Az ember győzni akar

– Mikor játszott legutóbb úgy, hogy igazán győzni akart?

– A játék lényegéhez tartozik, hogy az ember győzni akar. Erre a legutóbbi, egyben utolsó versenyemen volt alkalom, múlt augusztusban, amikor a magyar csapattal megszereztük a nyílt sakkolimpia ezüstérmét. Azután bejelentettem visszavonulásomat.

– Pedig még most, beszélgetésünk idején, hónapokkal később is ön vezeti a nők világrangsorát, már nyolcvanötödször, ahogyan tizenkét és fél éves kora óta, huszonöt esztendeje mindig...

– Huszonhat. Ha már számokat mondunk, legyünk pontosak.

– Jó. Mint huszonhatodik éve mindig. Tud még örülni ennek a helyezésnek? Vagy úgy megszokta, hogy észre sem veszi?

– Persze, volt időm megszokni. És nem is mindig figyeltem rá, mert valami aktuális új cél lebegett a szemem előtt. Az előnyöm pedig akkorára nőtt a többi nővel szemben – különösen, amikor bejutottam a világ legjobb tíz játékosa közé –, hogy ez már magától értetődő volt. Most persze még kellemes, hogy a lista az én nevemmel kezdődik, hogy ilyen jól befészkeltem magam oda, de hamarosan átveszi a kínai kislány, Hou Ji-fan. Ez az élet rendje.

– Ön nagy küzdő. Meg kellett küzdenie önmagával, hogy bejelentse a visszavonulását?

– Persze. Hosszú folyamat végpontja volt, hogy így határoztunk a férjemmel – hiszen az elmúlt tizenöt évben együtt hoztunk meg a karrieremmel kapcsolatos minden döntést. Ez így természetes. Olivér fiunk több mint tízéves, Hanna lányunk nyolc és fél, és én a gyerekek születése óta nem is tudtam volna nyugodtan versenyezni, ha a férjem folyamatosan nem áll helyt. Most jutottunk el odáig, hogy kereknek éreztük a pályámat, én pedig már nagyon szerettem volna több időt tölteni a gyerekekkel, és rengeteg egyéb dologgal kezdtem foglalkozni. Több mint két éve megalapítottam a Polgár Judit Sakk Alapítványt, megírtam egy nagy háromkötetes szakkönyvet, tehát sok minden elvont már a versenysakktól. Úgy gondoltam: szép kerek szám a huszonötös, ahány éve vezetem a világranglistát...

– Már huszonhat...

– ...már érdemes másra koncentrálni, elsősorban persze a családra.

– Ön tizenhat éves volt, amikor úgy döntött, hogy többé nem indul női versenyen, olimpián sem. Úgy gondolja, hogy a hölgyek között elsüllyedt volna, nem tudta volna kifutni magát?

– Nem tudtam volna ilyen magas szintre jutni. Az adta a folyamatos inspirációt, az csiszolta a tudásomat, hogy magamnál erősebbekkel játszottam. Magamnál erősebbeket pedig csak a férfiak között találtam.

– Ön harciasan sakkozik. Nevezték „real killernek”, igazi gyilkosnak, a Kaszparov elleni harcmodorát hasonlították vaslánccal hadakozó gorilláéhoz. Mondhatjuk, hogy férfiasan játszik?

– Nem hiszem, hogy van férfias vagy nőies sakk. Rám azért mondták, hogy férfiasan sakkozom, mert mindig is célratörően játszottam, arra törekedtem, hogy olyan gyorsan lezárjam a játszmát, amilyen gyorsan csak lehet, elszántan a királyra törtem. De most a feltörekvő és sikeres kínai lányra is azt mondják, hogy férfiasan játszik. Férficentrikus világban élünk. Minél jobban játszik valaki, annál gyorsabban rásütik a bélyeget, hogy férfiasan sakkozik. Ez csacsiság, hiszen férfiak is vannak, akik gyengén sakkoznak.

– Igen, én gyakran látok is egyet a tükörben. Kutatók szerint azonban igenis vannak különbségek a férfi és a női agy között. Férfiaknál általában a bal agyfélteke fejlettebb, nőknél a jobb, a két fél közötti kapcsolat sem egyforma, nem beszélve a hormonális különbségekről. Ön szerint mit jelentenek a nemi különbségek a szellemi teljesítményben? Jelentenek-e bármit is?

