Agrárcsalások

- Látja, miközben ön kőkeményen kritizálja a mezőgazdasági kormányzatot, az ágazat az idén kiemelkedő eredményt ért el. Nem igazságtalan ez?

– Az idei növekedés valóban jelentős, mert a jóisten esővel segített bennünket. Ha ez nincs, akkor szinte mindig gyenge a termés, ahogyan tavaly is.

- Pedig az öntözés nem ismeretlen, néhol már műholdról irányítják az éjszaka szántó traktort, és csodákra képes a biotechnológia. Az égi áldásra mégis várni kell?

– Igen, mert egyoldalúan szántóföldi növénytermesztésre rendezkedtünk be. Az EU nagyvonalú támogatása is elsősorban a gabona és az ipari növények termesztése felé tol bennünket. Az északi országok ezt markáns állattenyésztéssel, a déliek zöldség- és gyümölcstermesztéssel egészítik ki. Mi viszont csaknem semmivel. Így az aszály miatti termésingadozás náluk nem okoz komoly kilengést. Sújt minket az is, hogy a globális felmelegedés ellenére is egyre kisebb területen öntözünk. Úgyhogy valóban csak a felsőbb hatalomban bízhatunk. Mielőtt azonban az idei sikerre pezsgőt bontanánk, tudni kell: ebben az évben a franciák 10 tonna kukoricát termeltek hektáronként, mi épp csak hatot, ami persze a tavalyi 4 tonna után akár sikerként is értékelhető.

- Ennek eredménye pedig az, hogy itthon drágább a húsféle, a tejtermék, de a zöldség és a gyümölcs is, mint számos uniós országban. Ön szerint miért?

– Leginkább talán azért, mert az alapvető élelmiszereket is 27 százalékos áfa sújtja. Ilyen mértékű sarc nincs több az unióban, de a világon sem. Gondoljon csak bele, a lengyeleknél pusztán 5, a cseheknél 10 százalék forgalmi adó rakódik a húsra, zöldségre. Ma már ott tartunk, hogy az azonos minőségű élelmiszer az osztrákoknál, a németeknél is olcsóbb, a jövedelmek fényében pedig különösen. A rezsicsökkentés mellett kiállva Orbán Viktor miniszterelnök mindig a vásárlóerőhöz viszonyítja az energiaárakat. Ha a jövedelmek és az élelmiszerárak arányát is összemérné, kétségbeejtő képet kapna. Miután a magyar családok a jövedelmük legnagyobb részét élelmiszerre költik, a szegények ma már tényleg csak az árakat nézik. A kereskedők ezért vásárolnak össze importból származó olcsó termékeket is, melyek gyakorta szavatosságuk lejárta előtti pillanatokban kerülnek a hazai boltokba.

- Időnként látható, hogy az élelmiszer-ellenőrzéskor milyen gusztustalan, egészségre ártalmas húsokkal buknak le. Mégis kockáztatnak...

– ...mert csak erre van pénze a 4 milliónál is több magyarországi szegénynek. A brutális áfával megterhelt minőségi élelmiszert nem tudják megvenni.

- A magas adó szinte kínálja az alkalmat a csalóknak. Ezt az adóhivatal sem tagadja, legfeljebb az egykori adókoordinátor becslését vitatja. Horváth András 1000 milliárdra becsüli az összeget, ami az élelmiszeripar környékéről tűnik el. Ez ön szerint is reális?

– Szerintem „csak” több százmilliárdról van szó. Ha lenne politikai akarat, az áfacsalást fél éven belül meg lehetne szüntetni.

- Akkor biztosan megcsinálnák, hiszen az állam nem hülye!

– Ahol komolyan gondolták, már megtették. Ma a zöldség-gyümölcs fele, a sertés- és baromfihús legalább harmada vagy a tejtermékek negyede a forgalmi adó megfizetése nélkül kerül forgalomba. Maga érti, miért tehetik ezt meg?

- Gondolja, hogy nekem kellene ezt értenem?

– Ez elsősorban kormányzati feladat lenne. Mostanában az adóhatóság, de több felügyeleti szerv sem igazán szigorú az adót lényegében nem fizető őstermelőkkel, a kisgazdaságokkal és még kevésbé a hazai élelmiszer-kiskereskedelmi láncokkal. Sokan állítják: „ki van adva”, hogy azokat a gazdagyerekeket, akik a Fideszt támogatják, nem ellenőrizhetik.

