Borotvaélen

- Bejött a jóslata. Január első napjaiban azt nyilatkozta lapunknak: a kizárásnál reálisabb esély, hogy Európában páriaszerepbe kényszerülünk. Az Európai Bizottság most azt javasolja: függesszék fel Magyarország kohéziós támogatásait.

– A mostani döntéshez az vezetett, hogy 2004 óta tart Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárás. 2010-től pedig az Orbán-kormány nagyon zavaros költségvetési politikát folytat.

- Számháború zajlik.

– Így van. Névleg megvan a hiánycél, de a strukturális deficit mértéke nagyon magas. A kabinet játszik Európával: politikai döntései nemcsak az alkotmányosságot, hanem az uniós gazdasági szabályokat is érintik. A politikai lépésekre az E- csak jogi kifogásokkal tud válaszolni. Ám ettől a kormány politikájának központi elemei nem változnak. Az unió látja korlátait, ezért próbálja tágítani cselekvési határait. A pénzügyi biztos már azt mondta, a hitelmegállapodás feltételei között szerepel, hogy megbízhatóan működjenek a magyar bíróságok. Sőt, az orbáni kettős beszéd miatt éppen a 168 Órában üzent az Európai Parlament elnöke: „Nem vagyunk ostobák!” Igyekeznek fogást találni a magyar kormányon.

- Ám Orbán nyugodt. A kabinet tudta, mire készül az Európai Bizottság, mégsem reagált. Abban bíztak, hogy még nem volt precedens a kohéziós pénzek befagyasztására. Vakhit ez, elbizakodottság?

– A helyzet súlyosabb. Miután a kormány elküldte százoldalas reagálását az unió kifogásaira, Orbán rádióinterjújában úgy fogalmazott: „Nem olyan gyorsak a fiúk azért, hogy hétfő reggelre már megjöjjön a válasz.” Tehát időhúzásra játszik. De azért Orbán is tudja, hogy lépéseinek következményei lesznek. Ennek jele, hogy az uniós szankciók hírére a kormány azonnal utalt rá, milyen megszorító intézkedéseket hajt végre. Már nem beszélnek arról, hogy nem akarnak megállapodni az EU-val, ők sem hiszik, hogy egyezség nélkül kihúzzák 2014-ig.

- Éppen ezért Orbán konszolidálni akar. De mit? Kis János filozófus szerint a Fidesz korlátlan hatalmát. Mások azt mondják, a kormányfő jó fiúnak szeretne látszani az unió szemében. Alvezérei – Navracsics és Lázár – legalábbis biztosan ennek érdekében cselekszenek.

– Orbán saját hatalmát akarja konszolidálni. Azt szeretné, hogy az általa létrehozott alaptörvényi szisztéma, a „társadalmi és gazdasági unortodoxia” tartós legyen. Annyi engedményt tesz, amennyi az életben maradáshoz és a folyamatok ellenőrzéséhez elég. - Meddig lehet ezt büntetlenül játszani?

– Nem tudom, hogy van-e még olyan határ, amit nem lehet átlépni.

- Orbánnak az az érdeke, hogy a „húzd meg, ereszd meg” taktikát alkalmazza, hiszen borotvaélen táncol hívei és az unió között. Ha túlzott engedményt tesz, idehaza bukik, ha nem enged, odakint.

– Valóban. A kettős beszédre jó példa az Európai Parlament legutóbbi, a szorosabb ellenőrzésről szóló állásfoglalása, amelyet a baloldaliak, a liberálisok és a zöldek szavaztak meg. A kormány úgy reagált: szankciókat akarnak ellenünk bevezetni – ezzel életben tartja hívei indulatát. Miközben épp azt használja ki, hogy valójában nincs szó szankciókról, csak monitorozásról.

- Rövid a választói memória: lassan tíz éve, hogy Orbán a Kereszténydemokrata Internacionálé kongresszusán elítéltette az akkori szocialista kormányt, később pedig ő maga javasolta a néppárti frakciónak: a Gyurcsány-kormánytól vonják meg az uniós támogatásokat.

– Egy éven keresztül szórakoztattam a Facebookon a barátaimat azzal, hogy régi Fidesz-nyilatkozatokat kapcsoltam össze a velük ellentétes mai kormányzati döntésekkel. Eleinte éveket kellett visszalapozni az ellentmondásokért, később már csak napokat.

- A kormányzat dönthet úgy, hogy folytatja a jelenlegi, borotvaélen táncoló politikáját, de Török Gábor politológus egy B verziót is elképzelhetőnek tart. E szerint a kötelező megszorítások miatt előrehozott választásba is menekülhet a kormány. És az ellenzék gyengesége miatt meg is nyerné. A Nézőpont szerint most 2,2 millióan szavaznának Orbánra, a Medián mérése alapján 26–15 százalék az arány a jelenlegi és a volt kormányzók között.

