Előretörtek a szélsőjobbos nézetek a fiatalok körében
Folytatódik a főiskolások és egyetemisták politikai attitűdjét és államhoz való viszonyát vizsgáló „Aktív fiatalok” elnevezésű országos hallgatói felmérés. A 2011 decemberében induló, megdöbbentő adatokat feltáró kutatásból akkor kiderült: a fiatalok körében előretörtek a szélsőjobbos nézetek, és megugrott a Jobbik-szavazók száma. Míg 2008-ban a diákok 52, három év múlva már csak 39 százalékuk gondolta azt, hogy a „demokrácia minden más politikai rendszernél jobb”. 2008-ban 18, 2011-ben pedig már 33 százalékuk értett egyet azzal, hogy „bizonyos körülmények között a diktatúra jobb, mint a demokrácia”. A harminc mélyinterjúval, hat fókuszcsoportos beszélgetéssel, ötszáz személyes és több mint ezer online kitöltött kérdőívvel folytatódó reprezentatív kutatás végeredménye előreláthatóan még radikálisabb lesz. Oross Dávid doktoranduszt, a felmérés egyik szervezőjét kérdeztük.
– Azért folytatják a kutatást, mert megdöbbentek az első hullám eredményein?
– A kettő valóban nem független egymástól. A cél, hogy jobban megismerjük a fialok közéleti aktivitását és a demokráciához való viszonyát. Az első adatok olyan sok megdöbbentő információt tartalmaztak, hogy úgy éreztük, az okoknak mélyebben is utána kell járnunk. Annak magyarázata, hogy a diákok fele szerint nem a demokrácia a legjobb politikai rendszer, és hogy körükben ennyire előtérbe kerültek a szélsőjobboldali pártok, a kérdőívekből nem vezethető le. Ezért arra jutottunk, tovább kell lépni egyet, és mélyinterjúkban is kell beszélgetni a hallgatói szervezetek képviselőivel.
– Miben nyilvánul meg egy egyetemista életében, hogy szélsőjobbos? Nagy-Magyarország-pólót visel?
– A jelenség az állam és más szereplők által be nem töltött hiátusra utal. A fiatalok úgy érzik, magukra hagyták őket, nincs kinek elmondani a problémáikat, és még ha meg is teszik, akkor sem foglalkozik velük senki. A megoldás pedig, hogy egy közösség részének érezhessék magukat, máshonnan érkezik. Közben a szélsőjobboldali szubkultúra fokozatosan beépült a mindennapjaikba, nem véletlen, hogy a szélsőjobbos nézetek 2009–2010 körül jelentek meg náluk. Az egyik, amúgy egyáltalán nem rossz anyagi helyzetben lévő interjúalany elmondta, ő egyszerűen aktív szeretne lenni a lakóhelyén, ahol viszont csak a Jobbik van jelen. Ő pedig csatlakozott.
– Unatkoznak, és a Jobbik ad nekik programot?
– Nem is a párt a legérdekesebb, hanem a mögötte álló mozgalmi háttér, mint például a 64 Vármegye Mozgalom vagy a Kárpátia zenekar. A fiatalok a rendezvényeken nem a párt ideológiájával, hanem a szélsőjobb tudatosan felépített szubkultúrájával találkoznak.
– Rengeteg koncertet és bulit rendeznek országszerte.
– A Kárpátia viszont veszi a fáradságot, és a legkisebb településre is elmegy. Ráadásul erre a korosztályra általában is jellemző a lázadás, amúgy is vagány és trendi, hogy olyat tesz, amivel ezt kifejezi. Ezért nem feltétlenül az ideológia a lényeg, hanem a lázadás, a buli: hogy olyat mondok, amitől mindenkinek feláll a szőr a hátán. Azért megjegyezném: egyetemre lépéskor a 18–21 év között korosztály körében döbbenetesen magas a Jobbik-szavazók száma, de a végzéshez közeledő hallgatók körében ez a népszerűség már távolról sincs meg.
– Mennyire vannak tisztában a Jobbik ideológiájával és a hozzá kapcsolódó történelmi tényekkel?
– Az egyik fókuszcsoportos beszélgetésen a Jobbik szimpatizánsait kérdeztük, akik a holokausztból leginkább viccet csináltak, annak mélyebb társadalmi vonatkozásaival nem akartak szembenézni. Mindez amúgy az egész közéletünkre jellemző, hisz a traumáinkkal általában sem tudunk mit kezdeni. Ez a korcsoport pedig a társadalom lakmuszpapírja, hisz annak még nem teljesen integrált tagjai, de már felnőttek, és érzékelik a jelenségeket. Ők a jövő értelmisége, akik alakítják majd a társadalmi folyamatokat.
– Ehhez képest a diktatúrát a demokráciával szemben egyre többen preferálják.
– Ezt mi is érzékeljük. Épp ezért új elemet vittünk a kutatásba: az eddigi három választási opciót – a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb; nincs jelentősége; és a diktatúra bizonyos helyzetekben jobb – most kiegészítettük egy negyedikkel: olyan rossz a helyzet, hogy ide diktatúra kell. Az előzetes adatok szerint még erre a nagyon szélsőséges állításra is a hallgatók közel egytizede igent mond.
– Tudják, mit jelent a diktatúra?
– Próbáljuk vizsgálni az előző rendszerhez való viszonyukat is, milyen képük van a diktatúráról, áthagyományozódik-e ez az időszak egyáltalán. Világosan látszik, hogy a szocializációs funkciók is rendkívül rosszul működnek. A szülők vagy az előző generációk nem adták át ismeretet és tudást arról, mi volt a diktatúra. Ezért sok fiatal nem tudja. Azt mondják, nem diktátort, csak erősebb kezű, magabiztosabb, meggyőzőbb vezetőt szeretnének. A beszélgetés végére aztán belelovalják magukat abba, hogy ha a mai demokrácia nem jó, akkor nincs más megoldás, diktatúra kell. Mindez jól jelzi a demokratikus normák ismeretének hiányát.
– Az is megfogalmazódott az eredményekből, hogy a hallgatók számára a diákönkormányzatok értelmüket vesztették. Ennek mi az oka?
– Döntő részük nem is került kapcsolatba a diákönkormányzattal, negyedük pedig negatív tapasztalatot szerzett pusztán azért, mert nem tudtak kiteljesedni a szervezetben. Úgy érzik, nem az ő terepük, nincs kontrolljuk felette, csak megmondják, mit kell tenniük. Márpedig akkor minek menjen oda? Megdöbbentő volt az is, hogy amikor fontos funkcióban lévő egyetemi szereplőket beszéltettük arról, hogy a médiától kezdve az egyetem belső nyilvánosságáig milyen lehetőségeik vannak, egy ponton belátták, mennyi eszközzel nem éltek, amellyel befolyásolhatják a demokratikus intézményrendszert. Egyszerűen nincsenek tisztában ezekkel.
