Elmélyült munkavégzés vagy emelkedett stressz-szint?

Két pszichológus kutató arra kereste a választ, hogy mennyiben különbözik az otthoni munkavégzés jóllétre gyakorolt hatása a járványhelyzet előtti szabadon választott és járványhelyzet alatt otthon töltött munkanapok esetében. Eredményeik rávilágítanak arra, hogy a munkavállalók által megélt érzelmek és a munkatársi kapcsolatok tekintetében jelentős különbség van a két vizsgált időszak és azon belül is az egyes munkavállalói csoportok között.

Jóllét és munka

Pataki-Bittó Fruzsina és Kun Ágota, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói az otthoni munkavégzés és a jóllét összefüggéséről a Munkaügyi szemlében publikáltak a koronavírus-járvány kapcsán. Empirikus kutatási tapasztalataik mellett tanulmányuk segít a jóllét és a munka összefüggéseit is kontextusba helyezni. A kutatók először a releváns nemzetközi és hazai szakirodalmat dolgozzák fel, és ezt követően mutatják be a saját kérdőíves eredményeiket.

A home office vagy az otthoni munkavégzés néven emlegetett távmunka egészen a legutóbbi időkig csak lassan terjedt Magyarországon, ám a koronavírus-járvány ebben nagy változást hozott. A világtrendek megágyaztak annak a technológiai váltásnak, aminek segítségével széles körben vált elérhetővé a távmunka. Ugyan a kutatók nem mutatják be, de a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2019 februárjában a munkavállalóknak mindössze a 2 százaléka dolgozott távmunkában rendszeresen vagy alkalmanként, ez a szám 2021 februárjára azonban 11 százalékra nőtt.

A távmunkára ma már a vállalatok hosszú távú, költséghatékony megoldásként tekintenek, az azonban fontos kérdés minden szereplő számára, hogy miképp hat ez hosszú távon a munkavállalók mentális egészségére, jóllétére.

Pataki-Bitó és Kun az egyik legelterjedtebb magyarázó modellt ismertetik a kérdéssel kapcsolatban. Az úgynevezett PERMA modell szerint a modell összetevőinek mindegyike hozzájárul az egyéni jólléthez, tehát ezeken keresztül lehet azt vizsgálni, hogy egy munkavállaló jól van-e a munkakörében, munkavégzésében. A modell összetevői a következők

» pozitív érzelmek (a munkában, a munkával kapcsolatban),

» elmélyülés/elköteleződés (a munkában, a munka és a munkahely vagy a misszió iránt),

» jó kapcsolatok (a munkában),

» értelem (a feladatok értelme),

» sikerérzet (a munkában).

Ha a modell minden összetevője rendben van a munkavállaló életében, akkor a jólléte optimális. Tehát a munkahelyi jóllét akkor ér el magas szintet, ha a munkahely pozitív érzelmeket vált ki a dolgozóból, jó a munkatársak közötti kapcsolat, a munka pedig értelmes, magával ragadó és sikereket lehet benne megélni. Ha ez így van, akkor a tapasztalatok és a korábbi kutatások alapján biztosan állítható, hogy a munkavállalók hatékonyan dolgoznak. Ez pedig jó a munkáltatónak is.

A két kutató ismertet ugyanakkor olyan szakirodalmat is, ami szerint a képlet nem ennyire egyszerű, mert a munkavállalók munkán kívüli pszichés hogyléte is befolyásoló tényező. Lehet, hogy a munkával és a munkakörrel alapvetően minden rendben, de ha valaki éppen gyászol, válik, vagy egyéb okból van rosszul a magánéletében, akkor nem lesz jól a munkájában sem, és emiatt nem lehet tőle magas hatékonyságra számítani. A továbbiakban azonban a kutatók csak a munkahelyi jóllétre koncentráltak a vizsgálatukban.

Távmunka: távol is, közel is

A távmunka a munka törvénykönyve szerint a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják. A kutatók azonban nem korlátozták erre a meghatározásra vizsgálódásukat, az otthon végzett munka szinte minden formáját elemezték.

Bemutattak olyan vonatkozó szakirodalmat, ami szerint távmunkában több munkával kapcsolatos pozitív érzelmet és kevesebb negatív érzelmet él meg a munkavállaló, mint a munkahelyén dolgozva, de olyat is, ami szerint az otthoni munkavégzés során inkább a kellemetlen, negatív érzelmek erősödnek fel.

