A sáros kisváros

Voltak előjelek. Mindig vannak, de könnyebb volt arra hivatkozni, hogy Paizs József januári tragikus halála – 2002-től ő volt a város szocialista polgármestere – borított fel mindent, és taszította a várost a lejtőre. Ez ugyanis a közvélekedés ma Szigetváron, pedig a számok világosak: a tizenegyezer lakosú település 2,9 milliárdos költségvetési főösszegéhez képest az idén egymilliárd forintot kellett volna törlesztenie a hitelező bankoknak és a különféle szolgáltatást, illetve beszállítást végző cégeknek.

– Ami ugye képtelenség – fogalmaz dr. Rodek Gyula aneszteziológus főorvos, akit a kisvárosi vihar a városvezetői székbe röpített, és aki rögtön szembe is került az egész képviselő-testülettel, mert a többség vehemens tiltakozása ellenére kérte a megyei bíróságtól az adósságrendezési eljárás megindítását. – Paizs Jóska halála után a főállású alpolgármester, Kozma László vette át a vezetést, két hétre. Ez arra volt elég, hogy kiürítse a város kasszáját: kifizetett egy csomó tartozást, de nem azokat, amelyek a legégetőbbek voltak.
Kozma távozott, a Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy „valakik” figyelmeztették: elődjének sorsára juthat. Így lett Rodek Gyula polgármester. Egyedüli SZDSZ-esként jutott be a közgyűlésbe 2006-ban, és a kilenc MSZP-s mellett ő volt a „biztos többség” és – nyilván emiatt – társadalmi megbízatású alpolgármester. Kezdettől vitáik voltak Paizs Józseffel, aki a város pénzügyeit „zsebből”, átláthatatlan módon irányította.

Az ellenlábasok szerint mindössze hatvanmillió forintról volt szó, amelyet elő lehetett volna teremteni: minisztériumi pénz, áthidaló kölcsön, átütemezés is szóba került. Mindkét korábbi frakció felbomlott, az MSZP a Fidesszel fogott össze az alpolgármester ellen.

– Így legfeljebb néhány hétre vagy egy-két hónapra odázhattuk volna el a csődöt – folytatja dr. Rodek –, amúgy pedig csupán ötletek voltak. Még az a vicc is elhangzott a közgyűlésen, hogy Mohács városa segít majd ki bennünket pár száz millióval. Pedig a törvény világos: ha nem tudjuk kiegyenlíteni hatvan napig a tartozást, a polgármesternek kötelessége megindítani az eljárást, különben hűtlen kezelés miatt az ÁSZ fog eljárni, és büntetőügy lesz a vége. Sajnos korábbról, 2009-ről is voltak tartozások, így már tavaly is törvénysértésben volt a város. Ez vállalhatatlan.
2002-ben kezdték a hosszú menetelést a csődbe, akkor határoztak úgy Paizs polgármester javaslatára, hogy kölcsönökből fürdő- és kórházfejlesztésbe fognak. Már az is siker lett volna, ha a fürdő megáll a lábán – de nem tudják kitermelni a kamatokat sem. A kórházfejlesztésre szánt kötvényekből pedig már eleve adósságot törlesztettek.

A csődeljárás – miután az alpolgármester a közgyűlési határozat ellenére nem vonta vissza – megindult. Az idei költségvetés már a csődgondnok felügyeletével készült, ugyanígy a reorganizációs terv, amely augusztus végéig ad időt a hitelezőkkel való megegyezésre. Ha ez nem sikerül, a bíróság vezetésével megindul a „felszámolás”, amely persze nem veszélyeztetheti az törvényben előírt feladatok ellátását.

– A szabad vagyontárgyak viszont a felét sem fedezik az adósságnak – folytatja az alpolgármester –, így mindenki jobban járna a megegyezéssel. De mindenképpen lesz olyan, aki rosszul jár, mert például az uszoda bérletét nem tudjuk kigazdálkodni.
A városi fürdő mellé még múlhatatlanul fontos volt építeni egy semmire sem jó, tizenhat méteres, négypályás tanuszodát, amely PPP-s konstrukcióban végül több mint egymilliárdjába kerül a városnak...

A hatemeletes, négyszáztíz ágyas kórház is túlméretezettnek tűnik a tizenegyezer lakoshoz. Ez ügyben dr. Rodek Gyula érthetően kissé elfogult:
– A kórház aktív részlegei valóban nehezen állják a versenyt Péccsel és Kaposvárral, de a szakrendelések és a krónikus osztályok jól működnek. Néhány fideszes képviselő már felvetette: adjuk vissza a kórházat az „államnak”. Megkérdeztem: hol éltek ti?
A sajtóban többször – önkormányzati képviselőkre, Kozma Lászlóra, Kapronczai Józsefnére, Horváth Józsefre hivatkozva – megjelent, hogy nem a csőd vezetett a belharcokhoz, hanem fordítva: egyesek szemet vetettek néhány, még értékesíthető vagyontárgyra, és ebből akarták kifizetni az adósság aktuális részét. Ilyen volt például a városi távfűtőművek vagy a városüzemeltetés magánkézbe adása. Rodek Gyula, bár mindegyik elképzelést megfontolandónak tartja, tagadja, hogy emiatt vezették volna „falnak” a költségvetést.

