Eladósítják a középiskolásokat is? – Az ITM nem akar egyetemeket összevonni, a HÖOK középiskolásoknak is diákhitelt adna

Amióta kiderült, hogy Palkovics László átvette a humántárcától a felsőoktatást, az érintetteken a pánik jelei mutatkoznak. Egyrészt azért, mert attól tartanak – és ezt a napokban több cikk is megerősíteni látszott –, hogy fölelevenítik Orbán Viktor régi vágyát és egyetemeket vonnak össze, másrészt továbbra is Damoklesz kardjaként lóg a diákok feje fölött, hogy 2020-tól csak középfokú nyelvvizsgával lehet a felsőoktatásba jelentkezni. Ráadásul tudható, hogy ez Palkovics László szívügye: még az oktatásért felelős államtitkárként kardoskodott az elképzelés mellett, s többször is kijelentette: ha ő felnőttként el tudott sajátítani idegen nyelveket, akkor ezt tegyék meg a középiskolások is.

Fotó: MTI/Marjai János

Mint ismeretes, a kormány 2014-ben írta elő az emelt szintű érettségit és a kötelező nyelvvizsgát a diploma első lépcsőjeként. Palkovics László ezzel kapcsolatban azt mondja: a kormány valójában „hat évet adott a diákoknak a felkészülésre”. Ám a szülőkön és a diákokon most végigsöprő pánik rögtön érthetőbbé válik azáltal, hogy a napokban kiderült: az idén felvettek 31 százalékának nem volt nyelvvizsgája. A Magyar Narancs érdeklődésére az Oktatási Hivatal elárulta ugyanis a friss számokat: alap- és osztatlan képzésre összesen 60 982 hallgatót vettek fel, közülük 41 795-nek volt legalább középfokú nyelvvizsgája, ami 69 százalékos arány. Ha már idén kötelező lett volna a nyelvvizsga, 19 187 diák, azaz a felvettek 31 százaléka nem jutott volna be a felsőoktatásba.

A kormány azonban, ahogy arra Palkovics László már többször is utalt, nem valószínű, hogy enyhít a feltételeken: tudvalévő, hogy amire Orbán Viktor egyszer már rábólintott, azon nem szokása változtatni, még ilyen elképesztő számok esetén sem. Az is elképzelhető persze, hogy valójában épp az a cél, hogy ennyivel kevesebb tanuljon a felsőoktatásban.

Mindenesetre a hallgatói képviseletek tesznek egy kísérletet: javaslatuk oldana valamelyest a szigorú jogszabályi előírásokon. E szerint a nyelvvizsga hiánya nem lenne akadály a felsőoktatásba lépésnél, de az így felvett hallgatóknak vállalniuk kellene, hogy egy tanév (vagyis két szemeszter alatt) megszerzik a középfokú nyelvvizsgát. Ha ezt nem teszik meg, akkor – az elképzelések szerint – bukják a már elvégzett két szemesztert, és újra kell felvételizniük.

Van ugyanakkor egy másik, körvonalazódó elképzelés is, ami a szintén a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájához (HÖOK) köthető. Információink szerint ugyanis

a diákképviselet azt a javaslatot akarja tenni a kormánynak, hogy a diákhitelt terjesszék ki a középiskolásokra is.

Ha ez valóban így van, akkor a részleteken még sokat kell dolgozni, hiszen 18 év alatti fiatalokról lévén szó, mindenképpen szükség lenne valamiképpen a szülők kezességvállalására is. Tény, hogy az idei tanévkezdéstől „Nyelvtanulási hallgatói hitel” címen félmillió forint diákhitelt vehetnek fel azok a felsőoktatásban tanulók, akiknek a diploma megszerzéséhez még nyelvvizsgát kell szerezniük. Úgy tudjuk, ezt a konstrukciót bővítené a hallgatói képviselet a középiskolások felé. Mindez a középiskolai nyelvoktatás bírálata is: azzal lényegében mindenki tisztában van, hogy a csak az állam által biztosított közoktatás maga nem alkalmas arra, hogy eljuttassa a diákot a nyelvvizsgához, ahhoz a többség esetében magánórákra is szükség van. Például azért, mert az egyre súlyosabb szaktanárhiány éppen a nyelvtanári pozíciókat érinti. Az ugrásszerűen megnövekedett kereslet miatt a magánórák ára igen borsos, szülők sokasága nem engedheti meg magának, hogy a gyermekét beírassa. Kérdés, hogy egy esetlegesen kiterjesztett hitelkonstrukcióval ki hogyan tud élni. Ez a megoldás azt is sugallja: a köznevelés nem teljesíti azt a feladatát, hogy felkészítse a tanulót a felsőoktatási tanulmányokra.

A két javaslat közül a kormánynak kell döntenie, de úgy tudjuk, a Diákhitel kiterjesztésének nagyobb az esélye

Végigsöpört a nyilvánosságban az a hír is, hogy szóba került budapesti egyetemek összevonásának gondolata. Több lap is úgy értesült, hogy Palkovics László egy korábbi tervet melegítene fel, amelynek mintája a brit University of London lenne. Nem sokkal a hír kirobbanása után az ITM cáfolta ezt. Közleményben tájékoztatott arról, hogy a sajtóban megjelent elképzelés nem feltétlenül áll összhangban a valódi terveikkel.

Az ITM határozottan leszögezi: nem kíván egyetemeket összevonni.

Amiben viszont valóban gondolkodnak, az egy társulás létrehozása, amely ahhoz adna keretet, hogy az érintett egyetemek és az időközben az MTA-tól elszakított kutatóintézetek hatékonyabban működjenek együtt, akár közös szak indításáról, akár kutatási pályázatokról legyen is szó. A társulási forma jogi személyként működne, de úgy, hogy az egyetemek önálló jogi személyisége is megmaradna. vagyis – magyarázta az egyik forrásunk – ez egyfajta ernyőszervezetként segítené az intézmények közötti együttműködési lehetőségek kihasználását. Csak egyetlen példa: kívánatos volna, hogy a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, a Szegedi Tudományegyetem és a szegedi ELI-ALPS Kutatóintézet közös égisz alatt működhessen együtt nemzetközi projektekben, s közvetlenül pályázhasson brüsszeli forrásokra.

A kormány álma, hogy a magyar felsőoktatás a nemzetközi élvonalhoz közelebb kerüljön. Palkovicsék úgy vélik, hogy ha egy ilyen társulási formában összeadódódnának a kapacitások, a tudományos sikerek, a teljesítmények és a kutatások – e tekintetben az MTA intézetei nagyon sokat érnek –, akkor az egyetemi rangsorokban is sokat léphetne előre Magyarország.

Persze a mérleg másik nyelvébe is van mit pakolni: bár szólhatnak érvek amellett, hogy az atomizált tudományos-kutatási teljesítményt összerázza és az intézmények közötti szorosabb együttműködést ösztönzi ez a társulási forma, de – és ez van a másik serpenyőben – ehhez elengedhetetlen lenne az akadémiai-egyetemi szektor és a kormányzat közötti bizalmi viszony. Ez azonban most illúziónak tűnik: az MTA átalakítását erőből lenyomó Palkovics Lászlóval szemben óriási a bizalmatlanság a mérvadó tudományos körökben. Ráadásul olyan intézményeket kellene együttműködésre sarkallni, amelyek maguktól ezt eddig nem tették meg. Az együttműködés elmaradásának okai bonyolultak: az elszámolási nehézségektől a képtelen bürokratikus akadályokig sok minden nehezíti a közös munkát