem kicsi, de nincs akkora, mint azok a kéttonnás dögök, amelyek az autópályák belső sávjából túrják le a többi autót. Azonban a terepjáró, szabadidő-autó – vagy hívjuk akárhogy – kellemes, még ha akkora is, mint a Yeti. A hossza körülbelül egy VW Golfé vagy egy Opel Astráé, de a Skoda természetesen magasabb. Pont ez a lényeg. Ettől tágasabbnak tűnik, és azt a biztonságérzetet nyújtja, amelyet egy átlagfeleség elvár, mindenféle külső agresszió nélkül.

A Yeti kompaktságának van egy óriási haszna. Nincs vele annyi nyűg parkoláskor, mintha egy Dakar-győztes, 4x4-es rombolóban ülne az ember – tessék megnézni, hányan szenvednek ilyenekkel a mélygarázsokban.

A kompaktság belül is érzékelhető, mert az utastér nem feleslegesen tágas: épp akkora, hogy még elöl-hátul kényelmesen elférhessünk. A terepjárószerű erények mellett ott a variálhatóság is: a hátsó ülések előre-hátra tologathatók, sőt ha a középső szelvényt kivesszük, a két szélső kissé beljebb tolható, így két nagyon kényelmes fotelt kapunk, szellős elrendezésben. A csomagtartója maximum közepes, igaz, a három hátsó ülés külön előrehajtogatható, vagy akár két mozdulattal kivehető, tehát egy kis variálással jó sok holmi beférhet.

Miért tartom őszinte autónak a Yetit? Azért, mert azoknak szól, akik tudják, hogy négy embernek semmi szüksége egy tankra a közlekedéshez, még akkor sem, ha néha télen esik a hó. És az is az őszinteség része, hogy nem feltétlenül kell 4x4-es kivitelben megvásárolni. Aki elismeri, hogy soha az életben nem fog terepezgetni, nyugodtam megveheti sima, fronthajtásos kivitelben, és megspórolhat pár százezer forintot, sok-sok felesleges kilót. Ettől még a Yeti hasa elég magas ahhoz, hogy a legdurvább járdaszegélyekre is felmásszon, vagy egy földút bakhátain se akadjon fel.

És mi történik, ha egy ilyen autóba mindössze 1,2 literes benzinmotort szerelnek? Leírva hervasztóan kicsi, még akkor is, ha tudjuk, hogy van rajta egy turbófeltöltő. Bár 105 lóerős – ez nagyjából annyi, amennyit egy 1,6-os benzinesnek minimálisan tudnia kellene. Csak manapság elég sokat csalódik az ember a lóerőkben. Sokkal fontosabb, hogy a motor mennyire csinálja azt, amit a vezető akar.

Az új fejlesztésű motor igen jól teljesít, úgy tűnik, a mai turbókkal és a modern közvetlen befecskendezéssel sikerülhet, ami eddig nem nagyon ment: az úgynevezett turbólyuk elsimítása. Vagyis az, hogy a motornak viszonylag kis fordulatszámon is legyen nyomatéka. Igaz, az egyenletes erőleadás minden tartományra érvényes, vagyis később sem érkezik olyan lavinaszerű erő, amilyet egy turbómotoros sportkocsiban megszokhattunk. Nem is ez volt a cél, hanem a jó vezethetőség. És ezt sikerrel hozza is a Yetiben a motor.

Az elektronika segítséggel szolgál azoknak, akik nem hisznek a kis motor erejében: úgynevezett váltási segédletet ír ki a műszeregység, azaz jelzi, ha kapcsolhatjuk a következő fokozatot. Eleinte én sem hittem, hogy ilyen hamar fel lehet kapcsolni, hatvannál már a hatodik fokozatot is elbírja a motor. Kezdetben érdemes figyelni, aztán megszokjuk, és már csak örülni kell annak, hogy a fogyasztás egészen elfogadható még városban is: odafigyelés és tötymörgés nélkül boldogultam 8-8,5 literből.

A Yeti kicsit városias autónak tűnt, de aztán kipróbáltam autópályán: ott is jól működik a kis turbómotor. Alig pörög, így meglepően halk. A hangszigetelés egyébként annyira kiváló, hogy alapjáraton olyan, mintha nem is járna a motor. A futóműve? Olyan, amilyennek látszik, a kátyús utakon kis zöttyenéssel jelzi, hogy éppen átmentünk egy kráteren, a kerék hoszszú úton nyeli el a durva lökéseket is. A Yeti hasa is lényegesen magasabb az átlagos személyautókénál, így az sem különösebb gond, hogy a hátsó lökhárítón látható, fém védőlemeznek tűnő valamiről tudjuk, hogy csupán dísz.

Elvégre emberek vagyunk, és olyan autóra vágyunk, amelyik tetszik. Most épp a terepjárók, szabadidő-autók a divatosak, és sokáig okkal érte őket mindenféle környezetvédelmi kritika, a fogyasztásukért, az anyagpazarló gyártásukért és a felesleges létükért. Én sem vagyok oda értük – az alap-Yeti pont ezért tetszik. Az embereket úgysem lehet megváltoztatni, papolhatunk mi, hogy lehet járni normális méretű kocsikkal. Az ilyen kisebb gépek megfordítják a képletet, és jól adják el nekik a racionalitást – még ha meg is kérik ennek az árát. Mert tény, hogy a közepesen felszerelt Yeti 1.2 TSI Active 4,6 millió forintért kapható, és ez több egy ugyanekkora normál autó áránál. De a divat azért van, hogy megfizessék, nem?