A rezsicsökkentés miatt terjed a rothadás szaga a Balatonnál?

– Mindent megteszünk, hogy a bűz megmaradjon! – közli Marton Béla, Balatonfűzfő polgármestere.

– Hogy megszűnjön, Béla! Ne megmaradjon, hanem megszűnjön! – javítja ki a nyelvbotlást Kontrát Károly, a térség országgyűlési képviselője.

– Ja, persze, hogy megszűnjön! – korrigál a polgármester.

Ez volt az egyetlen derűs pillanat a no­­vem­­ber végén megtartott balatonfűzfői köz­­meghallgatáson. A jelenlévőknek amúgy semmi okuk nem volt a jókedvre, a helyiek és a környező falvakból átruccant érdeklődők leginkább arra voltak kíváncsiak, tud-e valami biztatót mondani számukra a királyszentistváni hulladéklerakót működtető cég vezérkara. Királyszentistvánon és a környező településeken – köztük az idegenforgalomra építő Balatonfűzfőn – ugyanis másfél-két éve rendszeresen átható bűz terjeng. Néha egy-egy hétre kitisztul ugyan a levegő, máskor viszont napokig megüli a környéket a rothadó háztartási hulladék szaga.

Nehéz leírni a bűzt. Gyenge kísérletként álljon itt néhány idézet a Balatonfűzfő, ahogy mi látjuk nevű Facebook-csoport tagjainak az elmúlt hónapokban tett bejegyzéseiből. „Fűzfőgyártelep, Sorház utca: 10-es skálán 10-es értékű a bűz!” „Ez nem siló-, hanem rothadó, savanyú hulladékszag!” „Papkeszi, reggel hét óra. Indulás az iskolába. Ajtó kinyit. Orrfacsaró bűűűűűz. Az ember majdnem összehányja magát. Sosem lesz vége?” „A párom óvatlan volt, kiment a teraszra. Én csak ennyit hallottam: FÚÚÚÚJJJJAZTAK...VAÉLETBEMÁRMEGINT!” „Kérdem én mint édesanya, hogy ezt a gyerme­­keink­­nek el kell viselniük? Úgy kell felnőniük, hogy szarszag veszi őket körül?”

Az egyik fűzfői lakos, Pach Péter néhány hónapja úgynevezett szagészlelési naplót vezet, amelynek lényege, hogy az érintett településeken (Királyszentistvánon, Balatonfűzfőn, Litéren, Papkeszin, Vilonyán, Berhidán) élők – egy szagészlelési űrlap kitöltésével és elküldésével – azonnal jelezhetik neki, ha lecsap a bűz. A napló egyelőre a tények rögzítésére szolgál, ám idővel alkalmas lehet arra is, hogy a változó szélerősség és szélirány alapján előre meg lehessen jósolni, hol és mikor jelentkezik az átható szag.

A környéken élők számára egy percig nem volt kérdéses, hogy a bűzért az ötmil­­liárd forintból megépült, 2011 óta működő királyszentistváni hulladéklerakó a felelős. Azért voltak biztosak benne, mert Balatonfűzfő térségében az elmúlt évtizedekben már hozzászoktak a kellemetlen szagokhoz. A város gyártelepi részén működött az országos hírű vegyi üzem, a Nitrokémia, de a szennyvíztisztító, a veszélyeshulladék-égető, valamint a sertéstelep szagát is ismerték már a helyiek. Ehhez képest is „új élményt” jelentett a hulladéklerakó szaga.

Csakhogy a depónia tulajdonosi képviselője és a létesítményt működtető ÉBH Nonprofit Kft. vezetése hosszú időn át nem akarta elismerni, hogy közük van a bűzhöz. Sőt Czaun János, a 158 önkormányzatot tömörítő tulajdonosi szervezet (Észak-balatoni Térség Regionális Települési Szilárdhulladék-kezelési Önkormányzati Társulás) elnöke még a balatonfűzfői közmeghallgatáson is azzal kezdte mondandóját: egyáltalán nem biztos, hogy a depónia szagát érzik a lakosok. Ezt a kérdést azonban Erdősi Gábor, a város alpolgármestere rövidre zárta, miután felolvasta a Fejér Megyei Kormányhivatalnak a fűzfői önkormányzat részére írt októberi levelét, amelyben az áll: „A lakosságot zavaró bűzforrás kétséget kizáróan az ÉBH Kft. királyszentistváni telephelye.” Czaun Jánosnak elkerekedett a szeme. „Ez most meglepetésként ért, nem tudtam a kormányhivatal leveléről” – magyarázkodott.

