A politika nem szólhat bele

- Kiköltözött, beköltözött, vagy visszaköltözött?

– Csaknem három éven át, egészen 2008-ig elnök voltam, a jogszabály szerint a mandátumom lejárta után két évig kétfős titkárság és egy szoba jár nekem itt, az Alkotmánybíróság épületében. Vagyis nem kellett kiköltöznöm. Kilenc évet dolgoztam a házban, először 1999 nyarán választottak meg. Mi több, az Országgyűlés alkotmányjogi bizottságának alelnökeként korábban is tárgyaltam az alkotmánybírósági törvényről. A tervezet több mint tizenöt éve elkészült, három parlament is vitatta. Egyebek mellett javasoltuk az alkotmánybírói mandátum meghosszabbítását kilencről tizenkét évre, valamint az újraválaszthatóság eltörlését.

- Ehhez képest önt most újraválasztották.

– Mert a jelenlegi szabály szerint a bírák újraválaszthatók. Az eddigi harminc alkotmánybírából ez kettővel történt meg, én vagyok a harmadik.

- A jelölése – Stumpf Istvánnal együtt – politikai hullámokat vert.

– Én ilyesmit nem tapasztaltam. Maga hol látta a hullámokat?

- Leginkább a sajtóban.

– A sajtó nem homogén, rosszallások legfeljebb a balliberális médiában jelentek meg. Negyven éve minden napilapot elolvasok.

- Akkor nyilván olvasta: azt vágták a fejéhez, hogy az újrajelölése Orbán hálája, amiért az Alkotmánybíróság 2008-ban nem találta alkotmányellenesnek a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről szóló népszavazást.

– Annak idején mindenütt elmagyaráztam, hogy nem politikai döntés született. A testület autonóm tagjai 9–2,
illetve 8–3 arányban szakmai döntést hoztak.

- Most mégis politikai ügy lett abból a szakmai határozatból.

– Inkább egy csalódott politikai kör akar bűnbakot csinálni belőlem, illetve az Alkotmánybíróságból. Egyes véleményformálók szerint az Alkotmánybíróság döntése meghatározza a politikai folyamatokat. Hát persze hogy meghatározza! Éles vita került a testület elé, mi pedig kizárólag azt vizsgáltuk, hogy az alkotmány szabályai szerint lehetett-e népszavazást tartani.

- Kolláth György önt „mindenáron konszenzuskeresőként” írta le. Állítólag most pont ilyen egyetértést kovácsoló szakemberre van szükség a testületben.

– Alkotmánybíraként inkább szakmai érvelésre, és nem konszenzusteremtő képességre van szükség. Utóbbi tulajdonság más pozícióban, például parlamenti képviselőként, alkotmány-előkészítőként vagy egyetemi főosztályvezetőként hasznos.

- A Fidesz megváltoztatta az alkotmánybírák jelölésének módját. Ma már a kormány dönti el, kiből lesz alkotmánybíró, hiszen a kétharmados parlament mindent megszavaz, amit a kabinet eléje tesz.

– Említettem már: a politika nem szólhat bele az alkotmánybírák munkájába. A jelölés valóban politikai, ilyen a rendszer. A régi szabályok között a kormánypártok rendre nem tudták a jelöltjeiket keresztülvinni a parlamenti bizottságon, míg az ellenzékiek átnyomhatták a sajátjukat. Patthelyzetek alakultak ki, a testület éveken át bíróhiányosan működött.

- A Fidesz ezt az állapotot kívánta feloldani?

– A Fidesz a kezdetektől jelölt engem, a másik fél részéről még nevek sem hangzottak el, csak azt hajtogatták, hogy Bihari számukra elfogadhatatlan. Nem az, hogy alkalmatlan. A Fidesz a folytonos szocialista visszautasítás után változtatta meg a jelölés szabályait – amit nem kívánok kommentálni, hisz érintett voltam.

- Halmai Gábor egyik írásában úgy véli: „Azzal, hogy az Országgyűlés megválasztja Stumpf Istvánt és Bihari Mihályt alkotmánybírává, és elfogadja az új médiaszabályozást, végérvényesen véget ér az 1989. október 23-án, az alkotmány jogállami módosításának elfogadásával kezdődött harmadik magyar köztársaság, és vele a jogállamiság.”

– Ezt sem kívánom kommentálni. Nem szállok be ebbe a vitába.

- Akkor valami más. Ismét felvetődött, hogy új alkotmányra van szükség. Egyetért?

– Nincs alkotmányozási szükséghelyzet. Az csak akkor alakul ki, ha az alkotmány szövege annyira rossz, hogy gátolja az alapvető emberi, szabadság- és alkotmányos jogok érvényesülését. És akkor, ha az alkotmányos berendezkedés, az állami szervezeti rendszer, az igazságszolgáltatás vagy a bíróság működésében olyan hiány lép fel, amely akadályozza a jogállam megfelelő működését.

