Érdekek és ütközések

Melyik kormány figyelt kicsit is az érdekegyeztető tanácsra?

– Talán az Antall-kormány – szavaz Dávid Ferenc, a VOSZ (Vállalkozók Országos Szövetsége) főtitkára, az OÉT veteránja. – Az volt a legkorrektebb.

– Konfliktusok mindig akadtak – mondja diplomatikusan Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke.

Tény, hogy a német jóléti rendszerből honosított szociális piacgazdaság, a „szociális partnerség” Antall József vesszőparipája volt. Beszédeiben sűrűn hivatkozott is rá. Maga a törvény az érdekegyeztetés kötelméről még a pártállam végső, hanyatló korszakában (1987-ben) született.

Furcsa, de az annyit bírált Antall-kabinet utólag egyre kedvezőbb megvilágításba kerül. A kormányülések jegyzőkönyveit ők vezették a legalaposabban. Az OÉT üléseit – költségvetési időszakban – még a kimerült, betegeskedő miniszterelnök is látogatta.

Dávid Ferenc (VOSZ) „sráckora óta”, húsz éve ül az OÉT-üléseken. Hat kormányt látott egyeztetni.

Antallék idegenkedtek az OÉT-től, de hősiesen elviselték. Horn alatt a Bokros-csomag statútumait már nem lehetett megvitatni. Vészhelyzet volt. Orbán az orrát se dugta a tanácsba, gittegyletnek tartotta, át is kereszteltette Országos Munkaügyi Tanácsra, hogy nyomot hagyjon a történelemben. A szervezet pislákolva, de működött. A későbbi szocialista miniszterelnökök imádták az OÉT-üléseket, gyakran össze is hívták, de ritkán hallgattak rá. Főként Gyurcsány használta szívesen szónoki dobogónak.

A kétharmados forradalom után az OÉT is megváltozik. Megszűnik? Átalakul? Titok. Egy biztos: „költséghatékonyabbnak” kell majd lennie. Kérdés, hogy mi is az. De a tanács ma még létezik (az unió huszonhét országában van ilyen), és tiltakozik: Orbán ugyanis nem hajlandó összehívni. Kétszer már megígérte a győzelem után.

A fideszes tippelők szerint ennek alapos oka van. A főnök most ébredt rá: nemhogy pénzt nem adhat, nemhogy a kamra üres, külföldről sem érkezik utánpótlás. Krakélersége odáig vezetett, hogy rosszabb pozícióból indul, mint Bajnai. Nyolc éve nem kormányzott, s most látja, hogy az uniós pénzek mellé jelentős belső forrásokat kell tenni. Ilyenek nincsenek. Pár száz milliárd kivonása a költségvetésből drámai lenne. Fel-alá szaladgál, mint a tigris a ketrecében. Előadhatja régi mutatványait, párbajozni kezd az IMF-fel. Most még csend van, de fogytán a türelem. Ennek jele, hogy Hoffmann államtitkár asszony ingerülten lebohócozta a pedagógusokat, akiknek zöme mellesleg Fidesz-szavazó volt.

Orbán pillanatnyilag két okból nem hívhatja össze az érdekegyeztető tanácsot.

– A munkaadóknak adócsökkentést ígértünk – mondják a Fidesz-frakcióban. – A munkavállalóknak pedig magasabb bért. A kettő együtt nem megy.

Az újabb orbáni ötlet „technikai jellegű”. Át kell alakítani magát az érdekegyeztetést. Egyeztessenek az egyeztetésről.

Az OÉT húsz éven át kissé életidegen, művi intézmény volt. Ismertségben sem tartozik a top százba. Társadalmi bázisa nincs. Dávid Ferencék (VOSZ) sem értékelik túl magukat.

Az OÉT afféle praktikus, „fű alatti” konfliktusoldó szervezet volt, ahol a nagy ágazati megállapodások születtek. Ott ültek Gaskóék, Borsikék, az „erősek”, s velük szemben a MÁV. Ha nem volt alku, jött a sztrájk. Ha sztrájk volt, ideges volt az ország. Ami Orbánék alig titkolt ellenszenvében furcsa: jó néhány, korábban zajos, a Fideszhez húzó érdekvédő szervezet létezik (Gaskóék, Éger doktor kamarája). A Fidesz ellenzékben használta őket, s fűt-fát ígért nekik. Ők kerülnek most kínos helyzetbe. Azt kapják majd jutalmul, amit a többiek büntetésül.

Dávid Ferenc csak mosolyog.