Czaun reakciója viszont a fűzfőieket lepte meg. Az ugyanis már korábban kiszivárgott, és sok helybeli tudomást szerzett róla, hogy a Fejér Megyei Kormányhivatal az elmúlt két évben több vizsgálatot is folytatott az ÉBH Kft. tevékenységével kapcsolatban, és rendre el is marasztalta a céget. Utoljára 400 ezer forintos pénzbírságot szabott ki a vállalatra, egyúttal egy olyan intézkedési terv kidolgozására kötelezte a céget, amelynek „végrehajtásával megszüntethető a lakosságot zavaró bűzhatás”. A kormányhivatali határozat azonban egyelőre nem jogerős, a kft. ugyanis fellebbezett.

Az érintett települések lakói mindenesetre felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot: még senki nem vetette föl, hogy zárják be a hulladéklerakót. Az ugyanis katasztrófához vezetne. A királyszentistváni depóniában 158 település, mintegy 300 ezer ember kommunális hulladékát kezelik, a korábbi 34 környékbeli lerakót már bezárták és rekultiválják, nem lenne hová vinni a szemetet. Vagyis egyetlen módon lehet megoldani a problémát: meg kell szüntetni a bűzt. Ehhez viszont tisztázni kell, mitől van ilyen büdös.

– A létesítménynek elvileg szaghatás nélkül kellene működnie – állítja Hartmann Ferenc, korábbi veszprémi MSZP-s alpolgármester, aki 2004 és 2006 között az önkormányzati társulás elnöke volt. Őt váltotta a poszton Czaun János, aki az előző ciklusban Veszprém fideszes alpolgármestere volt. – Az unióban, így Magyarországon is számos hasonló technológiával működő hulladékgazdálkodási rendszer üzemel, vagyis csak akkor áraszthat ilyen bűzt a királyszentistváni depónia, ha nem az előírt technológiát építették be vagy nem megfelelően működtetik.

Sarkady Attila, az ÉBH Kft. ügyvezetője viszont a fűzfői közmeghallgatáson azt bizonygatta: mindenben betartják az engedélyekben szereplő előírásokat. Ezt árnyalja, hogy az illetékes kormányhivatal rendre megbünteti a céget az előírások be nem tartása miatt. De cáfolják az ügyvezetőt a cég korábbi alkalmazottai is, akik közül többen – igaz, névtelenül – olyan fotókat-videókat osztottak meg a világhálón, amelyek azt bizonyítják: sorozatosan és súlyosan megszegik a szabályokat a depóniában.

A királyszentistváni létesítményben a beérkező kukáskocsik tartalmát elvileg szétválogatják, a szerves frakciót elkülönítik a szervetlen hulladéktól, a depóniára, azaz végleges lerakásra csak a már feldolgozhatatlan, mechanikailag, biológiailag kezelt szervetlen anyag kerülhet. Belső források szerint azonban nem az előírt technológia szerint folyik a munka, hanem a kukás­­autók gyakran közvetlenül a lerakóba borítják a tartalmukat. Utána ezt már hiába tömörítik, a benne lévő szerves anyagok szörnyű bűzt árasztva rothadni kezdenek. Erre utal az is, hogy alkalmanként madárrajok lepik el a depóniát, ami azt jelzi, szerves táplálékot találnak maguknak a lerakóban.

A kft. vezetése szerint a szabálytalanságokról szóló hírek hamisak. Sarkady Attila ügyvezető a közmeghallgatáson azt állította, csak havária esetén, például a válogatócsarnok gépeinek meghibásodásakor fordulhat elő, hogy a beérkező hulladék közvetlenül a lerakóba kerül, de még ebben az esetben is kezelik az anyagot egy mobil válogatóberendezés segítségével. Annyit elismert, hogy az úgynevezett csurgalékvíz – a szigetelt depóniában összegyűlt csapadék – szagtalanításának a technológiája még nem tökéletes, de a probléma megoldásán már dolgoznak a Pannon Egyetem szakemberei. Az előírt védőerdő is hiányzik még, eddig ugyanis a telepített fák rendre kipusztultak, de keresik a megfelelő fafajt.

Hartmann Ferenc szerint egyértelmű, hogy a létesítményben nem mindig tartják be a technológiai előírásokat. A társulás korábbi elnöke azt is tudni véli, hogy miért.

– A hulladékgazdálkodással foglalkozó cégeket tönkrevágta a rezsicsökkentés, a hiányzó bevételeket nem tudják tisztességesen kigazdálkodni – állítja Hartmann Ferenc. – Királyszentistvánon is vélhe­­tően kénytelenek az engedélyezettnél több hulladékot befogadni, hogy pluszpénzhez jussanak, másfelől minden bizonnyal a szigorú és drága technológián, valamint az alkalmazotti létszámon próbálnak spórolni.

Megkérdeztük Czaun Jánost, valóban veszteségesen működik-e az ÉBH Kft. A társulás jelenlegi elnöke elmondta, évek óta nullszaldós a mérleg. Igaz, azt is hozzátette, hogy a társulásnak évi 700 millió forintos bérleti díj járna az ÉBH Kft.-től a létesítmények használatáért, ám eddig ezt az összeget nem számlázták ki a cégnek.

