A magyar válság

- Egyik beszédében ön azt mondta: a magyar válság éppen olyan veszélyes, mint az eurókrízis. Mit nevez ön magyar válságnak?

– Ma az Európai Unió több országa is tervezi olyan reformok bevezetését, amelyek veszélybe sodorhatják az unió alapvető értékeit: a parlamenti demokráciát, a jogállamiságot, a szólás és a sajtó szabadságát. Mindebben Magyarország ment a legmesszebb, de a válság igazi jele az, hogy a kór ragályos: vannak, akik már Bulgáriában és Romániában is szeretnék követni a példát.

- Az euró kríziséről a szakértők azt mondják, hogy az egész Európai Uniót tönkreteheti. Képes-e erre az ön által magyar válságnak nevezett tünetcsoport?

– Igen. Az Európai Unió ugyanis nem csupán egy gazdasági projekt, de értékközösség is. Ha tétlenül nézzük, hogy országok egy csoportja aláássa ezeket az értékeket, akkor rábólintunk arra, hogy tönkretegyék az uniót. Magyarországon pedig lebontják a közös európai eszmények garanciáit. Pedig ha önöknél lehet, akkor lehet másutt is.

- Orbán Viktor és az őt körülvevő politikusok azt hirdetik, hogy az Európai Parlament aggodalommal teli határozatai valójában az egyesült európai baloldal akciói. Ezt látszik bizonyítani, hogy az Európai Néppárt képviselői nem bírálják a Fideszt, és nem is szavazták meg az állásfoglalást. Mások volnának az alapvető uniós értékek a szocialisták, a liberálisok és a kereszténydemokraták számára?

– Már maga a kérdés is komolytalan. Amikor az uniós alapszerződés betartásáról van szó, mindegy, hogy melyik párt tagjaitól követeljük ezt meg. Mi, liberálisok nem habozunk felemelni a szavunkat, amikor saját pártcsaládunkhoz tartozó politikusok sértik meg a közös normákat. Pontosan tudom, hogy a Néppártnak nagyon sok olyan tagja van, aki egyetért velünk, amikor elítéljük az Orbán-kormány gyakorlatát, más kérdés, hogy a jelek szerint a Néppártban az a gyakorlat honosodott meg, hogy ha valaki hozzájuk tartozik, azt a párt nyilvánosan nem bírálja. Szerintünk ez ostobaság, mi épp az ellenkező gyakorlatot követjük. Emlékeztetem arra, hogy Haider Szabadság Pártja a mi liberális frakciónk tagja volt. Kizártuk őket, mert nem tartották tiszteletben közös eszményeinket. Ugyanígy járt velünk az olasz Bossi és pártja is.

- Hasonló példát viszont aligha tud mondani a Néppárt esetében.

– Ez nagy különbség pártjaink között. A Néppártban az a szokás: ha hozzájuk tartozol, akkor minden rendben van. Akkor minden lehetséges, mindent meg fogsz úszni, minden oké. Én nagyon veszélyesnek tartom, amikor a pártérdekeket az alapvető értékek elé helyezik. Ennek csak rossz következményei lehetnek.

- Azért ne felejtsük el, hogy néppárti biztosok vannak többségben abban az Európai Bizottságban, amelyik három kötelességszegési eljárást is indított a magyar kormány ellen, és kilátásba helyezte a kohéziós alapok egy részének befagyasztását is.

– Így van, bár ez utóbbinak szigorúan gazdasági okai vannak. Azt látjuk viszont, hogy például a médiatörvény ügyében számos konzervatív politikus is felemelte a szavát Európa-szerte.

- Ha már a kohéziós alapokhoz értünk: ön jó ötletnek tartja, hogy magyar vállalkozásokat, magyar embereket az Orbán-kormány hibáiért büntessenek?

