A digitális 168 Óra első külföldi előfizetője Svájcból jelentkezett
Kedves olvasóink, mint már bizonyára elérkezett önökhöz a hír: megszületett és előfizethető a 168 Óra digitális változata. Néhány napja az egyik első belföldi előfizetőként Kuncze Gábort, az SZDSZ volt elnökét faggattuk, most pedig megismerhetik az első külföldi előfizetőnket is.
A Svájcban élő Joseph Regev alaposan rácáfol arra a hiedelemre, mely szerint az idősebb generáció idegenkedik az internettől és a digitális lapoktól. Ő ugyanis 1933-ban született, 77 éves tehát. Ám, mint mondja, a kíváncsiság és a nyitottság nem korfüggő, az ismeretek szerzésének pedig az egyik legjobb forrása a net.
– Születésétől fogva olvasója vagyok a 168 Órának – meséli. – Nem volt könnyű beszerezni itt a nyomtatott példányokat, de amikor tudtam, hoztam, vagy hozattam Magyarországról. Egy jobb rádiókészülékkel pedig addig ügyeskedtem, míg sikerült fognom az azonos című rádióműsort is, amíg létezett.
Nagyon megörült a lehetőségnek, hogy most már ugyanazt láthatja a képernyőjén, mintha kezébe venné a lapot, csakhogy sokkal egyszerűbben juthat hozzá. Igaz, teszi hozzá, hiába van az otthonában a családnak hat kompjútere, azért a digitálisan a postafiókjába érkező lapszámot ki fogja nyomtatni az olvasáshoz, mert az kényelemesebb a szemének.
Joseph Regevvel magyarul beszélgetünk, nyelvhasználata hibátlan, kiejtésében csupán leheletnyi akcentus érződik. Magyarországán született ugyan, de mint mondja, az anyanyelve már mégsem magyar. Kalandos, különös és hosszú történet az övé.
Rögtön a második világháború után egy cionista ifjúsági csoporttal kikerült Izraelbe. A végcél még számára is meglepetés volt.
– Azt hittem, számháborúzni megyek a hegyekbe, amikor kalandra készen becsomagoltam az apámtól kapott távcsövet és fényképezőgépet is a hátizsákomba – meséli nevetve.
Izraelben aztán már az első pillanattól kezdve csak ivritül szólalt meg, noha az elején alig ismerte a nyelvet. A magyart csak akkor használta, ha a szüleinek írt, illetve amikor később meglátogatta őket.
– Hát palócul beszélsz te? – kérdezte tőle az édesapja, hallva, hogy a nyílt magyar a betűt már nem tudja kimondani, á-nak ejti.
A minőségi sajtó szeretetét viszont a szülői házból hozta magával, édesapja mindig a legnívósabb lapokat olvasta. Joseph Regev ezt a nívót találta meg a 168 Órában, mint mondja, különösen Mester Ákos és Bölcs István írásait, gondolatait kedveli.
Persze a lap olvasásához újra meg kellett tanulnia magyarul, és ehhez a családon belül akadt segítség. Négyszer nősült, ebből az utolsó két alkalommal magyar nőt vett el, segítségükkel tökéletesen elsajátította nyelvet. Újabb érdekes csavar az élettörténetben: mostani feleségének nagymamája mentette meg, bujtatta a szüleit Budapesten a nácizmus alatt meg is kapta érte a jeruzsálemi Jad Vasém intézettől a Világ Igaza kitüntetést.
Joseph Regev 1977-ben költözött Izraelből Svájcba, egy, a francia határhoz közel eső kis településre. Nem unalmas és hideg a mediterrán Izrael után? – kérdem. Azt mondja, hogy ő már megkapta az életre szóló napfényadagját, annyi épp elég volt. Mint ahogy elég volt a kalandokból és az izgalmakból is.
– Itt olyan nyugodtan pereg az élet, hogy a legnagyobb izgalmat az jelenti, amikor elmegyek a postára – tréfálkozik.
Nos, kívánjuk az első külföldi előfizetőnknek, hogy a postai izgalmakhoz szerdánként csatlakozzák az elektronikus postafiók, ahová megérkezik a 168 Óra digitális változata!
