Csizmadia: Az orbáni emlékezetpolitikával nem lehet azonosulni

A Magyar Színházi Társaság elnöksége nemrég közleményt jelentetett meg: „Csatlakozik azokhoz a civil művészeti szervezetekhez, amelyek lelkiismereti okokból, a kormányzat holokauszttal kapcsolatos emlékezetpolitikája miatt nem kívánják felhasználni a Magyar Holokauszt 2014 Emlékévre kiírt pályázaton elnyert támogatást.” A színházi társaság elnöke, Csizmadia Tibor rendező elmondta nekünk: közleményüket nem politikai állásfoglalásnak szánták. De az emlékév körül kialakult botrányokat nem lehet szó nélkül hagyni. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

2014. március 20., 17:30

– A Magyar Színházi Társaság szakmai érdekvédelmi szervezet. Nem szoktak társadalmi, közéleti kérdésekben megnyilvánulni. Most miért tettek kivételt?

– Mi tényleg civil szervezet vagyunk, alapszabályunkban is szerepel, hogy nem politizálunk, egyetlen párthoz sem kötődünk. A Holokauszt Emlékév kapcsán kiadott közleményünket sem politikai állásfoglalásnak szántuk. A színházi társaság legutóbbi elnökségi ülésén azonban felmerült az emlékév körül kialakult helyzet. S bár az elnökségben tizenegyen vagyunk, szinte egy emberként érzetük úgy, hogy ebben az ügyben nekünk is meg kell nyilvánulnunk. Vissza kell adnunk a Civil Alap támogatását, mert nem tudunk azonosulni a jelenlegi kormány emlékezetpolitikájával.

– Mi a gondjuk vele?

– Elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, amit a német megszállás emlékműve szimbolizál. Ez a történelemhamisítás sérti a holokauszt áldozatainak emlékét. E mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A Magyar Színházi Társaság vezetői között általában mindig mindenről éles vita szokott kialakulni. Különböző világnézetű és habitusú emberek vagyunk. De érdekes, ebben a kérdésben nem volt vitánk egymással. Egyértelmű volt az elhatárolódásunk, másfelől szolidaritást akarunk vállalni mindazokkal, akik szintén lemondtak a Civil Alap támogatásáról. Köztük sok kollégánk, művészszervezet is van. Például a Gólem Színház, a Szépírók Társasága vagy a József Attila Kör is.

– Szerintem a civilek gesztusai azért is példamutatók, mert kifejezik: a holokauszt nem csak a zsidók ügye.

– Ezzel abszolút egyetértek. Mi már másfél évvel ezelőtt rendeztünk egy kiállítást Harsányi Lászlóval együtt azokról a színművészekről, akik a második világháború áldozatai lettek. A tárlatot a Bajor Gizi Színészmúzeumban mutattuk be. Csodálatos, megrázó anyag jött össze rengeteg eredeti dokumentummal. Szerettünk volna ebből idén vándorkiállítást rendezni vidéki és fővárosi teátrumokban. Ezzel pályáztunk a Civil Alaphoz, és nyertünk 1 100 000 forintot. Egyébként Harsányi László külön is pályázott ide, és ő is bejelentette, hogy lemond a pénzről. Mindezt azért is mondtam el, hogy hangsúlyozzam: a magyarországi holokauszt a színházi szakma ügye is. Mindannyiunk ügye. Az egész társadalmat érinti.

– Mi lesz a vándorkiállításukkal?

– Megpróbáljuk más forrásokból megvalósítani.

– A Fidesz politikusai szerint mindazok, akik bojkottálják a kormányzati emlékévet, valójában beszálltak az ellenzéki kampányba.

– A választás előtt valószínűleg minden közéleti gesztus politikainak minősül. De ha így nézzük, a Szabadság téri szoboravatás is a választási kampány része lett volna, csak kénytelenek voltak későbbre halasztani az emlékmű felállítását. Persze mi is mérlegeltük, hogy kampányolással vádolhatnak bennünket. Tudomásul vesszük, de ez sem tart minket vissza. De hangsúlyozom: ez nem politikai kérdés. Lelkiismereti okokból tiltakozunk.