Nem egyszerűen kiskaput, kidőlt kerítést találtak a végrehajtási törvényben

A törvény szerint azt, aki önkényesen (tehát hozzájárulás nélkül) foglalt el egy lakást, nem kell nyilatkoztatni az ellene indított eljárás során. A kilakoltatási döntés anélkül meghozható, hogy a lakó vitatni tudná az ellene felhozott állításokat. Így természetesen az sem derül ki, ha az illetőnek például érvényes lakásbérleti szerződése van. A szabály szerint a bérlőről lényegében bármikor bármit állíthat a tulajdonos, az érintett személy csak akkor fog értesülni az eljárásról, amikor a bíróság felszólítja, hogy pár napon belül hagyja el otthonát. A problémát súlyosbítja, hogy habár lehet a kilakoltatási végzés ellen fellebbezni, a fellebbezés nem halasztja el a döntés végrehajtását, azaz a kilakoltatást – írja közleményében az Utcajogász. A Végrehajtási törvény erről szóló passzusát varga Judit megvédte, azonban az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte. 

Az Utcajogász ügyfelét az elsőfokú bíróság gyorsított eljárásban kötelezte az általa bérbe vett lakás elhagyására, hogy a kilakoltatási döntés előtt semmilyen lehetősége nem volt vitatni az ellene felhozott állításokat, pedig lakásbérleti szerződése volt. A lakó csak akkor értesült arról, hogy lakáskiürítési eljárás indult, amikor már megszületett a bírósági döntés, és a végrehajtó felszólította, hogy két napon belül hagyja el a lakást. A lakó hiába fellebbezett a döntés ellen, a kilakoltatási végzést a fellebbezéstől függetlenül végrehajtották volna. Végül úgy döntött, nem várja meg a kilakoltatást, önként költözött ki az ingatlanból. A másodfokú bíróság  – tíz hónappal később – az Utcajogász ügyfelének adott igazat, aki igazolni tudta, hogy nem önkényesen, épp ellenkezőleg, a tulajdonosok hozzájárulásával költözött a lakásba. Az Utcajogász ügyfelének kilakoltatása nem a bíróságok hibája volt. A kilakoltatás azért volt lehetséges, mert a Végrehajtási törvény szabályai visszaélésekre adnak lehetőséget.

Az Utcajogász Egyesület  Alkotmánybírósághoz fordult, mert a törvény sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot. Az indítvány arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyermekes családok esetében a tisztességtelen kilakoltatás egyben a gyermekek azonnali állami gondozásba vételét, ideiglenes hatályú elhelyezését, azaz a család szétszakadását is jelentheti. Az Utcajogász állításaival szemben Varga Judit igazságügyi miniszter a bíróságnak benyújtott véleményében megvédte a Végrehajtási törvény szabályait. A miniszter arra hivatkozott, hogy az indítványban állított alapjogi sérelmek megalapozatlanok, a szabályozás pedig megfelel az alkotmányos követelményeknek.

Az Alkotmánybíróság 2023. június 6. napján meghozott döntésében alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Végrehajtási törvény 183. § (1) bekezdés második mondatát. Ez a szabály zárja ki, hogy a kilakoltatási végzés ellen benyújtott fellebbezés elhalassza a kilakoltatást. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy előbb hajtják végre a kilakoltatást, minthogy a lakó egyáltalán vitatni tudná a kilakoltatás törvényességét.  A testület a jövőre nézve, 2024-től kezdődően semmisítette meg az alaptörvény-ellenes jogszabályt. Indokolása szerint az Alkotmánybíróság lehetőséget kívánt adni „a jogalkotónak arra, hogy az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése iránt olyan eljárást alkosson meg, mely egyszerre szolgálja a tulajdonosi jogok kiemelt védelmét, illetve eljárási eszközökkel biztosítja az intézménnyel való visszaélésből, illetve a tévedésből fakadó jogsérelem kizárásának lehetőségét.”

(Kiemelt képünkön: A Magyar Szociális Fórum mozgalom tiltakozó akciója egy 11 fős család kilakoltatása ellen egy X. kerületi, Kápolna utcai bérház előtt 2013. június 11-én. MTI Fotó: Mihádák Zoltán)