A kormány kiöli belőlünk a hivatástudatot és a munkaszeretetet

Azért fordulok Önökhöz – sorstársaim nevében is – levelemmel, hogy felhívjam a figyelmet a közszférában a kormány engedélyéve (vagy inkább parancsára?) történt jogellenes cselekményekre.

2011. február 22., 05:20

Mivel kényszer alatt állunk és sok a veszíteni valónk (szó szerint az állásunk!), senki nem meri bírói útra terelni az ügyét. Pedig egy – a jog területén alig járatos – egyszerű ember is láthatja: sorozatosan sérültek/sérülnek az érdekeink és a jogaink.

Remélem, az Önök médiuma, mint a valóság közvetítője, segítségünkre lesz abban, hogy a nyilvánosságra kerüljenek azok a jogsértések, melyek következtében emberek megélhetése és munkahelyi léte válik bizonytalanná a jövőben.

A hazai munkaügyi szervezet egyik kirendeltségén dolgozom, ott, ahol közvetlenül – nap mint nap – találkozunk a munkanélküliséggel: elkeseredett, a kilátástalanságtól összetört vagy éppen dühödt emberekkel. Azért vagyunk, hogy segítsünk: tanácsokkal, munkáltatók felkutatásával, az álláskeresési ellátások folyósításával, képzések szervezésével, foglalkoztatási támogatások megállapításával. Munkatársaimmal együtt úgy érzem, hasznos, amit teszünk. És egészen a múlt hétig úgy éreztük, biztonságban vagyunk, nyugodtan végezhetjük a dolgunkat továbbra is: lelkiismeretesen, életre szóló hivatástudattal!

Nem túlzok, ha azt mondom, lassan a másik oldalra kerülünk és mi járunk jelentkezni a munkaügyi központokba. Néhány hónapja kezdődött a folyamat azzal, amiről már Önök is értesülhettek: szakmailag és emberileg megkérdőjelezhetetlen embereket tessékelnek ki vagy „fokoznak le” a szervezetben. Szervezeti átalakítás, átcsoportosítás, szűkítés, stb.

Ez így szokás, ha változik a széljárás, de az, ami néhány hete történik a nyilvánosság tudta nélkül, elfogadhatatlan.

Naponta olvasható/hallható a sajtóban, hogy a kormány nyomást gyakorol majd a magánszféra munkaadói oldalára, hogy kompenzálják az adóváltozások miatt csökkenő alkalmazotti béreket.

Mindeközben ugyanez a kormány a saját beosztottait ellehetetleníti anyagilag és öli ki belőlük a munkaszeretetet, a tisztviselői hivatástudatot, a tartást.

Fordult a kocka: manapság a dolgozókat gyakrabban látom sírni, mint az ügyfeleket!

Az előzményekről:

Információink szerint egy veszprém megyei kormánymegbízott (vagy annak jogi tanácsadói) úgy értelmezték a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatról szóló rendeletet, hogy a kirendeltségek a munkaügyi központok helyi, területi illetékességi szerveinek minősülnek (ha pontosabban megvizsgáljuk a jogszabályt, ezzel szöges ellentétben áll valódi megállapítása), ezért az ott dolgozóknak nem járnak a jogszabály által garantált illetménykiegészítések: felsőfokú végzettségű dolgozók esetében az alapilletmény 30 %-a, középfokú végzettségű munkatársaknál a 10%-a.

Ezen „felfedezés” következtében ámokfutásba kezdtek: villámgyorsan elkészítették a kinevezések módosítását és összehívták a szervezet vezetőit, amolyan „vagy aláírjátok vagy holnaptól nem itt dolgoztok” módon. A vezetők pedig továbbították a szerződésmódosításokat a beosztottaknak is, akiknek szintén nem volt más választása. Ha valaki ellenkezni mert (mert azonnal látta, hogy jogsértő, ami történik), esetleg nem írta alá a papírt, akkor még aznap el kellett volna küldeniük a nevét e-mail-ben, hogy másnapra elkészíthessék a felmondását (amelyet indoklás nélkül meg lehet tenni)!!!

