Az útbiztost elvitték
Hiánypótló kötettel jelentkezett a hetvenedik évfordulóra a Magyar Nemzeti Levéltár. A szovjet csapatok magyarországi „tevékenységét” mutatja be a könyv 1944 és 1947 között, vagyis a háború magyar földre érkezése és a békeszerződés aláírása közötti időszakban. „Törvényes” megszállás, ez lett a kötet címe, a jelzővel enyhítve, az idézőjellel a hagyományos értelmezéstől némileg elemelve a szókapcsolatot. L. Balogh Béni, a kötet szerkesztője és a bevezető tanulmány írója nyilván jelezni akarta ezzel is, hogy milyen álláspontot foglal el a „felszabadulás vagy megszállás?”-vitában: valahol a kettő között, de mégis inkább az utóbbihoz közelebb.
A már említett bevezető tanulmány, miközben vázolja a szélesebb történelmi helyzetet a Vörös Hadsereg megalakulásától Magyarország elfoglalásán át a béketárgyalásokig, valamint ismerteti a korszakra vonatkozó legfontosabb történelmi munkákat a negyvenes évek végétől napjainkig, rendkívül visszafogottan, árnyaltan, de világosan fogalmaz ebben a kérdésben. Helyesen: ott vannak a dokumentumok, ők aztán elég egyértelműen beszélnek. Megszállás volt ez, éppoly kegyetlen és kíméletlen, mint a németek általi, még ha megjelenési formájában és ideológiai mázában eltért is tőle, de a lényeget illetően nem. Magyarország, függetlenségét elvesztve, előbb egy nyugati, aztán egy keleti birodalom hódoltja lett. Olyasféle változás volt ez, mint a Habsburgok kezéről az Oszmán Birodalom kezére jutni (és később vissza), a társadalom legapróbb sejtjéig hatoló, annak minden elemét átalakító változás.
Ezek a levéltári dokumentumok, melyeket széles összefogás eredményeként most először hoztak nyilvánosságra (az is külön regény, hogy némelyikük milyen kalandos úton maradt fenn!), megrázóan bizonyítják, milyen az, amikor a háború elmossa a törvényességet, amikor a kisember egyetlen percre sincs biztonságban, amikor – és talán ez a legfélelmetesebb az egészben – emberek, családok, közösségek sorsa csak a vak véletlenen múlik. Amikor egy hivatalos levél utóiratában, csak úgy odavetve, mindössze annyit írnak: az útbiztost elvitték.
Jolsvai András