– Egyértelmű, hogy másképpen oldunk meg feladatokat, másképpen gondolkozunk. Ez a sakkban is így van. Csakhogy egy probléma megoldásához többféle módon is el lehet jutni. A férfiaknak sokkal inkább a végcél lebeg a szemük előtt, míg egy nő valószínűleg jobban látja a sikerhez vezető utat, a részleteket. De ez önmagában nem jelent sem előnyt, sem hátrányt. Szerintem csak azért van kisebb Élő-pontszámuk a nőknek, csak azért játszanak gyengébben, mert nem ugyanúgy készülnek, mint egy férfi, nem ugyanaz a motivációjuk. Az én sikerem titka – a nevelésen és azon kívül, hogy sokat sakkoztam – az volt, hogy nem adtam alább: a cél az volt, hogy férfiak között is világbajnok legyek. Ez a cél húzott előre.

– Más nő is kitűzhette volna maga elé ezt a célt.

– Aligha. A lányokkal elhitetik, hogy ez eleve lehetetlen. Úgy gondolom, hogy más is elérhetett volna hozzám hasonlóan jó eredményt, ha ugyanolyan feltételek közé juttatják, mint amelyeket nekem biztosítottak. Ha ugyanannyit edzhet, ha ugyanannyi biztatást kap. A biztatás nagyon fontos, és a fiúkat máig is másképpen kezelik: azt ismételgetik nekik, hogy hű, te világbajnok is lehetsz, mindenki támogatja, edzőt kap, a szülei és a barátai is mellé állnak. A lányok meg azt kapják: minek sakkozol? Nem lánynak való a profi sakkozók élete, inkább valami stabil, jó munkát kellene kinézned magadnak. A legjobb esetben azt mondják neki: te lehetsz a női világbajnok. Rengeteg elkedvetlenítő inger ér egy lányt nap nap után, ami miatt az álmait mind szűkebbre kell vennie. Alighanem én voltam az egyetlen kislány, akinek mindig azt mondták: nem szabad alább adnod, mint hogy te légy a legjobb a világon.

– Nos, sok mindent elért, de világbajnok nem lett. Vagyis csak a tizenkét és a tizennégy évesek között. Nem sajnálja, hogy nem szerezte meg a női címet? Csak le kellett volna hajolnia érte. Aztán mehetett volna tovább.

– Nem. Nem volt kihívás. Túl nagy volt a különbség köztem és a mezőny között: nem volt kérdés, én vagyok a legjobb.

– Lesz-e egyszer nő az abszolút sakkvilágbajnok?

– Előbb-utóbb lesz, de nem a közeljövőben. Ma még nem látjuk, ki lehet, aki maga mögé utasítja a férfiakat.

– Sok csacsiságot mondtak már arról, hogy nő miért nem bírhatja a versenyt férfiak ellen. Mert havi ciklusa van, mert nem tud hat-hét órát csendben ülni, mert a király a pénisz jelképe, a férfi azért védi olyan eltökélten. De Botvinnik talán közelebb járt az igazsághoz, amikor úgy nyilatkozott: a nők úgy vannak programozva, hogy egy hang, a gyereksírásé eltérítheti őket a táblától. Lehet-e világbajnok egy anya?

– Lehet. Elhatározás és munkamegosztás kérdése. Példa rá a férjem, aki úgy állt a versenyeim idején a gyerekek mellett, hogy én nyugodtan koncentrálhattam a feladatra. Rengeteg olyan női karrier van, amely azon a döntésen alapul: bizonyos feladatokat bizonyos időben át kell adni a lehető legjobb kezekbe. Rengeteg nő jár üzleti utakra is. És ugye egyikünknek sem kell messzeire menni az ismerősi körünkben, hogy lássunk olyan anyákat, akik nem világklasszisok semmiben, mégis alig látják a gyereküket. Egyszerűen olyan feltételeket kényszerít rájuk a munkáltató, hogy reggeltől estig távol vannak, és aztán hullafáradtan esnek haza. Csak a fogmosás, fürdés, lefekvés van hátra, jó esetben marad a hétvége. Szóval én Botvinnik érvelését sem tudom elfogadni. Az anyaság nem ok arra, hogy valaki ne lehessen világbajnok!

– Lesz-e sakkbajnok a gyermekeiből?

– Nem, igazi profi sakkozó egyikből sem lesz. Játszanak néha versenyeken – most éppen a kislányom indul két hét múlva –, de a sakk nem köti le őket úgy, hogy mindennap órákon át akarjanak játszani.

– Pedig mostantól ön is a sakkoktatásra szánja ideje nagy részét, csak másképpen, mint az édesapja tette. Létrehozta a Sakkpalota programot, amely kisiskolások számára már majdnem száz iskolában választható képességfejlesztő tantárgy. Milyen képességeket fejleszt a sakk azon túl, hogy a sok sakkozás következtében valaki még jobban tud sakkozni?

