Evolúció és civilizációs betegségek – rák és a D vitamin

A meghökkentőnek ható gondolat nem légből kapott: az utóbbi 15 év intenzív kutatásai azt jelzik, hogy a D vitaminhiánynak meghatározó szerepe van a különféle rákok kialakulásában, s megfordítva: a D vitamin véd a rákkal szemben, s rákbetegeknél lassítja a daganatok fejlődését. Szendi Gábor klinikai szakpszichológust, tudományos szakírót kérdezem a tévhiteinkről.

Az elmúlt pár évtizedben, leginkább tavasszal, mindenhol csak a napozás ártalmairól hallunk. Újabb tévhit?

Az evolúciós megközelítés következő nagy tanulsága: ha az ember évmilliókig a napon szaladgált, akkor nem vezethet jóra a manapság ajánlott napkerülés. Harminc éve, mióta a nap kerülését ajánlják, háromszorosára nőtt a melanóma eredetű halálozás.

Már a 40-es években megjelent egy dolgozat, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy az Amerikai kontinensen Északról délre haladva harmadára csökken a rákos halálozás. A ’80-as évek végétől egyre intenzívebbé váló kutatás kimutatta, hogy a D vitamin (ami valójában egy hormon) rendkívül fontos a sejtosztódás szabályozásában, és a D vitamin hiánya rendkívül szoros kapcsolatot mutat a vastagbélrák, mellrák és prosztatarák kockázatával. Azóta még legalább 10 másik fajta rák kialakulását is kapcsolatba hozták a D vitamin hiányával. Több vizsgálat igazolta, hogy a magas és alacsony D vitaminszintű emberek közt akár ötszörös kockázatkülönbség is kimutatható. Egy felnőtt ember napi szükséglete az új kutatások fényében napi 2000 NE D vitamin bevitele, ami többszöröse a ma ajánlottnak.

Milyen vizsgálattal lehet megállapítani, hogy kinek milyen mértékben tudja a szervezete elraktározni a D vitamint, és hova menjünk, ha ilyen vizsgálatot szeretnénk?

Magyarországon kizártnak tartom, hogy ilyen vizsgálatokat tömegesen végezzenek. Egy ismerősöm meg akarta méretni a D vitaminszintjét, de képtelen volt kideríteni, végeznek-e egyáltalán ilyen vizsgálatot nálunk. Aki nem fogyaszt napi 2000 NE D vitamint, annak mérés nélkül is feltételezhető, hogy az optimálisnál alacsonyabb a D vitamin szintje. Egy negyedórás napozás vagy szoláriumozás 10-20 000 NE D vitaminnak felel meg.

A nap bőrrákot okozó hatása is lehet, hogy egy mítosz?

A melanóma kutatás cáfolja, hogy önmagában a napsütés melanómát okozna, valójában egyedül a hólyagos leégések számával találtak csak növekvő melanóma kockázatot.

A nagyon fehér bőrű, sok anyajeggyel rendelkező emberek fényérzékenyebbek. Az Afrikából való elvándorlás során azért fehéredett ki északra haladva az emberek bőrszíne, hogy minél több D vitamint tudjon az egyre laposabb szögben érkező nap hatására szintetizálni. A modern kori népvándorlások azonban sok embert olyan vidékre telepítettek át, ahol a bőrszínével nem adekvát a napsütés. Így az amerikai feketék körében fokozott a D vitaminhiány, s gyakoribb és súlyosabb a mellrák. A melanóma hisztéria az Angliából Ausztráliába áttelepült fehérbőrű bevándorlók megnövekedett melanóma kockázatából indult ki. Ezt tévedés volt általánosítani. Ha a melanómát a napsütés okozná, Északról délre haladva egyre gyakoribbnak kéne lennie a melanómának. Ennek pont a fordítottja az igaz.

A rák többek közt azért válhatott civilizációs betegséggé, mert a lakosság 60%-a folyamatos D vitaminhiányban szenved, különösen télen. Mivel a D vitamint hasznosító receptoroknak van egy gyengén működő változata, s a lakosság harmadának ilyenje van, ezért ez egy további rejtett kockázat a rák szempontjából. Azonos D vitamin bevitel esetén is 3-4szeres kockázatkülönbség marad fenn, amit csak a megfelelő mennyiség bevitele tüntet el. A mai viszonyok közt napsütésből nem fedezhető a megfelelő D vitamin szükséglet. Ezt pótolni kéne, amit viszont lehetetlenné tesz, hogy a D vitamin receptköteles.

Leszámítva, hogy időigényes számunkra és az orvos számára is, de gondolom a recept kérésének nincs más akadálya.

