Bayer Zsolt: Amikor '88-ban megalapítottuk a Fideszt, azt gondoltuk, mindent meg fogunk haladni, de 1992-re már látszott, ebből semmi nem lesz

2020. június 4., 10:40

Szerző:

„Ha ma Trianonról beszélünk, 99 százalék, hogy egy tragédiáról beszélünk. Egy olyan tragédiáról, amely kétségkívül tragédia volt, az egyetemes történelemben szinte páratlan tragédia volt, szinte lehetetlenné tette a túlélést. Ami a nagy Trianon-kastélyban történt 192  június 4-én, 16 óra 32 perckor – itthoni idő szerint –, az olyasmi, mintha egy embernek levágnák mind a két kezét és mind a két lábát, a nagyjából 5 liter véréből 2 és felet lecsapolnának, majd betennék egy szobába és azt mondanák, maradj életben. Körülbelül ez történt Magyarországgal” – ezt Bayer Zsolt mondta Gulyás Mártonnak még 2017-ben, amikor másfél órán át beszélgettek.

De mivel Magyarország életben maradt, Bayer szerint sokkal inkább sikertörténetről kellene beszélni, mint tragédiáról. Erre kellene átállítani a közgondolkodást, nem csak Trianonnal, de összességében a magyar történelemmel kapcsolatban is.

Az aktivista három éve Trianonról készített videósorozatot, mostanra, a békediktátum 100. évfordulójára azonban Gulyás közzétette a teljes, vágatlan beszélgetést a Partizán Youtube-csatornáján.

Bayer Zsolt pedig szokatlanul békés, higgadt, párbeszédre törekvő ember benyomását kelti.

A publicista beszélt saját és nemzedéke kudarcairól, politikai álmaikról, harcaik hiábavalóságáról. Bayer elbeszéléséből kiviláglik, Trianon mennyire érzelmi kérdés volt ez számára mindig. Annyira, hogy

33 éves koráig, a rendszerváltás utánig nem is járt Erdélyben.

Ám amikor végül elment oda, Budán felnőtt, első generációs értelmiségiként megváltozott az élete. Pedig eredendően nem volt kötődése Erdélyhez. Egy megmagyarázhatatlan érzés ragadta torkon és a mai napig úgy érzi, ha Székelyföldre megy, valójában hazaérkezett.

Bayer is elismeri, hogy Trianon témája végletekig megosztotta az embereket, népi-urbánus ellentét alakult ki, ami a rendszerváltás után erősödött, mert az ő generációja „gombnyomásra újrakezdte egymással”, ami a 20-as, 30-as években jellemezte a közbeszédet. Szerinte a liberális magyar értelmiség hideg jogi-technikai ügyként tekintett a határon túli magyarok kérdésére, a kisebbségeknek járó szabadságjogokkal akarták ezt kezelni, de a népiek számára ez mély érzelmi kérdés maradt, amitől „nem tudunk és nem is akarunk szabadulni”. De a jobboldalban az urbánus jogtechnikai hozzáállás az empátia hiányaként csapódott le.

Amikor a rendszerváltás utáni Antall József azt mondta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni, és az SZDSZ erre azt mondta, Antall megsértette a környező országokat, eldurvultak a dolgok a két oldal között. 

Beleállt mind a két a oldal a pusztító megosztottságba, a zsigeri ellentétek lehetetlenné tették a meghaladást, de Bayer azt mondja, várja, hogy jöjjön egy újabb generáció, ami tényleg képes a továbblépésre, mert „nonszensz népi-urbánus ellentétben élni száz éve”.

Beszélt a Fidesz megalapításáról is. „'88-ban nagy, őszinte, tiszta szemekkel megalapítottuk a Fideszt, és azt gondoltuk, mi mindent meg fogunk haladni. 1992-re már látszott, hogy ebből semmi nem lesz” – mondta. Akkor Orbán Viktor és a fideszesek még őszintén  hitték, hogy az ő generációjuk feladata meghaladni az örökös vitát, ez a szándék pedig őszinte volt. Erre azt mondta Bayer szerint Orbán, hogy „a polcukon megfér Németh László és Tina Turner”.

A beszélgetésnek mégis az utóélete a legérdekesebb. Akkor, három éve ugyanis Gulyás megkérdezte Bayert, hogyan kellene ma, a századik évfordulón emlékezni. Bayer azt mondta, ő lenne a legboldogabb, ha a századik évfordulón Versailles-ban egy nagy asztalnál ott ülne minden utódállam, és azt tudnánk mondani, hogy itt száz éve történt valami, de mi közép-európai nemzetek hitet teszünk amellett, hogy tiszteletben tartjuk egymást. „Ha lenne egy ilyen aktus, lélekben kisimulnék”. Gulyás még meg is kérdezte Bayert, meg lehet-e kérni, hogy ő legyen a képviselője ennek az ügynek a kormány irányába, legyen ebből valami, és a publicista azt felelte, semmi akadálya.

De ebből nem lett semmi.

A Partizán azt írta a videó mellé: „Azért döntöttünk a teljes interjú publikálása mellett az emléknap alkalmából, mert

a videóban látható párbeszédtől a kormányoldal szisztematikusan elzárkózik:

miközben a jelen felvétel annak a bizonyítéka, hogy a diskurzus létre tud jönni, ha van rá szándék, és ha létrejön, azzal fontos ismereteket és tudásokat szerezhetünk egymással kapcsolatban.”

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni, mindenképpen érdemes: