Civilek perelték a magyar államot, tárgyalás holnap Strasbourgban
Nagy jelentőségű ügyben tart holnap meghallgatást a strasbourgi bíróság nagykamarája. A Magyar Helsinki Bizottság kontra Magyarország perben a közérdekű adatok nyilvánosságának az Emberi jogok európai egyezménye szintjére emelt védelme forog kockán.
Az utóbbi időben több olyan döntés is született Strasbourgban, mely úgy találta, hogy a közérdekű adatok visszatartása sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mert ezek híján a polgár képtelen megfogalmazni elfogadható és mérvadó álláspontját.
Most a nagykamara tárgyalja, hogy mindez valóban levezethető-e az egyezményből. Az ügy jelentőségét mutatja, hogy a magyar kormány oldalán beavatkozott a brit kormány is, míg a Helsinki Bizottság oldalán számos jelentős civilszervezet sorakozott fel.
A Magyar Helsinki Bizottság 2011-ben azért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a rendőrség által kirendelt védők neve és az általuk vitt ügyek száma nem nyilvános adat. A Helsinki Bizottság a szóban forgó adatokkal azt szerette volna bizonyítani, miszerint elterjedt gyakorlat, hogy a rendőrség ugyanazon néhány ügyvédet rendeli ki védőként.
A Helsinki Bizottság kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a kirendelt védői rendszer rendkívül alacsony hatásfokkal működik. Ennek egyik oka, hogy egyes rendőri szervek előszeretettel rendelik ki nagyobb arányban azokat az ügyvédeket, akik várhatóan nem „nehezítik meg” a nyomozást. Ez olyan összefonódáshoz vezethet egyes rendőri szervek és ügyvédek között, amely veszélyezteti a terheltek hatékony
védelemhez való jogának érvényesülését.
Mindezek alátámasztására a Helsinki Bizottság 2009-ben huszonnyolc rendőrkapitányságtól kérte ki az előző évben kirendelt védők nevét és kirendeléseik számát. A kapott adatok jól mutatták az aránytalan kirendelési gyakorlatot: voltak olyan ügyvédek, aki évi több száz kirendelést kaptak, és olyan kapitányság is, ahol az ügyek több mint 80 százalékában ugyanazt a védőt rendelték ki.
Tizennyolc rendőrkapitányság minden további nélkül kiadta a kért adatokat, és az adatok kiadását megtagadó rendőrkapitányságok ellen indított perekben a bíróságok szintén majd minden esetben egyetértettek a Helsinki Bizottság álláspontjával, hogy a kirendelt védők neve és ügyeik száma
közérdekből nyilvános adat.
Három eset azonban a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindhárom ügyben úgy döntött, a kért adatok nem ismerhetők meg, mert azok a kirendelt védők személyes adatai.
A Helsinki Bizottság szerint e döntések sértik a véleménynyilvánításnak az Emberi jogok európai egyezményének 10. cikkében foglalt szabadságát, ezért mindhárom ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Ezen ügyek egyikében tart meghallgatást november 4-én a strasbourgi bíróság tizenhét bíróból álló nagykamarája.
A nagykamara dönt az elvi jelentőségű ügyben. Fontos, hogy egyből a strasbourgi bíróság nagykamarája fog dönteni az ügyről. Az első fok, a kamara ugyanis „átadta a hatáskört”. Erre akkor van lehetőség, ha az egyezmény értelmezése tekintetében lényeges kérdés merül fel, vagy valamely kérdésnek a kamara általi megítélése a bíróság által korábban hozott határozattal ellentétes lehet.
Ez a lépés is jelzi tehát, hogy itt a konkrét ügyön túlmutató, elvi jelentőségű kérdésben is döntést hozhat majd a strasbourgi bíróság, amely több korábbi döntésében az egyezmény által védett jogként kezelte a közérdekű adatokhoz való jogot.
Az ügy emellett nemzetközi szinten is jelentős érdeklődést váltott ki: harmadik félként beavatkozott az ügybe több
civilszervezet és a brit kormány is, amelynek képviselője a magyar kormányhoz és a kérelmező Helsinki Bizottsághoz hasonlóan szintén felszólal majd a meghallgatáson.
A Magyar Helsinki Bizottság fő érvei a következők:
1. Az adatok kiadásának megtagadása nem felelt meg a magyar jogszabályi rendelkezéseknek, mivel a kért adatok „közérdekből nyilvános adatnak” minősültek.
2. Az adatokhoz való hozzáférés korlátozásának nem volt legitim célja: azt nem indokolhatta például a kirendelt védők magánszférához való joga, hiszen a kért adatok nem érintették a védők az egyes ügyekben kifejtett tevékenységét vagy a titoktartási kötelezettség körébe eső adatokat.
3. A civilszervezetek – a sajtóhoz hasonlóan – társadalmi kontrollként („social watchdog”) működnek, és az adatok kiadásának megtagadásával a kérelmező e funkcióját akadályozza az állam, ráadásul úgy, hogy a rendőrség „információs monopóliummal” rendelkezett a kért adatok felett.
A magyar kormány azzal érvel, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés joga nem vezethető le az egyezményből. Emellett az adatok kiadásának megtagadása megfelelt a magyar jogszabályoknak, valamint arra a kirendelt védők jogainak védelme érdekében volt szükség.