– A visszajelzésekből egyértelmű, hogy azok a gyerekek, akik sakkoznak, összeszedettebbek, jobb tudnak koncentrálni egy-egy faladatra, s ez persze javítja az eredményeket például matematikából. Elősegíti az olvasás fejlődését is.

– Tehát ez a program nem arról szól, hogy Magyarország megint sakknagyhatalom legyen.

– Bármilyen furcsa, a Sakkpalota program nem a sakkról szól. A sakkon alapuló oktatási program, de mi valójában olyasmit tanítunk, ami más készségekben, más tantárgyakban segít. Sokat dolgoznak a gyerekek koordinátákkal: keresd meg, mi van az F6-on! A táblán lehet gyakorolni, mit jelent az átlós irány, merre van a jobbra és a balra, a fel és a le. Ugye a sakkban minden figurának van számértéke, és ez jó alkalom arra, hogy a figurákkal a számolást gyakoroljuk. Rengeteg élethelyzetet lehet gyakorolni a hatvannégy kockán. Használunk dobókockát is, vannak mozgásos feladatok, van sakkvers, sakkzene, sakkpénz, sakk-koronát készítenek a gyerekek, sőt ők készítik el az első sakktáblájukat is. A Sakkpalota programból sok mindent megtanulnak, de magas szinten nem tanulnak meg sakkozni. Ez a program másról szól. A sok sikerélményről, aminél a gyerekek számára nincs jobb hajtóerő: örömmel vesznek részt a foglalkozásokon, s ez persze a pedagógusnak is segít.

– Ön az egyik leghíresebb magyar. Talán csak Puskás Öcsi és Rubik Ernő nevét ismerik annyian a világon, mint a Polgár Juditét. Fontos önnek, hogy ebben az országban tízmillióan büszkék magára? Volt ennek szerepe abban, hogy a testvéreitől eltérően itthon maradt?

– Igazából az élet, a szerelem hozta úgy, hogy két nővérem külföldön kötött ki, én pedig itthon maradtam. Persze jó érzés, hogy az emberek büszkék rám, saját magukénak is érzik a teljesítményemet. Nem kérdés, hogy kötődöm ahhoz a helyhez, ahol felnőttem, és sohasem éreztem úgy, hogy itt hiányozna valami, amit másutt megkaphatnék.

– Édesapjában nagyon erős volt a bizonyítási vágy, a siker akarása, amit ő maga azzal magyarázott, hogy zsidó származása miatt gyakran került hátrányba. A zsidó háttér önnek mennyire fontos?

– Büszke vagyok arra, hogy honnan jöttem. Egy nagyon különleges családból, amely mindhármunkat nagy teljesítményre sarkallt, de ennek semmi köze sem volt a származásunkhoz. Én magától értetődően vagyok magyar. Itt nőttem fel, ha kicsit másképpen is, mint a többiek, hiszen magántanulóként nem jártam iskolába, és a versenyeken nemzetközi közegbe kerültünk, ezer kultúrhatás formált minket világpolgárrá, ám ez sohasem tette kérdésessé a kötődésemet.

– Édesapja férfi világbajnokot akart nevelni – ez nem sikerült neki, de több talán igen. A sakk, különösen a női sakk többé nem az, mint előtte volt. Mit változtatott meg a korábban sokat támadott Polgár László a lányai révén?

– Őelőtte sohasem vetette fel senki, hogy a nők lehetnek abszolút világbajnokok. Az én példám nyomán viszont más lány, más nő is úgy gondolhatja majd, hogy a legjobb tíz közé akar kerülni a világon, vagy még jobban akar teljesíteni. Nekünk, Polgár lányoknak nagy szerepünk volt abban, hogy ma már hivatalosan nyílt bajnokságnak nevezik azt, amit korábban férfi bajnokságnak hívtak.

– Hazai László egyszer úgy nyilatkozott az utánpótlás edzésmódszereiről: „Mindnyájan Polgár papa köpönyegéből bújtunk elő.”

– Tény, hogy apu sokkal tudatosabban, átgondoltabban tervezte meg az edzéseket, mint az szokásos volt.

– Pedig ő maga nem is volt élsakkozó.

– Ez tény, mégis sokkal célirányosabban képezett minket, mint bárhol bárki más. Persze hogy korábban is voltak olyan magyar sakkozók, akik nagy eredményeket értek el, és ők is rengeteget edzettek – de az új volt, hogy kora gyermekkortól kezdve intenzíven képezzenek versenyzőket.

– Tavaly augusztusban bejelentette visszavonulását. Biztos-e abban, hogy nem jön el a pillanat, amikor újra beszáll?

– Igen, egyelőre biztos vagyok benne, hogy nem, mert az életemben más dolgok kerültek előtérbe. De azért... sohasem mondanám, hogy soha.