Ez a kormány megbukott

– Ott volt a Klubrádió megszüntetése ellen szervezett tüntetésen. Pedig nem úgy néz ki, mint egy notórius demonstráló.

– Utoljára az 1991-es chartatüntetésen vettem részt. Sokáig türelmes voltam az Orbán-kormánnyal, de most elszakadt a cérna. Persze korábban azt is nehezen tudtam volna elképzelni, hogy Majtényi Laci volt ombudsman tömegszónokként szerepel.

– Sokak szerint a civil összefogás, a demonstrációk és a parlamenten kívüli megmozdulások ideje jött el.

– Érdemi parlamenti munka nem zajlik, a kétharmados többség lehetetlenné tette. A törvények elfogadása előtt nincs sem politikai, sem szakmai egyeztetés, sem vita. A kormány tevékenységének parlamenti ellenőrzése egyetlen mosollyal elintézhető. Ezért vonul ki a politikai munka az utcára.

– Schiffer András a minap azt nyilatkozta, akár „alkotmányellenes eszköz” is igénybe vehető az alkotmányosság visszaállítására. Kaufer Virág LMP-s képviselő pedig visszaadta mandátumát, mondván, immár kizárólag az utcán lehet „ellenállni”.

– A politika olyan, mint a víz: ha elzárjuk az útját, indul másfelé, és valahol kitör.

– Törvényes eszközökkel visszaterelhető a korábbi mederbe a törvényhozás?

– Először is szögezzük le: ez a kormány megbukott.

– Ehhez képest hatalmon van, kétharmaddal a háta mögött.

– A diák sem akkor hasal el, amikor az egyest beírták a leckekönyvébe. Kérdés, belátja-e, hogy elégtelenre teljesített, mielőtt az osztályzat az indexébe kerül. Most itt tartunk. Hogy a bukás után miként rendezhetőek a viszonyok, az attól is függ, hogyan zajlik az átmenet. Fura helyzet állt elő: az alaptörvény kimondja, hogy nem ismeri el az 1949-es alkotmány érvényességét, ám utóbb több helyen visszahivatkozik rá. Na, most akkor mi van?

– Mi?

– Hagyjuk egyelőre levegőben ezt a kérdést. Nézzük inkább azt, hogy volt egy négyötödös többséget igénylő szabályozás, miszerint az alkotmány koncepciójában kötelező megegyezniük a politikai erőknek. Orbánék ezt kétharmaddal eltörölték, ami felveti a közjogi alkotmányellenességet.

– Ön az Alkotmánybírósághoz fordult azzal, hogy az alaptörvény alkotmányellenes.

– Ez jogi perverzió, elismerem. De hát maga az alaptörvény is perverz módon jött létre. A négyötödös többséget kívánó konstrukció eltörlésén túl szégyenletes, hogy a kormány az alkotmány átmeneti szabályait az ellenzék távollétében, egyeztetés nélkül is meghozta. Még az utolsó napon is tucatjával kerültek be amúgy kilencven százalékban fideszes módosító javaslatok.

– Mi történt a beadványával?

– Kidobták. Ez a legegyszerűbb megoldás.

–Ön tavaly úgy nyilatkozott: „Ha az Alkotmánybíróság nem tárgyalja idén az ügyet, ezzel kimondja, hogy szakított az elmúlt húsz év gyakorlatával s mindazzal, ami Magyarországot jogállammá tette.” Nem tárgyalta.

– És ezzel szakított a jogállamisággal. Pedig reménykedtem, hogy legalább a végnapjaiban veszi a bátorságot egy felelős döntéshez, és ha elutasítja is a beadványt, legalább állást foglal.

– A médiatörvény és a büntetőjogi törvény néhány passzusát alkotmányellenesnek nyilvánította a testület.

– Végül is haláltusa közben ez tiszteletre méltó. De nézze meg a hatalom válaszát! Minősíthetetlen krakélerség, hogy miután az Alkotmánybíróság megsemmisíti a passzust, miszerint az ügyész ott emel vádat, ahol akar, másnap az alkotmány átmeneti szabályai közé iktatják, hogy az ügyész mégiscsak ott emel vádat, ahol akar. Így formálisan ugyan kiküszöbölték az alkotmányellenességet, ám a lényeg nem változott. Ez a legrosszabb huszártiszti magatartás.

– Dienes Oehm Egon nemrégiben megválasztott alkotmánybíró korábban a máltai igazságügy-minisztert idézte: „Az E- egy nagy család, az alkotmányozás magánügy.”