– Ne higgye, hogy a szereplési vágy hajtja a munkaadói oldalt. Lenne néhány értelmes ötletünk. És ha a kormány „nemzeti közmegegyezést” vizionál, lássuk. Talán mi is beletartozunk.
Végül megsúgja, mi áll a halogatás mögött.

– Az önkormányzati kampányt akarják lezavarni. Az ígéretek akkorra „lefutnak”. S jöhet az igazság órája.
Egy szakszervezeti vezetőnek keményebben kell fogalmaznia. Ráadásul Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke valóban dühösnek látszik.

– Húsz éve nem fordult elő, hogy egy kormány rá sem nézett az érdekegyeztető tanácsra. Pedig a feladat nem túl bonyolult: oda kell küldeni egy kellő felhatalmazással rendelkező embert, Matolcsyval megfejelve, hogy súlya legyen a szónak. De olyan nincs, hogy elkerülnek minket.

Talányos mondatok, üzenetek sejtetésekben persze elhangzanak. Orbán átalakítaná az érdekegyeztetés rendszerét. A nyári roham után ugyanis az OÉT az utolsó intézmény (a jegybankon kívül), amelyben nem az ő bábjai ülnek. Ha másképp nem megy, „pihentetni” kell.

– Én így látom – mosolyog Borsik János. – A kétharmad biztos sok mindenre jó. De ma még az OÉT is létezik, a törvény pedig így szól: „A kormány, munkája során, együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.” Le lehet írni még ötvenszer, hogy nemzeti: ettől nem leszünk jó fiúk. Figyeltem a minap a Professzorok Batthyány Körében tartott beszédet. Érdekes mondatokat hallottam. „Megadóztattam a bankokat.” Ez sokat elárul a személyiség karakteréről.
Ennél talányosabb mondatok is felbukkannak a kormányzati kommunikációban. Ilyen a „költséghatékony érdekegyeztetés” eszméje. Olcsóbbá, pergőbbé kell tenni magát az érdekegyeztetést. Min spórolna a kormány? A pogácsán? Az ásványvízen? A villanyszámlán?

– Ha valami, ez mellébeszélés – mondja Borsik. – Egy futballpálya közepén felállított asztal mellett is hajlandó vagyok beszélgetni. Emiatt ne fájjon a fejük.

A kormány mindezt másképpen látja. Ők tényleg nem taktikáznak, nem ügyeskednek, nem kalkulálnak. Rohamosan bővítik az egyeztetést. Ezért nem hívják össze azt sem, ami van.

Nagy Anna kormányszóvivő megérti az aggodalmaskodókat, de nem ért egyet velük. Mindez jótékony tévedés. Az egyeztetést a kormány nagyon is fontosnak tartja.

– Minél szélesebb bázisra épül a döntés – magyarázza Nagy Anna –, annál nagyobb felelősséget viselnek a résztvevők. Mellesleg az egyeztetés folyik. De még csak ágazati szinten. Először magáról az OÉT-ről kellene egyeztetni.

Ezen Dávid és Borsik mosolyog. „Nem adhatnak mást, csak mi lényegük.” Orbán valóban új rendszert akar. S amíg egy porszem szabadon lebeg, nincs helye az új, félállami struktúrában. Az OÉT ilyen. A szakszervezeti emberek szerint ennek következményei lehetnek. Mert a magyar szakszervezetek valóban erőtlenek, komolytalanok. De ha el akarják takarítani, „ki akarják küszöbölni” őket, meg fognak erősödni. A sápatag magyar szakszervezetek az ellenállás bázisai lesznek.

Nagy Anna szerint az érdekegyeztetésnek többről kell szólnia, mint adóról vagy bérszínvonalról. Az emberről magáról. A kormány ezért olyan csoportokat akar bevonni, amelyek kizuhantak az érdekegyeztetés rendszeréből. Ilyenek például a nyugdíjasok – mondja a kormányszóvivő.

Kormányunk a „nép barátja” akar lenni. A szakszervezet ebben a versenyben rivális. Ami az OÉT-et illeti, mind a munkaadók, mind a szakszervezetek szerint október végéig el kell kezdeni a tárgyalásokat. Nagy Anna szerint nem a határidő fontos. A tartalom.

Persze az alkotmány is számít. Egyelőre van ilyen. Vajon az új alaptörvényben lesz-e helye korporatív érdekegyeztetésnek? Mi kerül a helyére? Az Aranybulla? A nemzeti egyetértés, amely mindenkit felölel? Vagy inkább egy határozott férfiú alakja, aki mindenkit megvéd, a javakat érdem szerint osztja el, s a döntései is költséghatékonyak?

(Lapzártakor érkezett a hír: Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter hétfőre összehívta az Országos Érdekegyeztető Tanácsot.)