- Ennyi?

– Ennyi!

- Közben a mezőgazdaság szabályozása is forradalmi módon alakul, megváltozik a föld forgalmának szabályozása. Kétségtelen, hogy ez a magánszemélyeket, nem pedig a gazdasági társaságokat hozza kedvező helyzetbe. Gondolom, önnek mint nagyvállalkozónak, ez fáj.

– Fájni fog az országnak is. Európában egyedülálló módon csak nálunk tiltják a társaságok földvásárlását, ráadásul a földhasználatból is ki akarják szorítani a professzionális vállalkozásokat. Pedig lassan már csak ezek a gazdaságok foglalkoznak állattenyésztéssel, vetőmagtermeléssel és más intenzív mezőgazdasági tevékenységgel. Ha ez a kormányzati szándék megvalósul, annak a tejelőtehén- és sertésállomány további 20-30 százalékos zsugorodása lesz a következménye. Miközben az itthon elfogyasztott sertéshús és a feldolgozott tejtermék fele már így is külföldről jön. Erre kell készülni.

- A húshiány már okozott kisebb belpolitikai vihart, hisz a Pick szalámi azért nem magyar termék, mert külföldi disznó az alapanyaga. Ez disznóság?

– Az a disznóság, hogy a gyártásához nincs elég jó minőségű magyar sertés! Szerintem, ha a hülyeség fájna, az agrártárcánál biztosan visítanának. Mert ha valami valóban hungarikum, akkor a Pick és a gyulai az. De a mai törvények szerint még a fűszerpaprika sem minősül magyar terméknek, hiszen kínai meg szerb eredetű paprikával keverik. A „magyar termék” törvény egyébként megmosolyogtatóan dilettáns, de alkotói ettől biztosan hazafinak érzik magukat.

- Lehet, hogy a rangos hazai húsüzemek – az említetteken kívül a pápai, a kapuvári, a kaposvári – azért vannak bajban, mert ők betartották az áfafizetés szabályait?

– Szinte biztos, hogy ez is közrejátszott a bukásukban. A nagy cégek ugyanis transzparensen működnek. Ezért aztán képtelenek állni a versenyt azzal a százvalahány kis vágóhíddal, ahol felerészben-harmadában feketén vágják a disznót. Eközben a szürkemarha- és a mangalicatartás kiemelt támogatást kap, mert „ősi” fajták. Pedig üzletileg már évszázadokkal ezelőtt megbukott mindkettő. A szürkemarha húsa legfeljebb ledarálva, McDonald’s-fasírtba, esetleg gulyáslevesbe való. Különben már Mátyás király korában is csak igavonásra használták a nagyszarvút.

- A földforgalmi törvényben igen nagy szerepet kapnak azok a bizottságok, amelyek vétójoggal rendelkezve meghatározzák a helyi földforgalmat. Lesz majd vita, pofozkodás a falusi kocsmákban?

– A helyzet rossz. Olyanok döntenek majd a helyi földek adásvételében, akik maguk is érdekeltek abban. Nemcsak a vevőről dönthetnek, de még az árakat is le tudják nyomni. Az agrárkamarán keresztül a Fidesz már toborozza is erre a feladatra az embereit. A helyi bizottságokból viszont a nagygazdák sok helyen kimaradnak, Lajoskomáromban hiába miénk a legerősebb vállalkozás, minden jelöltünket kiszavazták. Ha a helyzet nem változik, akkor a Fidesz a falvakban teljhatalmat szerez. Kísért a múlt, visszaköltözik a faluba az ötvenes évek szelleme. Csak abban reménykedhetünk, hogy ezt a lehetőséget az Alkotmánybíróság vagy az európai jog elveszi majd a kormánytól. Ha ép ésszel kezelnék az agráriumot, évente ezer-ezerötszáz milliárd forint pluszbevételt hozhatna, hiszen az élelmiszer stratégiai cikk, amire mindig van fizetőképes kereslet. Akkor pedig az agrárium az ideinél sokkal jobban emelhetné a gazdaság teljesítményét.