A debreceni Nagyerdőben állt meg a nagy fekete autó
Se szeri, se száma a magyar foci körül felröppenő bundaügyeknek. Nem hogy az elmúlt években, de az elmúlt egy hétben cikkeztek annyi „gyanús” mérkőzésről az újságok, hogy a futballbarátok alig győzték a fejüket kapkodni.
A zuhanyhíradók, kocsmamélyi pletykák, név nélkül adott interjúk (meg nem nevezett játékosokról) szerint minden szinten ott lóg az öltözőszekrényekben a nagykabát, legyen az NB III, vagy Bajnokok Ligája. A dolog szépséghibája, hogy konkrétumokról senki sem tud beszámolni, így az össznépi találgatásoknak semmi sem szabhat gátat. Bár a bundaügyekről Európa, sőt, világszerte olvasni, mégiscsak kínos, hogy már minden magyar csapat európai kupameccsét árgus tekintettel figyelik a fogadóirodák, és az UEFA.
Az ártatlanság vége
Alig egy hete jelent meg a 168 óra online-on egy cikk, miszerint bundaügyek már a harmadosztályban is előfordulhatnak – jelen esetben Battonyán. Egy népszerű, labdarúgással foglalkozó fórumon már akkor megjósolták, hogy nem lesz annak jó vége, ha pár ezer forintos keresetű labdarúgók olyan bajnokságban rúgják a bőrt, ahol egy „szerencsés” találattal (vagy éppen szerencsétlenül kapott góllal) több tízezer forintot tehet zsebre, mint fogadó. Esetleg olyan csoportok zsebelik be a pénzt, akik vagy anyagiakkal, vagy fenyegetéssel bírják rá ezeket a sokszor kedvtelésből labdát kergető focistákat a csalásra – ennyit a romlatlan amatőr labdarúgásról. Ám nincs mit tenni, gomba módra szaporodnak a fogadóirodák, akik újabb és újabb bajnokságokból csemegéznek, hogy elnyerjék a fogadók kegyeit, így jutottunk el az NB III Alföld-csoportjáig.
A „tippmix-pénz” mellett persze van a „klasszikus” bunda, amikor az egyik fél a jobb eredmény reményében próbál kooperációra lépni az ellennel. Ugye ez leginkább olyankor szokott előfordulni, amikor mindkét félnek „jó az iksz”, a megegyezést pedig éppen ezért lehetetlen bizonyítani. Más a helyzet, ha az egyik csapatnak veszítenie kell, mert a visszautasítás könnyen sértődést szül, vagy éppen a megkeresés kelt felháborodást.
Gyanús gyirmóti győzelem
Egy osztállyal feljebb, a battonyai esettel gyakorlatilag egy időben a Tatabánya három játékosát száz-százezer forinttal próbálta megvesztegetni a feljutásért küzdő Gyirmót fiatal játékosa, Kiprich Dániel – legalábbis ezt állítják tatabányai részről. Az érintett tagadja bűnösségét, mi több, ügyvédje tanácsára ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést rágalmazásért. Szerinte egy baráti beszélgetést értett félre valaki, ezen véleményét pedig osztja egyesülete is – bár ezzel egy időben gyakorlatilag kihátráltak Kiprich mögül.
A fegyelmi bizottság megállapította Kiprich bűnösségét, de fel sem merült, hogy esetleg bűntársai lettek volna csapatában. Holott nehéz elképzelni, hogy partizánakcióról lett volna szó. Mégis csak a volt válogatott, a Feyenoordnál is komoly elismerést kivívó Kiprich József fia került a „vádlottak padjára” és kapott egy éves eltiltást. Érdekesség, hogy a Kisalföld szerint a szövetség az Ajka elleni (győztes) bajnokit is vizsgálja – természetesen ajkaiak szerint senkinek sincs takargatnivalója, a vizsgálódás rutinszerű, az is csupán a véletlen műve, hogy két játékosuktól is megváltak a Gyirmót elleni vereség után.