– Ez az örök probléma a gazdasági szankciókkal. Ennek a leglátványosabb példája Görögország, ahol a pártelitek rossz döntései miatt az uniónak olyan intézkedéseket kellett hoznia, amelyeknek az egyszerű emberek isszák meg a levét. Magyarország esetében azonban egyszerűbb a helyzet: szerintem önöknél a politikai vezetők fizetik a számlát, mert nekik kell kiállniuk az emberek elé, és megmagyarázni, hogy miért fenyeget a veszély, hogy az ország elveszíthet igen fontos forrásokat. Kötve hiszem, hogy a magyarok többsége még elhiszi: mindezért még most is a korábbi kormányok a felelősek.

- Manapság sok, igen befolyásos európai politikus úgy véli, hogy a válság megoldása a nemzetállamok megerősítése lehet. Ön kitart az Európai Egyesült Államok eszméje mellett?

– Igen, én már több mint tíz éve ismételem: nekünk nem Európai Egyesült Nemzetekre, hanem Európai Egyesült Államokra van szükségünk. Az E- most nem más, mint egy második, igen kevéssé hatékony ENSZ, miközben a gondjainkra az igazi válasz egy erős föderáció felépítése lehetne. És épp most vagyunk a keresztútnál, hiszen a jelenlegi válság megoldása csakis az integráció elmélyítése lehet. Meggyőződésem, hogy az európai politikusok többsége saját érdekei miatt kapaszkodik a független nemzetállamok eszméjébe, de az emberek többsége megértené és támogatná azt a politikát, amely a szövetség elmélyítésével húzna ki minket a gazdasági krízisből.

- Nem tudom. A mi földrészünk több tucat nyelven beszél és gondolkodik...

– Hát aztán? Senki sem akarja bántani ezeket nyelveket...

- Meg több tucat kultúra él egymás mellett. Nem érzi, hogy amit el szeretne érni, az igazi „mission impossible”?

– Nem. Én azt gondolom, hogy a kulturális különbségek sokkal nagyobbak az Egyesült Államokban, mint itt, Európában. Ott egyetlen országban tényleg egymás mellett él az európai, az ázsiai és az afrikai kultúra s minden világvallás. A nemzetállamok iránti elkötelezettség progresszív erő lehetett az 1800-as években, de nem most, a 21. században, amikor az Amerikai Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával vagy akár Brazíliával szemben kell helytállnunk a versenyben.

- Térjünk vissza Magyarországhoz. Amikor ön Orbán Viktorral vitatkozott az Európai Parlamentben, a régi barát jogán idézte neki Márai Sándort az arányérzék fontosságáról. Mi a barátságuk története, és mit gondol róla ma?

– Először 1989 decemberében jártam Magyarországon, és nagy élmény volt ez az utazás. Budapesten vagy tíz politikai csoportosulás képviselői biztosítottak arról, hogy ők az igazi magyar liberálisok. Közülük az egyik egy éles eszű, megnyerő fiatalember volt, Orbán Viktor, akivel később már egy parlamenti párt vezetőjeként találkozhattam. Hamarosan a nemzetközi liberális klub egyik fontos szereplője lett.

- Volt a liberális internacionálé alelnöke is.

– Pontosan. Így hát gyakran találkoztunk, volt, hogy vitáztunk, volt, hogy egyetértettünk. Ám az 1994-es súlyos választási vereség után Orbán lépésről lépésre hátat fordított korábbi önmagának. Elkezdett mást mondani, mint amit korábban, elkezdett egészen másképpen viselkedni, mint addig. Én ezt megalkuvásnak tartom. Számomra elfogadhatatlan, hogy valaki azt mondja: mindenáron miniszterelnök akarok lenni, ezért megtagadom korábbi liberális önmagamat, mert a liberalizmus mostanában nem kurrens árucikk a politikai piacon. Holnaptól inkább konzervatív leszek.

- És ezt a konzervatív Orbán Viktort már Európára nézve is veszélyes politikusnak tartja?

– Igen, mert a politikában mindenütt sok az opportunista, akit csak a hatalom érdekel. Eszményeik nincsenek, ideológiai megfontolások nem érdeklik őket. Közülük sokan azt gondolhatják: „Miért ne követhetném Orbánt, hiszen neki ez jól bejött. Holnaptól én is megváltoztatom az elveimet, ha ez több szavazatot ér.” Ez nagyon veszélyes példa.