Nem szabad feladni a reményt, a béka is megmondta

A Dévai Fogadó hivatalos megnyitója és intézménybejárása előtt fél órával érkeztem, hogy – már amennyire lehetséges – nem hivatalosan, nem kérdezősködve is bejárjam a terepet. A segítő központ jókedvű munkatársai fogadtak és regisztráltak, több tucatnyi ukrajnai menekült gyermek és családja társaságában, kifejezetten ünnepélyes hangulatban. Mire az önfeledten játszó kicsiket látva mélységeiben is elgondolkozhattam volna azon az egyébként egyértelmű válaszért kiáltó kérdésen, hogy egy áram, víz és gáz nélküli óvóhelyen vagy rakétacsapások által megrongálódott lakóházban milyen hangulat uralkodhat, hogyan lehet felszabadultan játszani, máris feladat vár. Segélycsomagok érkeztek. Nehezek, teli téli ruhával és behordásukhoz szükség volt még pár emberre.

A Dévai Fogadó a legsérülékenyebb százötven, az ukrajnai háború borzalmai elől menekülő családnak nyújt az élet szinte minden területére kiterjedő segítséget, legyen szó a magyarországi munkavállalásról, évszaknak megfelelő ruházatról, a szükséges alapélelmiszerekről, de a felajánlásoknak (laptopok) és a központnak hála, a menekült családok iskolás korú gyermekei az ukrán iskolák online oktatásában is részt tudnak venni. A menekülteket segítő központ adatbázisa szerint további hatszáz család szerepel a várólistájukon, ők is segítségre szorulnak, de nem tartoznak a legsérülékenyebb családok közé, tehát nincs köztük terhes nő, kiskorú gyermek vagy valamilyen fogyatékossággal élő családtag. Köztudott, hogy az ukrajnai menekültek száma az egyre durvuló orosz agresszió hatására továbbra is nő. A menekülthullám nem csitult az elmúlt kilenc hónapban, naponta átlagosan tízezer ember érkezik a putyini rémtettek miatt Ukrajnából. Közhely ugyan, de a dolgok állásából arra következtethetünk, hogy a Dévai Fogadóhoz hasonló segítőközpontokra egyre nagyobb és hosszú távú igény van.

A Dévai Fogadóban a közösségi színtereken kívül több raktárszoba is található, máshol gyűjtik össze és szortírozzák a ruhákat, az élelmiszert és a tisztasági szereket. A segélycsomagokat a központban állítják össze, értesítést követően pedig személyesen mennek el értük a menekült családok tagjai. Mindez egyértelműnek és természetesnek tűnhet, de Bolba Márta szerint kiemelt jelentősége van a segítők és a menekültek közötti kapcsolat kialakításában, mert a rémtettek elől menekülőket csak az egyre mélyebb személyes kapcsolat révén lehet rávenni további programokban való részvételre, legyen szó művészetterápiáról, táncról vagy varrótanfolyamról. Bolba Márta beszédében azt mondta, hogy a menekültek segítésén túl, a Dévai Fogadó nem titkolt célja megmutatni magyar társadalom befogadó, szeretetteljes arcát. Azt az arcot, amely nem tesz különbséget a szír, afgán, afrikai vagy ukrán menekültek között. „Ha a Dévai Fogadó megnyitójának estéjére gondolunk, akkor gondoljunk a magyar társadalom szeretetteljes arcára”. Az ukrajnai menekültek jelentős része egy hátizsákkal és anyagi javak nélkül lépte át az ukrán–magyar határt, ők csak a szakemberek, az önkéntesek, a magyar társadalom tagjainak szerteágazó segítség révén lehetnek képesek újrakezdeni az életüket Magyarországon, vagy képessé válni arra, hogy a háború számukra kedvező kimenetele esetén visszatérhessenek otthonaikba. 

„Nem szabad feladni a reményt, a béka is megmondta”

– vonta le egy mese tanulságát a Dévai Fogadóban egy menekült kisfiú. 

(Képek: A Dévai Fogadó megnyitója 2022. november 30-án. Fotó: Alvarez Péter/168.hu)