– Az viszont napnál világosabb, hogy valaki(k)nek nagyon fontos volt a választások előtt minél jobban szétzilálni a politikai életet, és elbizonytalanítani a polgárokat – mondja.
De van itt más is. A szemét, amely hatalmas üzlet a szigorú EU-s szabályok és támogatások miatt, olyannyira, hogy Szigetváron két cég harcol – egymással és az önkormányzattal is – a koncesszióért. Az ügy szövevényes: a Dél-Kom Kft. immár jogerősen elveszítette a hulladékszállítás jogát Szigetváron, ami érzékenyen érintette, mert a város határában lévő volt téglagyári gödröt használták lerakónak – szintén jogtalanul.

A küzdelem kissé elfajult – áprilisban az alpolgármester felbontatta a hulladéklerakóhoz vezető utat, és ideiglenesen megbízott egy kaposvári céget, a Terra Holding Kft.-t a szemétszállítással. De a Dél-Kom autói még ma is járják Szigetvár utcáit – azé a szemét, aki előbb odaér.

Azt errefelé mindenki tudja, hogy a Dél-Kom a Biokom Kft. „leánya”, amely az ország egyik legnagyobb hulladékgazdálkodási cége, Pécs városáé. A szálakat pedig – dr. Rodek Gyula szerint – a délvidéki keresztapák: Bánki Erik, Puch László és Wekler Ferenc mozgatják.

Úgy tűnik, a legjobb önkormányzat a kivérzett, sarokba szorított önkormányzat, amely szorult helyzetében elfogadja a lencsét – ha ugyan marad valami a tálban a végére. De a csődeljárás sem ígér sok jót: így a város huszonkét szigorú, borotvaélen táncoló év után jut majd ismét a nullára.

Ebben a káoszban még talán maga Járai őrnagy sem igazodna ki egykönnyen. Félő, hogy előbb-utóbb szól majd valaki Hunyadi főtörzsnek.

Ha hihetünk a Progresszív Intézet napokban közreadott tanulmányának, amely az elmúlt évek gazdasági, pénzügyi, jóléti folyamatait tekinti át a budapesti kerületekben és a megyei jogú városokban, jó néhány önkormányzat juthat Szigetvár sorsára, hisz az egy főre jutó adósságállomány a negyvenhatból vagy tizenötüknél magasabb.

Az elemzés vizsgálja – terjedelméhez képest talán kissé túl részletesen – a transzparenciát, azt, hogy mennyire hozzáférhetőek az adatok, az infrastruktúra-fejlesztést, a lakásállomány alakulását, az eladósodás mértékét (ezzel kiemelten foglalkoznak), a jóléti és közfoglalkoztatási adatokat, a vállalkozások számát. Ez utóbbiból kiderül, ami eddig is sejthető volt: Budapest bármelyik kerületének tőkevonzó képessége nagyságrenddel felülmúlja a vidéki városokét. Jellemzően – a Rogán Antal vezette V. kerület kivételével – a fővárosi kerületek adósságállománya is kisebb, bár itt a tanulmány nem veszi figyelembe, hogy a kerületek „felett” létezik egy főváros is a legtöbb fejlesztés gazdájaként, jelentős tartozásokkal.

A legnagyobb adósok általában a fideszes önkormányzatok, ők azok, amelyek az „előremenekülés” taktikáját választották: nemritkán kötvénykibocsátással, hitelfelvétellel terhelték meg költségvetésüket az elkövetkező húsz évre. Sokan nem is titkolták, hogy a győzelem után az Orbán-féle bőségszarura számítanak – ígéret volt bőven: stadion Debrecennek, színházfelújítás Kaposvárnak...

A megjelenést követő napokban kisebb vita alakult ki a tanulmány adatairól. Kaposvár polgármestere szerint a közöltekkel ellentétben a város adóssága nem huszonkettő-, „csupán” tizenötmilliárd. Ehhez képest a város költségvetési rendeletében huszonkettő és fél szerepel, 2011-re a prognózis 27,6 – 1,7 milliárdnyi törlesztéssel. Az eltérések jellemzően abból adódnak, hogy sok esetben nem számítják be a városok tulajdonában lévő cégek, intézmények hiteleit és a különféle kötelezettségvállalásokat.