Ezt azt jelenti – hangsúlyozza Hartmann Ferenc –, hogy a társulás segítsége nélkül a kft. veszteséget termelne.

A királyszentistváni depónia ügye egy ideje már nem csak helyi probléma, a bűz a fővárosig ér. Legalábbis az egyre erőteljesebb lakossági panaszok – a helyiek például nyolcszáz tiltakozó aláírást gyűjtöttek – aktiválták a pártokat: a politikusok kivétel nélkül segítséget ígértek a helyieknek. A térség egyéni képviselője, a fideszes Kontrát Károly – amúgy belügyi államtitkár – részt vett a fűzfői közmeghallgatáson, és az ünnepek közeledtére figyelmeztetve arra kérte a cég vezetőit: karácsonyi ajándékként teljesítsék a hatóság előírásait és tegyenek meg mindent a szaghatás megszüntetéséért. A Mikulás-szerepben pózoló államtitkár azt is kérte, hogy az ÉBH Kft. vonja vissza a bírsággal kapcsolatos fellebbezését.

A környéken élők azonban egyelőre nem lélegezhetnek fel. Sem szó szerint, sem átvitt értelemben. A közmeghallgatás után az egyik fűzfői szállásadó arról panaszkodott lapunknak, hogy nyáron több vendége is idő előtt hazautazott a szörnyű bűz miatt.

– Volt egy anyuka, aki tízpercenként nézegette a kisbabája pelenkáját, mert azt hitte, hogy a kicsi állandóan bekakil – meséli a fűzfői szobakiadó. – De a pelus legtöbbször tiszta volt. Csak sokadszorra merte megkérdezni, honnan jön ez a förtelmes szag. Ott szégyenkeztem, alig mertem bevallani, hogy ez a bűz nem szüntethető meg egy pelenkacserével. Ha jövő nyárra sem javul a helyzet, el fognak maradni a vendégek Balatonfűzfőről. Az ingatlanaink meg elértéktelenednek. Itt az ideje, hogy végre segítsenek már nekünk.

Birkalegelő aranyáron

A királyszentistváni bűzbotránytól minden bizonnyal nem függetlenül a veszprémi közgyűlésben nemrég újra előkerült a szentgáli birkalegelő ügye. A fideszes Baumgartner Lajos azt kérdezte a szintén fideszes Czaun Jánostól, hogyan hasznosítja a város a 2003-ban megvásárolt szentgáli ingatlant. A kérdés kétségtelenül alkalmas arra, hogy egy időre elterelje a figyelmet a királyszentistváni fejleményekről, ugyanis bő tíz évvel ezelőtt az akkor már létező hulladékgazdálkodási társulás – mint utóbb kiderült – kidobott az ablakon 280 millió forintot. A társulás elnöke 2004 és 2006 között Hartmann Ferenc veszprémi MSZP-elnök volt, emiatt a politikai ellenlábasai időről időre megpróbálják a nyakába varrni az akkori veszteséget.

Ám az ügy ennél azért bonyolultabb. A 158 települést tömörítő önkormányzati társulás – a több milliárdos uniós támogatás elvesztésének veszélye miatt – 2003-ban időzavarba került: nem sikerült ugyanis helyet találni az új központi depóniának, mivel a kiszemelt helyszíneken az önkormányzatok és a lakosság ellenállása meghiúsította a projektet. A Bakony szívében fekvő Szentgál viszont hajlandó volt befogadni a hulladéklerakót. A depóniának kinézett húszhektáros birkalegelő 42 millió forintért került a veszprémi önkormányzat tulajdonába. (A kontraktust a fideszes képviselők is megszavazták.) A beruházás előkészítésére – hatástanulmányokra, tervmódosításra, engedélyekre – a társulás további 238 millió forintot költött. Amikor 2004 őszén a projekt megkapta a jogerős környezetvédelmi engedélyt, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van. Csakhogy a kiszemelt legelő kilométerekre található Szentgáltól, jóval közelebb van három másik faluhoz, Herendhez, Városlődhöz és Csehbányához, amelyek bíróságon megtámadták a környezetvédelmi engedélyt. Mivel a per jogerős lezárásáig Szentgálon nem lehetett megkezdeni a beruházást, sürgősen új helyszínt kellett találni. Ez lett Királyszentistván, ahol népszavazás döntött a depónia befogadásáról. A szentgáli birkalegelő pedig a veszprémi önkormányzat nyakán maradt. Annyi pénzért, amennyibe került, lehetetlen eladni, így aztán a város bérbe adja birkatartó gazdáknak. Ebben a formában az ingatlan több száz év alatt hozza be az árát. Hacsak nem találnak addig valami másféle hasznosítást.