Áldozatkészség

Milyen érzés, hogy egy futballstadion van a kertje végében? – kérdezik Őt magát a Házban, és mi kíváncsian figyelünk, hiszen mi is azok közé az élhetetlenek közé tartozunk, akiknek nincs futballstadionjuk a kertjük végében; tényleg, milyen is lehet az?

Sóhajtással indul a válasz: ne is kérdezze, kedves barátom, csak macera van azzal a stadionnal, magyarázza Ő maga, olyan az egész, mintha az autópálya ott menne a kert végibe’, egy szemhunyásnyi nyugta sincs az embernek.

Megvilágosodunk: hiszen egy szó sem igaz abból, amit gonosz ellenzékiek és romlott firkászok szajkóznak itt hónapszám, szó sincs itt megalomániáról, beteges hobbiról, elferdült értékrendről; másról van itt szó. Arról van itt szó, kérem, hogy áldozatot hoz érettünk Ő, átvállalja helyettünk a sok-sok kényelmetlenséget, elviseli a zajt, a koszt, a felfordulást, amit az okoz, hogy emberek tízezrei élvezik hétről hétre ezt a példátlanul népszerű és sikeres sportot, és mi, egyszerű polgárok ezalatt kényelmesen üldögélhetünk a kertünk végibe’, ahol ugyebár nincs futballstadion.

Ráczkevy Miklós, e-mail