Egyedül maradt Paks II az EU-ban

A napokban felgyorsultak az események a tervezett paksi atomerőművi beruházás kapcsán. Az orosz szállító bejelentette, hogy elkezdték a műszaki tervezési munkát, amely 2-3 évig is eltarthat. Az illetékes főmérnök szerint abból indulnak ki, hogy a két új blokk 60 évig fog működni és 100 százalékos teljesítményre lesz képes. Ez a kijelentés felettébb optimistának tűnik annak fényében, hogy egyetlen nukleáris erőmű sincs a világon, amely ennyi ideig korszerűsítés és felújítás nélkül működne és tartósan 100 százalékos teljesítményre lenne képes. Nem véletlen, hogy a nemzetközi előírások szerint átlagosan 30 év után szigorú átvizsgálásra van szükség, és az előírt változtatások nyomán engedélyezik a további működést. Ez történt néhány éve Paks esetében is, így működhetnek még 15 évig a mostani blokkok.

A tervezés konkrétumairól kevés újdonságot tudhattunk meg, annyit mindössze, hogy a két új 1200 megawattos blokkot szintén a Duna vize fogja hűteni, ami viszont környezetvédelmi problémákat vet fel. A jelenlegi erőmű ugyanis már most is gyakran a megengedett határértékig melegíti fel – hat fokkal – a folyó vizét, és ezt átlépni nem szabad súlyos károkozás veszélye nélkül. Ezért az új blokkok vízellátását és kibocsátását legalább 6-8 kilométerrel arrébb kell megoldani, ami vélhetően egy hosszú fedett csatornával lehetséges, de még így is alacsony vízhozamnál túlmelegedést okozhat. Kíváncsian várjuk, mi lesz a tényleges megoldás, miután a hűtőtornyok ötletét a jelek szerint elvetették.

A régi és az új blokkok néhány éves párhuzamos működése más gondokat is okoz, mivel a hatalmas áramtöbblettel nehéz mit kezdeni: a jelenlegi hálózat el sem bírja, ekkora mennyiség szabadpiaci értékesítése pedig irreális elképzelés, részben logisztikai okokból, részben pedig a prognosztizálható árviszonyok miatt. Az ezt firtató kérdésre a sajtótájékoztatón az a válasz érkezett, meg fogják majd oldani a dolgot, de hogyan, arról nem esett szó.

A tervezés indulásának időzítése ahhoz igazodott, hogy az Euratom tudomásul vette az új blokkok műszaki tartalmát, amit a kormány nagy diadalnak állított be, holott a gondot nem a műszaki kérdések okozzák. Az uniós joggal és a normális üzleti logikával az ellenkezik, hogy pályáztatás nélkül döntöttek a Roszatom mellett, és gyakorlatilag minden információt évtizedekre titkosítottak, holott horribilis közpénzek felhasználásáról van szó. Mindkét dolgot vizsgálják Brüsszelben, sőt egy harmadikat is, a tiltott állami támogatás gyanúját. Ezt az alapozza meg, hogy a kormány maga akarja – jórészt orosz hitelből – finanszírozni a beruházást, ami a hivatalos álláspont szerint a későbbi árakban nem jelentkezne. Ez tételesen tiltott az uniós versenyjogban. Mindhárom kérdésben leghamarabb az év végén vagy jövőre lehet döntés.

A nagy titkolódzás része az is, hogy csak most került nyilvánosságra, hogy már augusztusban döntöttek a jelenlegi paksi vezérigazgató leváltásáról, és állítólag egy tapasztalt német szakember kerül a helyére. Ez némi meglepetést keltett, mert a távozó vezetőt öt éve a Fidesz-kormány nevezte ki, és eddig azt hangoztatták, hogy marad. Megindultak a találgatások a váltás okairól, többen azt feltételezik, hogy Orbánék ezzel a gesztussal akarják a paksi projektet és az orosz kivitelezőt elfogadhatóbbá tenni az uniós szerveknél. Ez fontos szempont annak fényében, hogy a Roszatom több vezetője különböző ügyek miatt tiltólistán van az EU-ban, és be sem utazhat.

Ha tényleg megvalósul a paksi bővítés, évtizedekre meghatározza a magyar energia-politikát. Egyre több tényező kérdőjelezi meg azonban az értelmét, mindenek előtt a nemzetközi energetikai trendek. Az újonnan belépő, mind nagyobb arányt képviselő források – a megújulókon túl a nem hagyományosan kitermelhető szénhidrogének – átírják a hosszútávú prognózisokat, mind a termelés szerkezetét, mind az árviszonyokat illetően. Az unióban például az angliai projekt minapi leállításával minden atomerőművi beruházás szünetel, helyette viszont nő a megújuló energiafelhasználás aránya. Németországban nyáron voltak olyan időszakok, amikor az ország szükségletének 60 százalékát már a megújulók fedezték.

Szavakban nálunk is cél a megújuló források arányának növelése, a napokban például nagy hanggal jelentették be, hogy az MVM néhány milliárdos uniós támogatást kap erre, miközben Paksnak csupán a tervezési előkészítése sokszor ennyibe kerül, a sok ezermilliárdos tervezett végösszegről nem is beszélve. A kormány hivatalosan 2020-ig 13 százalékra növelné a mostani ötről a megújulók arányát. Ez elvileg nem lehetetlen, de tökéletesen irreális: a megvalósításához egyrészt tényleges akaratra, ösztönzésre, adókedvezményekre stb. lenne szükség, és persze legalább ezermilliárdos nagyságrendű fejlesztési forrásra.

Egyiknek sincs nyoma, csak látszatkeltés folyik, valójában a paksi atomenergiának csinálnak helyet, oda ellenőrizhetetlenül szórják a pénzt, minden mást a háttérbe szorítanak. Orbánék a jelek szerint szembe mennek a világgal, az ország valós érdekeivel, és ennek az árát sajnos mi és az utódaink fogjuk megfizetni.