Ez némileg emlékeztet a tavalyi Budapest Honvéd – Győr Magyar Kupa döntője után történtekre, ahol bár hivatalosan nem hangzott el a bunda szó (Honvéd játékosok kerestek meg győrieket, és lettek visszautasítva a pletyka szerint), mégis furcsa, hogy a döntőt követően válogatott szintű játékosok is kerültek lapátra, ráadásul azóta is jó esetben csak alsóbb osztályokban kaptak munkát. A válogatott Rabóczki Balázs másfél évvel később került az NB III-as Mór SE alkalmazásába, Mico Szmiljanics a szintén harmadosztályú SVSE-Gysev csapatánál húz szerelést, miután távozott Kispestről. Egyikük sem tud bundáról, Rabóczki magánéleti gondokkal magyarázta a hosszas munkanélküli időszakot, bár rémlik neki egy meccs, amikor „…volt egy meccsünk, már mindegy, ki ellen, amikor azt éreztem, a játékosok nem küzdenek egymásért.”
Síri csend honol Európában
A kispestiek neve amúgy a kupa mellett a bajnokságban, sőt, az UEFA-kupában is közszájon forog, amikor bundázást emlegetnek – de tettesek nem kerültek horogra, sőt, gyakorlatilag hivatalos vádemelés sem történt, így maradjunk annál, hogy ez nem több pletykánál. Igaz, az MLSZ elismerte, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség valóban vizsgálódott, de a gyanún felül nem szolgáltak bizonyítékokkal – miként az Újpest kapcsán sem álltak elő konkrétumokkal. A piros-feketék veresége a Roberto Carlossal felálló Fenerbachce ellen mindenesetre kevésbé volt meglepő, mint a lilák 4-0-ás zakója a liechsteinsteini Vaduz ellenében.
Mindenesetre jelképes, hogy itt is csak a mindentudó jól értesültektől egy sör mellett eleresztett célzások, másodkézből való értesülések, sejtetések jelentik az információforrást, hiszen mindenki hallgat, mint, a sír. Nincs több információ a több európai ország rendőrségének bevonásával zajló nyomozásról sem, holott az „Évszázad bundaügyét” szeretnék felgöngyölíteni. Időről-időre felröppennek hírek mérkőzésekről, együttesekről, de a sportnapilap „tényfeltáró” sorozata is annyi konkrétumot tudott összeszedni, mint amennyit az Ady Presszó hozzáértő közönsége szokott megvitatni a soros bajnokit követő eszmecserén.
Csupán egy hónapos a hír, hogy a válogatott volt kapusát, Petry Zsoltot vádolták meg bundázással – én fel sem kaptam a fejemet a hírre, nem úgy Mészöly Kálmán! Bár a Szőke Szikla korábban jókedvűen sztorizgatott szatyorban vitt bundapénzekről, jelen esetben elképzelhetetlennek tartja, hogy játékosa direkt engedett be gólokat Törökországban –„Tökön szúrom magam, ha Petry bundázott!” – fejtegette a volt szövetségi kapitány. Fél évvel korábban úgy reagált a kispesti és újpesti klubokat ért vádakra, hogy „Nem tudom elképzelni sem a Honvédról, sem az Újpestről, hogy valóban benne lett volna ezekben a dolgokban”
Nos, a fenti példák sejtetik, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar futballközeg körül – ráadásul ez tényleg csak a jéghegy csúcsa. Ám volt egy üde színfolt a magyar labdarúgásban, stabil tulajdonosi háttérrel, széles vidéki tömegbázissal, a helyi sportok, így a futball iránt is végletekig elkötelezett önkormányzattal. A csapat sorra nyerte a bajnokságokat, majd a külhoni kisebb sikerek, néha fájó kudarcok után bebocsáttatást nyertek a ligák ligájába, az álmok honába, a BL-be. Zsúfolásig telt Puskás Stadion, focilázban égő ország, mosolygó, Loki-sálban pompázó leendő miniszterelnök (aki azonmód stadiont ígért az egyébként Fidesz-fellegvár Debrecennek). Magyarán idilli környezet, amely hosszú távon a felemelkedés lehetőségét rejti nem csak a csapat, de az egész honi sportág számára.
A múlt héten mégis a Nagyerdőben állt meg a nagy fekete autó, de nem az illetékes elvtársak szálltak ki belőle, hanem UEFA ellenőrök (folytatjuk…).
Az írás második részét itt olvashatja.