– A Fidesz süllyedése ugyan megállt, de másfél év alatt sok szavazót vesztett. Az MSZP stabilizálta a helyzetét, az LMP, a Jobbik és a DK nagyjából ugyanott áll, ahol eddig. A Fidesz számára – a megszorítások miatt – mégis kockázatos lenne egy választás. Ráadásul azt sem tisztázták még, hogy az új választási rendszer miatt a saját embereik közül kinek szűnik meg az állása. Igaz, áprilisra állítólag végleges lesz a választókerületi névsor a Fideszben. Ez fontos egy olyan hierarchikus szervezetben, amelyben a vezetők gondoskodnak a beosztottjaikról.

- Ebben segítenek majd a járások.

– Ám azok még nem jöttek létre. Nem zárnám ki, de nem látok nagy esélyt az előrehozott választásra. Kétségtelen viszont, a Fidesznek mindaddig esélye lesz a győzelemre, amíg az ellenzék ennyire széttagolt. A kormányellenes erőkön belül most átrendeződés zajlik.

- Inkább kezd még jobban szétesni az amúgy sem egységes ellenzék: Árok Kornél elszakadt Kónyáéktól, az ifi Polgár Dóra Gyurcsányéktól, az LMP, a Milla, a 4K! nemet mondott az új kerekasztalra, az MSZP a többi baloldali pártra.

– Elismerem: udvariasan fogalmaztam. De azt be kell látni: amíg nem egyértelmű, hogy az adott csoport civil akar-e maradni, vagy párttá szeretne szerveződni, amíg nem tisztázott a karakterük, mit szeretnének, hány embert képviselnek, addig nem lehet kerekasztalt szervezni. Először bizalomerősítő folyamatra lenne szükség, ami sok háttérmunkát igényel. A baloldali ellenzéki kerekasztal története – az MSZP kihátrált a munkáspárti Thürmerékkel való együttműködésből – arra világított rá: attól, hogy egy szervezet Fidesz- és Jobbik-ellenesnek deklarálja magát, még nem biztos, hogy része a demokratikus ellenzéknek.

- Gyurcsány évértékelőjében arról beszélt, hogy a Fidesz mögött álló milliók az ellen-Magyarországot támogatják, amely nem hisz Európa eszméjében, keleti szelekre vágyik. Magyarország szerinte egy rosszkedvű barakk. Pontos értékelésnek tűnik, de hol a vízió, az ajánlat? Az MSZP a lecsúszottak helyzetéről beszél: nincs munka, nagy a szegénység. Így van, de merre a kiút?

– Végig kell gondolniuk, milyen Magyarországot képzelnek el, hogyan viszonyulnak egykori kormányzásukhoz. A Gyurcsány-beszéd számomra azért volt meglepő, mert a volt kormányfő politikai elemzői szerepben lépett fel. Még saját pártjának programjáról sem beszélt. Persze az is lehet, hogy ő és az ellenzék más tényezői nem akarják idő előtt versenyre vinni programjukat. Most, ugye, megint udvarias voltam. De van egy pesszimista feltételezésem is: deficites az ellenzéki jövőképgyártás. Nemcsak az ellenzéki szervezetek széttagoltak, hanem intellektuális erőforrásaik is. A tanácsadóik vagy nem beszélnek egymással, vagy nem adják át szellemi termékeiket egyetlen szerveződésnek sem, mert itt sincs bizalom, illetve nem látják a folyamat kimenetelét.

- Legyünk megengedőek: azért zajlik a brandépítés. Az MSZP radikálizálódik és balra húzódik, a DK inkább a liberálisok felé indul. Az LMP középen marad, nyitva hagyva bal- és jobboldali kapuját is.

– Az ellenzéki szervezetek jelenleg egymás kifárasztására játszanak: a nagyok a kicsik elhullására, a kicsik a nagyok megroppanására, a régiek az újak kifulladására, az újak a régiek elkopására számítanak. Valakiknek végül igazuk lesz. A konkrét együttműködés kérdése ezt követően lesz érdekes a színen maradók között.

- Addig taktikáznak, míg késő lesz. Nagy a bizonytalanok tábora, szűk a kínálat. Kis János mégis optimista, szerinte van visszaút a vitázó, versengő demokráciához.

– Rég mással foglalkoznék, ha másképp látnám. Ugyanakkor hiányolom az ehhez szükséges ellenzéki műhelymunkát. A szervezeteknek végre foglalkozniuk kellene az alkotmányossági, sarkalatos törvényekkel, a társadalmi problémákkal, ki kellene dolgozni a változtatás verzióit. Lépésről lépésre.