A munka és magánélet közötti feszültség felerősödése az otthon végzett munka során szintén megjelenik a szakirodalomban, mint ahogy az is világosan látszik, hogy a távmunkát a magasabb szintű autonómia teszi a dolgozók számára vonzóvá, ám olyan stressz is jár vele, amely nagyon könnyen a családtagokon csapódhat le. Konkrétabb következtetések is levonhatóak azonban a nemzetközi tapasztalatokból: a gyakori (heti 2,5 napnál több) távmunka jó hatással van a munka-magánélet egyensúlyra, ugyanakkor rontja a munkatársi kapcsolatokat. Az otthoni munkavégzés munkatársi kapcsolatokra gyakorolt negatív hatását több forrás is megerősíti. Ez ahhoz vezet, hogy gyengül a kollégák felől érkező támogatás, ami rontja a munkavállalók mentális jóllétét – mondják a kutatók. Ha pedig előáll ez a helyzet, a munkavállalók nehezebben küzdenek meg a munkahelyi stresszel, hiszen egyedül érzik magukat benne, így nemcsak az érzelmi támogatásnak, hanem a kölcsönös megbecsülésnek is híján lesznek az izoláltabb helyzetben.

Sok még a kérdőjel az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban, de viszonylagos egyetértés mutatkozik már a kilencvenes évek közepe óta abban, hogy az otthon végzett munka növeli a hatékonyságot és az életminőséget is a munkavállalók oldalán. Az ezzel kapcsolatos motiváció elsősorban a koncentráció növekedése, a munkában való elmélyülés és az egyéni időbeosztás lehetősége lehet. Azt is hangsúlyozzák azonban az ezzel foglalkozó szakemberek, hogy meg kell találni az otthoni munkavégzés optimális mértékét, hiszen a munkahatékonyság könnyen romolhat is, ha ez túlzottan a magánélet rovására megy.

Az otthon végzett munka tehát sok esetben alacsonyabb stressz-szintet és nagyobb hatékonyságot jelenthet a munkát megszakító hatások csökkenése miatt. Ha azonban a család jelenléte és a háztartási feladatok miatt inkább növekszik a munkát megszakító hatások gyakorisága és intenzitása, akkor pont fordítva: nő a stressz-szint és csökken a hatékonyság. Mindezt pedig csak tetézi az ebből a helyzetből fakadó kompenzáció: a megnövekedett bizonyítási vágy.

A szakirodalom áttekintése után tehát azt a következtetést vonják le a kutatók, hogy az otthon végzett munka közelebb viheti a munkavállalókat és a munkáltatókat céljaikhoz, de más élethelyzetekben, más paraméterek mentén el is távolíthatja őket ettől. Pataki-Bittó és Kun kutatásuk kérdőíves részében azt vizsgálták, hogy a koronavírus-járvány előtti és alatti otthoni munkavégzés hogyan csapódott le ebben a keretrendszerben.

A kutatás eredményei

A járványhelyzet előtt kezdődött kutatást a járvány munkára gyakorolt hatásai miatt újra kellett tervezni. Ennek eredményeképpen szerepelnek összehasonlítható adatok a kényszer nélküli és a külső kényszer által kiváltott helyzetekre vonatkozóan.

A kutatásra önkéntesen jelentkező munkavállalóknak egy-egy nap végén kellett kitölteniük az arra a napra vonatkozó kérdőívet. A járványhelyzet előtti szakaszban csak olyanok vettek részt a vizsgálatokban, akik az otthoni munkavégzés során nem láttak el gyermekfelügyeletet is. A járványhelyzet alatti vizsgálatokban azonban olyanok is bekerültek a kutatásba, akik 12 év alatti gyermekükről is gondoskodtak a háztartásban. Összesen több mint 200 különböző korú és nemű résztvevő válaszait rögzítették és vetették össze.

A legfontosabb megállapítások egyike, hogy a munkahelyi kapcsolataikat jelentősen jobbnak értékelték az otthonról dolgozó munkavállalók a korlátozások alatti helyzetben, amikor munkatársaik is otthonról végezték munkájukat. Azaz, megnyugtatóbb lehet úgy otthonról dolgozni, hogy tudjuk, mások is ezt teszik. Így ugyanis nem érzi kirekesztve, kiközösítve magát az, aki nem megy be a munkahelyre, hiszen senki más nincs bent. Ez a megállapítás igazolja azt a hipotézist, miszerint a munkatársi kapcsolatokra bizonyos helyzetekben negatív hatással lehet az otthoni munka.