Mindeközben a megyei dolgozók illetménykiegészítését megemelték (felsőfokúak esetében 35 %, középfokúak esetében 15 % lett). Pedig a kirendeltségi dolgozók ugyanazt a munkát végzik és ugyanolyan feladat- és hatáskörrel, mint a megyeiek. Mintha mi nem lennénk egyenértékű munkatársak?!

Emellett megszüntetik a kormánytisztviselők munkateljesítménye alapján eltéríthető alapilletmény emeléseket is, amelyek súlyos bevételcsökkenésként realizálódnak a munkatársaknál (csak akkor felmerül a kérdés: miért van szükség az éves teljesítményértékelésekre?).

A dolgozók megkülönböztetése mellett jogot sért az a tény is, hogy a kinevezéseket egyoldalúan módosították. A törvény szerint szerződést csak a felek közös megegyezésével lehet módosítani!

Mindemellett az illetménykiegészítés csökkentése/levonása visszamenőleges hatállyal történt (ami szintén jogsértő tény), vagyis 2011 januárjáról történik a levonás, ennek következtében több kirendeltségi dolgozó márciusi keresete 60 ezer forint körül mozog majd. (Van olyan álláskereső, aki megközelítőleg 80 ezer forintnyi ellátást kap.) Attól függően, hogy ki mennyit keresett, havi szinten 30-70 ezer forintot veszít ezután fizetéséből.

Kaptunk emellett egy utasítást is, mely szerint ebből az ügyfelek semmit nem érzékelhetnek.

Nem érzékelhetnek semmit abból, hogy kényszerítve vagyunk, hogy ki vagyunk szolgáltatva, hogy nem tudjuk, a jövő hónapban miből élünk, ezután miből fizetjük ki a havi törlesztőrészleteket, és hogyan közöljük a gyermekünkkel, hogy bár az elsők között vették fel az egyetemre, nem biztos, hogy tudjuk finanszírozni a tanulmányait?!

Senkinek sem könnyű ebben az országban, ezzel teljesen tisztában vagyunk. Szükség van ésszerűsítésre, megszorításokra, megvonásokra. De ez abban az esetben elfogadható, ha jogszerűen történik és minden felet egyenlő módon érint.

Állami dolgozókat lehetetlenítenek el, miközben a magánszférát a bérek emelésére kényszerítik? Hogyan várhatják el így tőlünk a minőségi munkát és az állami szervezet erősítését, fenntartását, lojalitást?!

Az emberekért vagyunk, de mi is emberek vagyunk kötelezettségekkel (olykor erőn felül teljesítve mind lelkileg, szellemileg és fizikailag, fizetetlen túlórákkal, több ezres ügyféltömeggel) és jogokkal (azok most sérültek és csorbulni látszanak), eltartandó családdal, gyerekekkel, hivatástudattal és érző szívvel!

Még ha ez nem is megható, mert talán „egyéni szociális probléma”, az már nem az, hogy jogellenes cselekmények történnek a közszférában!

A sajtó feladata pedig – a valóság és a világ történéseinek közvetítőjeként – ezen jogsértések közzététele! ugyanis Ilyen méltánytalanság senkit nem ért az országban a 2011-es változtatások következtében!

A munkamennyiség és a munkanélküliek száma pedig – a fizetésekkel fordított arányosságban – nem csökken, hanem nő, méghozzá rohamosan!

Reméljük, az Önök kezét még nem kötötték meg, már csak a nyilvánosságban van reményünk!

Kérem, amennyiben módjában áll, értesítsen a téma megjelenéséről.

Tisztelettel és előre is őszinte köszönettel:

A munkaügyi szervezet egyik csalódott és megfélemlítve létező dolgozója

A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszaigaron tartott időközi polgármester-választáson a Fidesz-KDNP jelöltje, Kovácsné Szabó Tünde szerezte meg a legtöbb szavazatot, maga mögé utasítva a függetlenként induló Csala Józsefet.