- Orbán Viktor mégis kijelentette: 2012-re lesz új alkotmány. A köztársasági elnök pedig azt mondta, már jövő tavaszra elkészülhet az új alaptörvény. Utóbbi állítást a minap Kósa Lajos is megerősítette.

– Önmaguknak szabtak határidőt. Az alkotmány elkészítésének két feltétele van: az egyik a jogi és szakmai – ez adott. A másik politikai. Az alkotmányt ugyanis politikusok készítik, nem jogászok. Hiába van meg az első feltétel, ha a politika nem akarja, nincs változtatás. És még egy: a legtöbb képviselő ambicionálja, hogy beleírjon az alkotmányba, és legalább egy mondat erejéig viszontlássa benne a nevét. Ez sokszor megakasztja a folyamatot. Én is büszke vagyok arra, hogy az 1989-es alkotmánymódosításba bekerült néhány javaslatom.

- Pozsgay Imre az 1994-es állapotról azt nyilatkozta: „Az új alkotmány lehetősége megrettentette azokat, akiknek az addigi lazább alkotmányossági viszonyok kedvezőbbek voltak, mert lehetővé tette a további, kontroll nélküli tulajdonszerzést, a szűk körben lebonyolított privatizációt. Ezek az MSZP-s és SZDSZ-es körök saját érdekeik miatt kisiklatták az 1994 és 1998 közötti alkotmányozási folyamatot, megakadályozták a Bihari-féle alkotmány elfogadásában.”

– Ez az ő véleménye. Döntse el maga, egyetért-e.

- Többen javasolják a Szent Korona-tan megjelenítését a készülő új alkotmányban. Ön mit gondol erről a kérdésről?

– Az alkotmány preambulumát a legnehezebb megfogalmazni. 1994–98-ban négy variációt készítettünk, mindben szerepel a Szent Korona. Aztán egyik párt sem kívánta belőle levezetni az államfői hatalmat. És itt a vízválasztó. Nem a megemlítés a baj, azzal egyetértek. Az eszmére, a hatalom egységére, a magyarság értékhordozójának megnyilvánulására történjen utalás az alkotmányban, az ellen nincs kifogásom. A Szent Korona-tan kulturális, eszmei értéket tölt be, ám közjogi jelentősége nincs. A vita ott válik élessé, hogy belőle kell-e levezetni a hatalmi rendszert. Majd a negyvenöt fős előkészítő bizottság és a kétharmadnyi parlamenti képviselő eldönti, mi legyen.

- Februárban ön azt nyilatkozta, hogy a szemben álló politikusok között a megegyezés, sőt a tárgyalás is árulásnak számít, a versengő pártok képviselői néha politikai bűnözőként állítják be egymást. Változott a helyzet vagy az ön véleménye a választások óta?

– A politikusok egy részét ez a mentalitás uralja. És csak akkor változhat, ha a jogi, politikai és közéleti kultúrát alakító szereplők változnak. Én ebből a szempontból rossz példa vagyok, mert szocialista képviselő voltam, az MSZP jelölt alkotmánybírónak, és Fidesz-többség nélkül nem lettem volna az. Most a Fidesz jelölt, és csak az MSZP nem támogatott.

- A kérdésem arra irányult, hogy a Fidesz kétharmada javíthat-e az említett állapoton.

– A politikai kultúra változása nem egy választástól függ. Egy nagyon erős többség is lehet demokratikus, egy kisebbség pedig antidemokratikus.

- Vagy fordítva. Ön azt mondta: „Aki retteg a Fidesz kétharmados többségétől, és diabolizálja előre a győztest, az a választók legitim döntését és józan eszét is kétségbe vonja.” Mások szerint viszont megszűnőben a magyar demokrácia.

– A demokratikus választáson elnyert többséget nem lehet kétségbe vonni. A nép szava dönt. A világ legtermészetesebb dolga, ha egy párt él a választáson kapott lehetőséggel, és végrehajtja a politikáját. Ha nem tetszik, tessék leváltani, és más politikát csinálni. A többségnek persze mértéktartónak kell lennie.

- Többen pont ezt a mértékletességet hiányolják a személyi döntésekben.

– A politikai zsákmányelv váltógazdálkodásban kiiktathatatlan. A kérdés az, hogy milyen mély, és hány pozíciót érint. Ha túl sokat, az nem jó.

- Egyesek szerint az ön alkotmánybíróvá emelésével a Fidesz azt demonstrálja: ha valaki eltávolodik a másik oldaltól, és a kormánypárthoz szegődik, komoly pozíció a jutalma.

– Rólam csak egy-két újság írt ilyet, vagy azt, hogy pártkatona lettem. Az ilyen mértékben elfogult skatulyázáson csak nevetni tudok. Elnökségem alatt hét új bíró érkezett, húsz bíróval dolgoztam együtt. Közöttük direkt politikai vitát soha nem tapasztaltam. Ki is néznék a testület tagjai azt, aki pártpolitikai alapon érvelne vagy döntene.