Az ombudsman szerint nem vizsgálták az akkumulátorhulladék sorsát fenntarthatósági szempontból - UPDATE: Helyreigazítás

Az alapvető jogok biztosa szerint sem folytatott le olyan vizsgálatot a kormány, amely a hazánkban felhalmozódó akkumulátorhulladék sorsát elemezte volna fenntarthatósági szempontból, de legalábbis úgy tűnik, hogy nem tud ilyenről, és ilyen dokumentum véleményezésére sem kérték fel. Ez derül ki dr. Kozma Ákos ombudsman válaszából, amellyel Szabó Rebeka párbeszédes országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére reagált – szúrta ki a Mérce.

Az ellenzéki politikus arra volt kíváncsi, hogy az alapjogainkat –így többek között az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogunkat is –  védő biztosnak van-e tudomása olyan, kifejezetten az akkumulátorhulladékhoz kapcsolódó környezeti hatásvizsgálatról, amely a „Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030” nevű kormányzati tervhez készült volna; és ha igen, mekkorára becsüli az elemzés a hulladékprobléma várható nagyságrendjét, és milyen módon javasolja azt kezelni?

A kormányzati terv az, hogy Magyarország akkumulátor-nagyhatalommá nője ki magát.  Ennek az is velejárója, hogy jelentős mennyiségű ipari hulladék keletkezik mind az akkumulátor-gyártás során, mind a használt akkumulátorokból. 

Az elem és az akkumulátor körforgásos terméknek minősül, így az EU-s irányelv szerint idehaza is bevezetett, ún. kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer hatálya alá tartozik, vagyis a gyártóknak fizetniük kell az általuk gyártott termékek után keletkező hulladék kezeléséért. A problémát az jelenti, hogy a hulladék további sorsa szempontjából jelentősen eltér az akkumulátorgyártás során keletkező szemét, és a használat után hulladékká vált akkumulátor. 

A 24.hu az Energiaügyi Minisztériumot kérdezte, akik a lapot arról tájékoztatták, hogy a gyártás során képződő termelési hulladék nem tartozik az Magyarországon jelenleg működő koncessziós (vagyis az állam által magáncégnek, konkrétan a MOL-nak kiszervezett) hulladékkezelési rendszer hatálya alá, így e hulladékot vagy a gyártó saját üzemeltetésű hulladékkezelőjében kell hasznosítani, illetve ártalmatlanítani, vagy át kell azt adni más hulladékkezelőnek – szállítónak, gyűjtőnek, közvetítőnek vagy kereskedőnek. De hogy utána mi lesz az akkumulátorgyártás során keletkezett hulladékkal, arra a minisztérium nem tért ki a 24.hu-nak adott válaszában.

Arra viszont kitért a Minisztérium válasza, hogy az adott gyárnak akkora üzemi gyűjtőhellyel kell rendelkeznie, amennyi hulladéka keletkezik, és ezt az engedélyezési eljárás során vizsgálják. A 24.hu megszólaltatta a MOL-t is, akik azt írták, hogy a gyártás során képződő gyártásközi selejt, gyártásközi hulladék nem része a koncessziónak, így ezen szegmens gyakorlatait, rendszereit nem tudják megítélni.

A Magyar Akkumulátorszövetségnek nincs információja arról, mennyi lehet az akkugyártásnál keletkező veszélyes és nem veszélyes hulladék.

Ahogyan arra Szabó Rebeka is rámutatott, mindezzel az a probléma, hogy az eddigi tapasztalatok  alapján a gyártási hulladék feldolgozásához sincs sem megfelelő ipari kapacitás, a hazai jogszabályok azonban ennek fentiek ellenére nem gátolják a – papíron – hasznosítási célú hulladékbehozatalt, emiatt pedig Magyarország hamarosan a nálunk gyártott, de máshol hulladékká váló elektromosautó-akkumulátorok egyik nagy európai lerakata is lehet.

Hogy a kormány látszólag rövidlátó stratégiája sérti-e az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogot, illetve a környezetvédelmi és/vagy a jogalkotási törvény előírásait, azt Kozma Ákos ombudsman azért nem tudta megválaszolni, mert szerinte ez csak egy már lefolytatott vizsgálat, illetve a stratégia véleményezésében való közreműködés lehetősége esetén tartozna a feladatkörébe.

„Mindezek hiányában azonban írásbeli kérdése kapcsán kizárólag a fentiekben megfogalmazott tájékoztatásra van lehetőségem” – nyilatkozta.

A Mérce szerint ebből az derül ki, hogy az ombudsman sem látott olyan elemzést, amely az akkuhulladék sorsát megnyugatóan vizsgálta volna, másérszt pedig az, hogy az alapvető jogainkat védő bizos ezzel együtt sem lát „lehetőséget” arra, hogy kommentálja az akkuszemét-problémát. Kérdésében Szabó Rebeka egyébként a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős biztoshelyettest is megszólította, ám Kozma „megítélése szerint” nincs lehetőség arra, hogy az írásbeli kérdésben az alapvető jogok biztosa helyett a biztoshelyettest kérjék fel akár a válaszadásra, akár egy adott kérdés vizsgálatára.

Jávor Benedek, a Párbeszéd korábbi EP-képviselője külön is megkereste dr. Bándi Gyulát, ám a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős biztos helyettes az ellenzéki politikus türelmét kérte amíg tájékozódik, és arra hivatkozott, hogy a rendelkezésére álló információk „önmagukban nem elégségesek az akkumulátorhulladékok környezeti hatásainak a részletes megítélésére”.

Helyreigazítás!

Cikkünk megjelenése után az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényben foglalt rendelkezések alapján helyreigazításra szólította fel szerkesztőségünket.

„Az ombudsman szerint nem vizsgálták az akkumulátorhulladék sorsát fenntarthatósági szempontból” címmel megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy egy országgyűlési képviselő által az alapvető jogok biztosa részére feltett írásbeli kérdésre Dr. Kozma Ákos által adott írásbeli válasz szerint nem vizsgálták az akkumulátorhulladék sorsát fenntarthatósági szempontból.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Dr. Kozma Ákos által adott írásbeli válaszban megfogalmazottak szerint az írásbeli kérdés megválaszolása egy, az alapvető jogok biztosa által lefolytatott vizsgálat, vagy a stratégia véleményezésében való közreműködése esetén tartozna a feladatkörébe.

Valótlanul állítottuk továbbá, hogy az alapvető jogok biztosa szerint sem folytatott le olyan vizsgálatot a kormány, amely a hazánkban felhalmozódó akkumulátorhulladék sorsát elemezte volna fenntarthatósági szempontból.

A valóság ezzel szemben az, hogy az alapvető jogok biztosa által adott írásbeli válaszban megfogalmazottak szerint az írásbeli kérdés megválaszolása egy általa lefolytatott vizsgálat, vagy a stratégia véleményezésében való közreműködése esetén tartozna a feladatkörébe.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Sandro Di Carlo Darsa/AltoPress/AFP)