A közműadósok egy része kifejezetten jómódú
Többmilliárdos közműdíj tartozást halmoztak fel a fővárosiak, s a helyzet jövőre tovább romolhat – a kintlévőség pedig jelentősen nőhet –, ha a Fővárosi Közgyűlés megszavazza az inflációnál jóval magasabb díjemeléseket. A fogyasztóknak mintegy 5 százaléka késedelmesen, sokára vagy egyáltalán nem fizet a szolgáltatásokért. A notórius elmaradók egy része jómódú nemtörődöm, addig halogatja a fizetést, amíg csak lehet. Amikor viszont már a kikapcsolás fenyeget – esetleg már meg is történt -, lazán kifizeti a többhónapos, összesen 2-3 millió forintra rúgó adósságát. A szegény sorban élőknél viszont gyakori vendég a szerelő, aki az aktuális számlaegyenlegnek megfelelően ki-, vagy éppen visszakapcsolja a szolgáltatást. Már, amelyiket lehet, hiszen a távfűtést képtelenség, a víz vagy csatornaszolgáltatást pedig legfeljebb korlátozottan lehet letiltani.
A mostaninál is többen, de összességében mindenképpen nagyobb összeggel tartozhatnak jövőre a fogyasztók a közszolgáltatóknak, ha a Fővárosi Közgyűlés a következő, decemberi ülésén jóváhagyja az inflációnál jóval nagyobb díjemelési tervezetet. Pedig a kintlévőség már most is tetemes, a fogyasztóknak mintegy 5 százaléka rendszeresen nem fizet, ők a közművállalatoknál többmilliárd forintos kintlévőséget halmoztak fel.
Egyedül a Főtávnak 3 milliárd forinttal tartoznak a fogyasztók, ez ugyanis az a szolgáltatás, amiből technikailag senkit nem lehet - vagy csak nagyon körülményesen - kizárni. Igaz, a távhőszolgáltató profi behajtó cégre bízza a kintlévőségek beszedését, de ha ez sem eredményes, akkor bírósági végzéssel igyekszik jogos bevételéhez jutni.
Sokkal jobb viszont a befizetési arány az elektromos műveknél, az áramot ugyanis könnyen kikapcsolhatják már a kilencvenedik hátralékos napon. Jól tudják ezt a fogyasztók is, ezért általában a 89. napon hirtelen jelentősen javul a befizetési arány. A villanyszámla egyébként általában a harmadik legfontosabb befizetnivalók között szerepel, ennél csak a kábeltévé és a telefonszámla számít fontosabbnak. Legalábbis a fogyasztók egy részénél.
A víz-és csatornadíjat a fogyasztóknak mintegy 4-5 százaléka nem fizeti be időben. E két szolgáltatás számlát vélhetően azért nem tartozik a legfontosabb kiegyenlíteni valók közé, mert még a notórius nem fizetőket sem lehet teljesen kizárni a szolgáltatásból, legfeljebb egy egyszerűműszaki megoldással korlátozni a használatot. Tartozni azonban a vízműveknek és a csatornázási műveknek sem érdemes, mert minden szolgáltató elemi érdeke, hogy beszedje, beszedesse a díjat, rákényszerítse a fogyasztókat a fizetésre. A gázszolgáltatásból gyorsan, egyszerűen kizárhatják az adósokat, ám ennek ellenére évek óta változatlan, átlagosan öt százalék a nemfizetők aránya.
A közműcégek egyébként csaknem tíz évvel ezelőtt közösen létrehoztak egy pénzügyi alapot, amelyből egy alapítvány segítségével – Hálózat- Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért – támogatják a rászoruló fogyasztóikat. A Hálózaton keresztül évente mintegy 2 milliárd forintot osztanak ki a hátralékok kiegyenlítésére azok között, akik önrészt is vállalnak felhalmozott adósságuk kifizetéséhez. A támogatásért a kerületi segítő szervezeteken keresztül – önkormányzat, családsegítő stb. – és az ő ajánlásukkal lehet pályázni.
Tapasztalatok szerint azonban a megrögzött adósok egy része kifejezetten jómódú. Életkörülményeik – például az átlagosnál jóval nagyobb alapterületű házuk, lakásuk – miatt a közműszámláik is jóval „húzósabbak”, mint az átlag életszínvonalon élőké, így tartozásuk is jóval nagyobbra rúg. A befizetéssel azonban nem mindenki bíbelődik, több hónapot is hagynak felgyűlni, Nem azért nem fizetnek hónapokig sem, mert nincs rá pénzük, hanem azért mert nem tartják fontosnak a határidős teljesítést. Hagynak felgyűlni néhány hónapot és néhány millió forintos hátralékot, s a kikapcsolás előtti utolsó pillanatban, egy összegben rendeznek mindent.