Az orvosokkal a fő probléma, hogy sokan közülük rendkívül konzervatívan tekintenek a vitaminokra, a sok évtizede megállapított, ma már tévesnek bizonyult élettani minimumot tartják csupán szükségesnek. A túladagolástól való félelem miatt népességszintű a vitaminhiány. Világszerte komoly támadások érik a vitaminipart, mert a gyógyszeripar megérezte a veszélyét az egészségtudatós magatartás tömegessé válásának. Pedig az USA-ban a ’70-es évektől csökkenő szív és érrendszeri halálozásnak egyedüli magyarázata az ekkor induló „vitaminkorszak”. A modern szakirodalom szerint a D vitamin túladagolás hihetetlenül ritka, egy-két eset ismert a szakirodalomban. Hónapokon át akár 10 000 NE-et is lehetne fogyasztani a túladagolás veszélye nélkül. A mai ajánlott felnőtt adag 1000-3000 NE naponta. Kétféle receptortípus van, az egyiken jóval gyengébben hasznosul a D vitamin. A D vitaminreceptor altípusai drága vizsgálatokkal meghatározhatók, de ez tömegesen értelmetlen, nem járható út. Sokkal egyszerűbb optimális adagot bevinni.

Mennyire megfelelők ezek alapján a rák elleni korai felfedezésre koncentráló módszerek?

A modern rák elleni harc valójában a rákdetektálásra koncentrál. Ezzel kapcsolatban újabb megdöbbentő elemzések láttak napvilágot. A mammográfia hasznosságát sokáig senki nem vonta kétségbe, mert a szűréseken részt nem vevő nők halálozási adatait a mammográfián átesett nőkéhez hasonlítva egyértelmű volt a mammográfiás szűrés fölénye. Ám amikor igen nagy, több százezer fős vizsgálatokban azt elemezték, hogy a klinikus által végzett tapintásos szűrés hatékonyságát növeli-e a mammográfia, kiderült, hogy a tapintásos szűréshez képest a mammográfia egyetlen további életet sem ment meg, viszont drámaian megnöveli a túlkezelés kockázatát. A mammográfia hatására másfélszeresére nőtt a műtétek száma, rengeteg fölösleges biopsziát végeznek. Az elemzést a Cohrane elnevezésű, világszerte elismert független kutatószervezet végezte el két ízben is, mindkétszer azt az eredményt kapva, hogy a mammográfia fölösleges kockázatot jelent a hagyományos szűréssel szemben. A mellrák elleni küzdelem hatékony módszere tehát az volna, ha minden nőt megtanítanának szakszerű önvizsgálatra és D vitaminszedésre. A D vitamin szedése drámaian lecsökkentené a prosztatarák, a vastagbélrák és sok más rák kialakulásának a kockázatát is

A só ugyancsak sarkalatos kérdés, hiszen minden orvos a só-fogyasztás csökkentését javasolja, ám ezzel komoly kockázatnak teszi ki legtöbb betegét. A só és a magas vérnyomás kapcsolatát vizsgáló korai kutatások igen rövid ideig nézték a só-terhelés hatását. A későbbi vizsgálatok rámutattak, hogy az ember adaptálódik a só-fogyasztáshoz, és a legtöbb vizsgálat a fokozott só-bevitel esetén maximum 1-3 Hgmm átlagos vérnyomás emelkedést tapasztalt. A meleg égövön élő emberekben van egy só-visszatartásért felelős gén, amely csökkenti a só-vesztességet, amely elég nagy az izzadás következtében. Ez a gén jelenleg is aktív az amerikai feketékben, akiknek a körében a fehérek táplálkozási szokásai miatt gyakori a magas vérnyomás. A fehér emberekben ugyanakkor ez gén inaktiválódott, s Északra haladva egyre kevesebb emberben aktív. Így a hazánkban élő embereknél kb. 10-20% a maximum, aki só-érzékeny, a többinél kifejezetten veszélyes a só-bevitel drasztikus csökkentése.

Ezek szerint a betegségek megelőzésében az ember teljesen magára marad. Egyetlen esélye, ha a kutatások alapján tájékozódik, és tudatosan próbálja megelőzni a bajt?

- Mind a homocisztein elmélet, mind a D vitamin rákelmélete, mind az omega-3 hiányának a depresszióval és egyéb betegségekkel való összefüggése rámutat arra, hogy népegészségügyi kockázata van annak, hogy a gyógyszeripar által irányított orvoslás nem képes hatékonyan támogatni a betegségek megelőzését, amely olcsó és hatékony lehetne, de nem szabadalmaztatható termékekre épül. Ez viszont a gyógyszeripar érdekeltségén kívül esik. Megjegyzem, nem is az ő feladata ezeknek a propagálása. De amikor a vitaminokat áruló cégeknek közelharcot kell vívnia a közegészségügyi hatóságokkal, akkor az átlagemberek fejében könnyen kialakulnak összeesküvés elméletek, amelyeket nehéz megcáfolni.