Az elfelejtett értelmiség napja csütörtök

Májusban bízta meg önt Gyurcsány Ferenc a pártelnöki kabinet vezetésével. Úgy kellett támogatnia Gyurcsány politikáját, hogy akkoriban még egyáltalán nem volt biztos: az MSZP elnökének nem lesz kihívója a következő tisztújításon. Kicsit csapdahelyzet volt, nem?

Nem. Már akkor is mindenki jól tudta az MSZP-ben: közös érdekünk, hogy a kormány – élén a miniszterelnökkel – erős párttámogatottsággal kormányozzon.

Akkoriban mégis sokan tartottak attól az MSZP-ben, hogy a kisebbségi kormány „idő előtt” befejezheti ténykedését. Nem véletlen: a miniszterelnök későbbi Megegyezés című programját többen is egy koalíción túli „kéznyújtásként” értelmezték az SZDSZ felé. Noha maga Gyurcsány Ferenc épp a 168 Órának nyilatkozta: a programban elsősorban az MSZP-nek akart eszmei irányt mutatni az önálló kormányzáshoz.

Így van. Másfelől a Megegyezés üzenete mára felértékelődött: a jelenlegi válságos helyzetben még fontosabb a felelős politikai magatartás és a pártok versengésén túlmutató kiegyezés az alapvető kérdésekben. Ez pozitív üzenetet közvetítene a nemzeti összefogásról. A Fidesz ehhez nem partner, pedig Gyurcsány Ferenc tett gesztusokat ennek érdekében. Gondolok itt a nemzeti és a gazdasági csúcsra vagy a Reformszövetséggel való együttműködésre. Persze a párton belüli vitákat is felülírta a válság. Összezárt az MSZP. S mielőtt föltenné a kérdést: Gyurcsány Ferenc mögött is.

Török Gábor politológus úgy véli: az MSZP a világgazdasági válság kirobbanásának heteiben kormányzása egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Csakhogy „veszélyes eufória” lett úrrá a kormánypárton. Török jóslata szerint a válság jövő tavasszal továbbgyűrűzik, a népszerűségi index majdani esése pedig „dupla sokként” érheti az MSZP-t az EP-választási kampány előtt.

A kormány valóban jól kezelte a válsághelyzetet, de semmiféle eufóriát nem érzek a párton belül. Mi több, a frakció költségvetési és válságmenedzselési vitáiból jól látszott: az országgyűlési képviselők tisztában vannak azzal, mekkora kihívást jelent Magyarország számára a gazdasági mélypont és a válság társadalmi hatásainak kezelése.

Bár a pártban tisztújítás csak jövő tavasszal lesz, már most elkezdődött a helyezkedés és a találgatás, ki milyen posztra esélyes az MSZP-ben. „Sajtójóslatok” szerint ön az egyik elnökhelyettesi pozícióért indulhat, de aspirálhat alelnöki helyre is. Melyiket választja?

Ez nem így működik! Az MSZP tagsága jelölhet vezető tisztségre valakit, s a jelölőbizottság – amelyet Lendvai Ildikó vezet – ennek alapján tesz javaslatokat.

Akkor másként kérdezem: elfogadná a jelölést valamelyik vezető posztra?

Ha jelölnek, akkor először a jelölőbizottsággal szeretnék egyeztetni. Őszintén mondom: a Magyarországot is érintő mostani válságos időkben nem az az elsődleges szempont, ki melyik székben ül a pártban. Az MSZP számára lényegesebb kérdés: képes-e valódi baloldali programot alkotni, amely kiutat mutat a krízisből. Bármilyen párttisztséget csak a jelenlegi munkám mellett vállalnék el. Amit elkezdtem, szeretném végigvinni. A pártszervezést fontos feladatnak tartom. Az MSZP korábban sem volt „szervezetlen”, viszont én – az alapszabály keretei között, s a helyi szervezetek struktúrájára építve – új együttműködési csatornák kialakítására törekszem.

Például?

Egy párt – túl az elnökség munkáján – csak úgy tud hatékonyan működni, ha számíthat az aktivistáira. Ezért szerveztünk az utóbbi időben már több alkalommal is regionális képzéseket aktivisták számára. Szakmai előadást tartottunk – egyebek mellett – a pénzügyi és gazdasági válságról, az egészségügyi politikáról. Miniszterek, államtitkárok voltak az előadók. Bajnai Gordon gazdasági miniszter például a leghátrányosabb kistérségeket felzárkóztató programról tartott előadást szocialista polgármestereknek. Könnyedebb, oldottabb programokkal pedig a fiatalokat szeretnénk megnyerni, velük szélesíteni a párt bázisát.

Erre igencsak szükségük van, már csak a párt tartósan gyenge népszerűségi mutatói miatt is.

Ebben a nehéz időszakban még lényegesebb, hogy az MSZP nyitott legyen. Óriási hiba lenne, ha bezárkóznánk, s elmerülnénk az önsajnálatban.

Nemrég átvette Baja Ferenctől a párthoz tartozó Táncsics Alapítvány irányítását. Hírek szerint az „elfelejtett” értelmiségi holdudvart próbálnák visszacsalogatni az MSZP közelébe. Nem gondolja, hogy a Zuschlag-botrány óta ezek az értelmiségiek – finoman szólva – sokkal óvatosabban viszonyulnak a szocialista párt alapítványaihoz?

Mi köze ehhez a Zuschlag-botránynak? Mielőtt átvettem volna az alapítvány elnöki tisztségét, az Állami Számvevőszék korábbi vizsgálatai és a pénzügyi mérleg alapján tájékozódtam. Egyértelműen kiderült belőlük: a Táncsics Alapítvány betartotta a törvényeket. Persze tudom, nem jó a pártalapítványok közmegítélése. Ezért fontos: a Táncsics Alapítvány működése igenis átlátható, a döntéseinkről szóló dokumentumok elérhetők az interneten is. S noha a szervezet néhány éves működése eddig is eredményes volt, természetes, hogy az új vezető saját koncepcióval érkezik. E hónap közepén tárgyalja az új kuratórium az általam előkészített stratégiát, amelynek egyik eleme valóban a balliberális értelmiséggel való kapcsolattartás. Ennek több lehetséges intézményes formája közül egy már megvalósult: értelmiségi találkozót szervezünk minden hónap első csütörtökjén. Első ízben Békesi László, Petschnig Mária Zita és Vértes András tartott előadást a pénzügyi-gazdasági válságról, legutóbb Debreczeni József és Buda Péter beszélt a populizmusról és a fundamentalizmusról. A párbeszéd fórumát szeretnénk létrehozni. Szerintem a tudósok, kutatók javaslatait a programalkotásban, sőt a kormányzati munkában is figyelembe kell venni. Talán még időben beláttuk: tévhit, hogy egy pártnak elég a politikusokra hallgatnia. A társadalmi támogatás erősítéséhez széles körű párbeszédre van szükség.