Nyugodt munkavégzésről inkább a járványhelyzet előtt számoltak be az otthon dolgozók. Nem meglepő ez, hiszen sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a járványhelyzet alatt a család más tagja is otthont tartózkodott, illetve alapvetően magasabb volt a társadalom stressz-szintje is ebben az időszakban. Ugyanennek a másik oldala is megmutatkozott a kutatásban: a járványhelyzet alatt az otthonról dolgozók több negatív érzelmet és stresszt éltek meg, valamint alacsonyabbra értékelték pszichés jóllétüket, mint a járványhelyzet előtt akár alkalmanként otthonról dolgozók.

A kutatók a stressz természetére részletesebben is rákérdeztek, és azt találták, hogy az ingerlékeny, az ideges és a feszült érzelmi állapotok értek el magasabb szintet a járványhelyzet alatti távmunkában.
A három érzelmi állapot jól mutatja, hogy ez az időszak milyen hatásokat váltott ki a munkavállalók jelentős részéből.

Mindennek egy fontos részhalmaza, hogy a 12 év alatti gyermekekkel együtt élő szülők kifejezetten hiányolták a nyugodt munkavégzés feltételeit a többi munkavállalóhoz képest. A hatékonyság érzésében, a munkahelyi kapcsolatok és a munka értelmének megítélésében nem mutatkozott nagy különbség a két csoport között, de a pszichés jóllét szintje alacsonyabb, a stresszérzet magasabb a gyerekeseknél. Erősebben jelenítették meg a következő érzelmeket azok a munkavállalók, akik háztartásában nem élt 12 év alatti gyermek: érdeklődő, erős, éber, elhivatott, elszánt/határozott, figyelmes, aktív/élénk. A kisgyermekes szülők viszont a bűntudatos, ingerlékeny, feszült állapotokat találták magukra nézve jellemzőbbnek.

A kutatók egyébként a gyermek 12 éves korhatárát egy nemzetközileg bevett életszakaszhatár alapján húzták meg éppen itt. A modell szerint ez az életkor az önállóságra való törekvés kezdete. Ebből következően pedig jellemző, hogy az ez alatti gyermekek a digitális oktatáshoz is több segítséget, odafigyelést igényeltek, mint az idősebbek. Az e kor alatti gyermekkel rendelkező munkavállalók igazolták azt az elméleti feltevést, miszerint az otthoni munkavégzés jelentősen kihathat a munka és a magánélet között alapvetően is meglévő konfliktusra.

Nem meglepő a gyermekesek reakcióiból is levont általánosító következtetés: a kutatók szerint a szubjektív dolgozói jóllétnek fontos befolyásoló tényezője, hogy adottak-e a nyugodt otthoni munkavégzés feltételei.

A kisgyermekkel nem rendelkező munkavállalók ezzel szemben nagyobb mértékű aktivitásról, elhivatottságról és elszántságról számoltak be a kutatásban. Ez arra utalhat, hogy a korlátozások a munka irányába terelték ezeket a munkavállalókat a más típusú aktivitások felől. Az azonban tény, hogy a koronavírus alatti otthoni munkavégzés során még a gyermektelen munkavállalók is nagyobb ingerlékenységről és feszültségről számoltak be, mint a járvány előtt otthonról dolgozó munkavállalók. Azaz a járványhelyzet okozta általános társadalmi és munkahelyi feszültség bennük sem maradt teljesen nyom nélkül.

Az viszont kifejezetten megnyugtató lehet a munkáltatóknak, hogy a járványhelyzet alatti korlátozások a munkavállalók munkához való hozzáállásában és az egyéni munkájuk értékelésében nem hozott jelentős változást. Nem kell tehát attól félni, hogy az otthoni munkavégzésre kényszerült munkavállaló elvész, az azonban figyelmet igényel, hogy ugyanez az időszak legerőteljesebben a munkavállalók érzelmi állapotára és stresszérzetére hatott. Erőforrás lehet ehhez, hogy a kényszerű, egész szervezetet érintő távmunkában a munkatársi kapcsolattartás, segítségnyújtás és összetartás erősödött, így a dolgozók nem érezték magukat elszigetelten.

A kutatók maguk is azzal zárják a tanulmányukat, hogy annak eredményei támpontot nyújthatnak a szervezetek vezetői részére ahhoz, hogy a munkavállalók szubjektív jóllétében pozitív irányú változást tudjanak előidézni az otthoni munkavégzés során. Ahogyan ők látják, elsősorban a stressz és a feszültség csökkentésére érdemes figyelni, és érdemes külön figyelmet fordítani az egyes munkavállalók családi helyzetére is ennek során. 

Hasonló tartalmú cikkekért keresse a 168 Óra hetilap legújabb számát.