– Jó hasonlat, amelyet azzal egészítenék ki, hogy egyetlen családtag magánélete sem lehet ellentétes a família alapfelfogásával. Ha mégis, annak kitagadás vagy válás a vége. A devianciát csak bizonyos határig tolerálja a környezet, a neveletlen gyereket is helyre teszik. A betörő ellen zárat, riasztót szerelünk, így a csibészek zöme eleve nem próbálkozik. Az ellen viszont lehetetlen védekezni, aki páncéltörő ágyúval berobbantja a falat, és lelő mindenkit. A nemzetközi közösség nem volt felkészülve egy uniós és NATO-tag ilyen brutális devianciájára. De lassan kezd magához térni, amit bizonyít, hogy a magyar kormányfő rendkívül durva hangvételű leveleket kap.

– Amelyeket gyakorlatilag nem vesz figyelembe.

– Ezzel csak mélyebbre ássa magát és az országot. Hamarosan jönnek a gazdasági válaszok: bankfiókok bezárása, beruházások befagyasztása, gazdasági segítség megtagadása. A külföld most fogta fel, hogy riasztóstul berobbantották a falat, a tanúkat pedig le akarták lőni.

– Orbán még a tavaszi ülésszakon úgy fogalmazott: „Az alkotmányozás a magyar gazdaság talpra állításának nélkülözhetetlen része, az új magyar alkotmány az ország alapvető gazdasági érdeke.”

– Ha nagyon rövid választ vár: beszélgetésünk időpontjában háromszázhuszonhárom forint az euró.

– Hosszabban?

– A szabadságjogok tiprása, valamint az igazságszolgáltatás szervezetét és a jegybank helyzetét érintő alkotmányozás erősen hátráltatja azt, hogy a külföld segítsen a gazdasági bajainkon. Ebből a szempontból az alkotmányozás folyamata valóban determinálja az ország gazdasági helyzetét.

– A magánnyugdíjpénztárak ügye is gazdasági érdek?

– Az szimpla pénzhez jutási technika.

– Az új alkotmánybírák megválasztása körüli huzavona sokak szerint a testület megregulázását célozta. Balsai István a régebbi tagokról így nyilatkozott: „Ami a pártkatonákat illeti, anélkül hogy megbántanánk a jelenlegi alkotmánybírákat, valamennyit valamelyik párt jelöléséhez lehet kötni.”

– Kétharmad híján párthoz közel álló személyt az Alkotmánybíróságba juttatni csak egyeztetés után lehetséges. Ha a másik oldalnak ma is lenne érdekérvényesítési képessége, Balsai István nem lenne alkotmánybíró.

– Stumpf Istvánról ön így vélekedett: „Meglepett, hogy elvállalt egy olyan feladatot, amihez nem ért, de becsületére legyen mondva, kezd felnőni hozzá.”

– Örömmel látom, hogy kezdi elsajátítani az alkotmánybírák számára kötelező normákat. Az ő személyétől függetlenül viszont azt kell mondanom: tudatosan felépített stratégia alapján jutott mai állapotába az Alkotmánybíróság. A folyamat akkor indult, amikor a testület meghozta a Fideszt kényelmetlenül érintő első határozatát. Ezek után már csak a radikális újraindításban hiszek. Ki kell mondani: az egyetértés ilyen szintű hiányában létrehozott szöveg nem tekinthető alkotmánynak, ezért nem maradhat fenn.

– Aki ezután hatalomra kerül, mindig alkotmányoz majd egyet?

– Ennek megvan a veszélye, s erről a Fidesz tehet. A hatalom veszélyes és vakít. Ha reggeltől estig kinyitják előttem az ajtót, a vicceimen jót nevetnek, rendre az én akaratom érvényesül, könnyen elhiszem, hogy bármit megtehetek. Bizonyos személyiségjegyek arra predesztinálnak, ne higgyem el, hogy Istenen kívül más is létezik fölöttem.

– Vállalna még politikai funkciót, lesz még önből miniszter?

– A jelenlegi pártok között nem látok olyat, amelyik önmagában leválthatná a Fideszt. Bár mintha alakulóban volna valami: egymást különösebben nem kedvelő csoportok kezdenek összekapcsolódni. Mindannyiuk felelőssége, hogy mire eljön számukra a cselekvés lehetősége, vezetőik bírjanak közös elképzelésekkel.

– Lát erre esélyt?

– Ez a szükségszerű.

– A szocialisták épp most hasadtak ketté.

– Ők is kénytelenek lesznek együttműködni. Ők és a Fidesz-frakció tagjai is ugyanabból a majomtörzsből származnak. Bízom abban, hogy a váltásban a jelenlegi hatalom birtokosainak jelentős hányada is benne lesz.

– Nem válaszolt az előbb: lesz önből miniszter?

– Ebben a szakmában is igaz, hogy akit egyszer a mozdony füstje megcsapott...